Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-391
108 À nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. Mokcsay Zoltán ur, mint a kivándorlási bizottság előadója kivan a t- Nemzetgyűlésnek jelentést tenni. (Nagy Emii: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása címén kérek szót.) Mokcsay képviselő ur előbb jelentkezett szólásra. A jelentkezés sorrendjére az elnöknek kell figyelemmel lennie. Tudomásom van a képviselő ur jelentkezéséről s azután majd fel fogom hívni szólásra. Mokcsay Zoltán előadói* T. Nemzetgyűlés! A kivándorlási bizottság a mai napon tárgyalás alá vette a belügyminister urnák többrendbeli intézkedését, amelyekkel különféle hajózási társaságok részére a kivándorlók szállítására adott engedélyeket meghosszabbította. Ugyancsak a mai napon foglalkozott a kivándorlási bizottság a Nemzetek Szövetsége mellé rendelt nemzetközi muukásügyi szervezet azon ajánlásával, hogy a ki-, be-, vissza- és átvándorlásra vonatkozó statisztikai adatok a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak megküldessenek. Tiszteiéitől javaslom a nemzetgyűlésnek, hogy a bizottságnak erre a két tárgyra vonatkozó jelentése sokszorosittassék, a képviselő urak között kiosztassék ós az osztályok mellőzésével annakidején napirendre tűzessék. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annakidején napirendre fognak tűzetni. Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a napirendre tűzés annakidején az osztályok mellőzésével történjék 1 ? (Ifj<n!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Nagy Emil képviselő ur a házszabályok 205. §. c) pontja alapján kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Bud János pénzügy minister urat a magyar közélet oly jeles emberének tartom, hogy minden szavát mindenkor gyönyörűséggel élvezem. Végtelenül sajnálom, hogy egy tekintetben szavaimat félreértve, közöttünk konfliktus támadt. Tegnap talán a közbeszólások miatt nem volt elég érthető az, amit előadtam, úgyhogy most kénytelen vagyok szavaimat megmagyarázni. Azt mondottam, hogy személyes tapasztalatom szerint jelenleg a konzervatív kormány álláspontja folytán Angliában nem lehet a bankok utján pénzt szerezni, minthogy a kormány kivallja, hogy a pénz túlnyomó része angol exportba fektettessék. Ezek tehát oly pénzek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a kormánytól függnek; lehet, hogy tárgyalások utján mégis nyerhető lesz valami — nem vonom kétségbe —, de az én tapasztalataim szerint jelenleg itt erős nehézségek forognak fenn. Ellenben hozzám jöttek teljesen szavahihető egyének — s ezért én nevemmel jótállok —, akik j felajánlottak körülbelül két millió fontot oly egyének, magánemberek, magántőkések részéről, akiknek elhatározására a kormánynak semmiféle befolyása nines. Ezek a magántőkések — egész hivatalosan közölhetem Excellenciád dal — elsőhelyü bekebelezéssel elfogadható feltételeket ajánlottak fel nekem. Megjegyzem, hogy az angol a földrajzban nem túlságosan jártas, nem is igen tudja a kistőkések nagyrésze,, hogy hol van Magyarország, valahol Kis-Azsia mögött keresik a térképen. Amikor Hitelesítették: Láng János s, k. naplóMráló-bizt a tárgyalásaim már meglehetősen sikerrel kecsegtettek, ezek felvetették a kérdést, hogy miután Oroszországban igen sok ember elvesztette a pénzét amiatt, hogy a magántulajdon megszüntettetvén, az állam semmiért sem garantált, azt kívánták csak, hogy ezekre az elsőhelyü bekebelezéses dolgokra az állam minden rizikó nélkül, tehát quasi nem mint egyetemleges adós, hanem, csak másodsorban álló tényező — magyarán mondva — üsse rá a stempln s akkor nincs semmi akadálya annak, hogy a magánkölcsönök Magyarországba _ jussanak. Erre voltam bátor mondani, hogy ilyen kérdést egyszerű bürokrata kézlegyintéssel nem lehet elintézni, és azt hiszem, közöttünk e tekintetben nincs félreértés. Ezt kötelességem volt most kitisztázni. Pusztán csak arról volt szó, hogy laikusba magyar viszonyokkal abszolúte nem ismerős magántőkések aggodalmait le tudjuk küzdeni egy pecséttel, amely senkinek egy krajcárjába se kerül és semmi rizikóval sem jár. Ha a kormány ezt a dolgot nem veszi kezébe, akkor szerintem bürokrata kormány, amely nem érti azt, hogy ilyen kérdéseket üzleti módon is kell kezelni, nem pedig csak sablon szerint. Ezt voltam bátor mondani, de sokkal jobban becsülöm, tisztelem Bud János t. barátomat, semhogy feltenném róla, hogy ezeket nem érti meg. Csak most volt rá időm, hogy ezt megmagyarázzam: ezért vol.tam bátor ezeket elmondani. Elnök: Most napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, folyó hó 17-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tüzessók ki: az appropriációs törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mai napirendünk 2—68. pontja alatt szereplő törvényjavaslatok, ministeri jelentések és mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulnia (Igen!) Ha igen, ily értelemé ben mondom ki a határozatot. A házszabályok 192. §-a értelmében hozott határozat alapján fel fogom olvastatni az inditvány-könyvet. Kérem a jegyző urat, hogy az inditványkönyvet felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző: Az indítványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Minthogy a Ház imént hozott határozata értelmében holnap nem lesz ülés, az interpellációk sem lesznek megtarthatók, ezért a mai napon nem olvastatom fel az inteipellációskönyvet és a felolvasással kapcsolatos teendőket is mellőzöm. Hátra van még a inai ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (plvnssa< a jegyzőkönyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv hitelesitése ellen! (Nincs.) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki s az ülést berekesztem. (Äz ülés végződik délután 3 óra 5 vérekor.) Renczes János s, k. ttsági tagok
