Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. \(fl jellemző az, hogy a hitelező mégis bizonyos biztosítékot akar lekötni magának a kamatozás tekintetében. Ha mi tudnók diktálni a feltéte­leket, akkor talán más volna a helyzet, de mi­vel mégis nekünk kell a feltételeket elfogadni, olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek a hi­telezőket ebből a szempontból is teljesen meg­nyugtatják. (Kiss Menyhért: Járadékbankot kérünk! — Erdélyi Aladár: Pénzt kérünk, bank van elég!) Nagyon nehéz volt a kamatláb kérdése. Ez idő szerint 8%-nál magasabb kamatot bekebe­lezni nem lehet. Intézkedés fog történni ebben a törvényjavaslatban, hogy a jelzálogkölcsö­nökkel és a záloglevelekkel kapcsolatban ennél magasabb kamatot is lehessen bekebelezni. (Reisehl Richard: A legmagasabbat is!) Vi­szont bizonyos korlátozások lesznek az egyéb irányú bekebelezés tekintetében. Az elsőnél mindig módjában van áttekinteni a kormány­zatnak a helyzetet, hogy túllépések ne történ­jenek, itt tehát megvan a biztosíték teljes, mér­tékben; a második esetre nézve azonban helyes bizonyos határvonalak megállapítása, nehogy a hatvanas évek eseményei következzenek be. Általában véve még azt is be jelentem, hogy intézkedés fog történni egész természetszerűen abban az irányban, hogy a régi jelzálogkölcsön­és jelzáloglevél-állomány elkülönittessék az ujaktól. Erre nézve természetszerűen intézke­dést kell tenni, hogy a kettő összecserélése ne legyen lehetséges. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a törvényjavaslatban teljesen meg­tesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek arra szükségesek, hogy elhárítsuk a jogi aka­dályokat és a hitelezőknek megadjuk a bizto­sitékot. Ez meg fog történni anélkül, hogy a legkisebb mértékben is veszélyeztetve volna maga a föld. Mert az, hogy végre meginduljon a hosszúlejáratú hitel ebben az országban, min­den birtokkategóriának egyformán érdeke, hi­szen csak ha megtettük az első lépést, akkor fogunk eljuthatni odáig, hogy talán az egész birtokreformot íinancirozni is tudjuk. Ez, amint jeleztem, az egyik legnehezebb probléma, amely még nagyon sok gondot és fejtörést fog okozni mindenkinek, mert erről nagyon könnyű be­szélni, de nagyon nehéz azt megoldani, (Ugy van! Ugy van! — Erdélyi Aladár: Még köny­nyebb megígérni!) Foglalkozni kívánok még Huszár Károly igen t. képviselő urnák egy pár megjegyzésével is, amely a szorzószámra vonatkozott. Én ma­gam egyénileg — ha talán kifelé nem is adtam ennek kifejezést — azon a nézeten vagyok, hogy a gazdasági élet céljait nem szolgálják a kü­lönböző szorzószámok. (Ugy van! ügy van!) Ez zavart okoz és félreértésekre ad alkalmat. A szükség kényszeritett bennünket arra, hogy külön szorzószámmal éljünk épen a tisztviselők érdekére való tekintettel, de már csak azért is, mert most már eljutottunk odáig, hogy egészen biztonságban vagyunk a stabil korona tekin­tetében, nem látom értelmét a különleges szor­zószám fentartásának (Helyeslés-) és foglalko­zom azzal a gondolattal, hogy a jövő évi költ­ségvetést nem lehetne-e esetleg papirkoroná­ban, stabil koronában összeállítani és így az ország gazdasági életéből azokat az anomáliá­kat kiküszöbölni, amelyek közé a különböző szorzószámok is tartoznak. Ismételten méltóztattak szóvátenni az úgy­nevezett aranymérleg; kérdését. Errenézve csak azt akarom megjegyezni, hogy ez a rendelet­tervezet készen van, bizonyos tárgyalásokon már át is esett. Röviden csak egy-két megjegy­zést kivánok ehhez a kérdéshez hozzáfűzni, egyrészt számolva azokkal a fogalmi zavarok­kal t amelyek e kérdésnél jelentkeznek, más­részt, hogy röviden rámutassak egyes tervezett intézkedésekre. A mérlegvalódiság jelentősége bármilyen pénznem mellett annak állandó értékében rej­lik; ha tehát az állam háztartásában esetleg rátér a papirkoronára, a mérlegvalódiság te­kintetében is a papirkorona-alap a megfelelő, előírva azonban azt — ebben a tekintetben még nem történt egész határozott döntés —, hogy ezzel kapcsolatban az aranyérték is kifejeztes­sék, mindig annak az aranyértéknek alapján, amely megfelel az aznap jegyzett értéknek. Ez tehát egyszerű szorzás és osztás. Emellett az úgynevezett szorosan vett aranymér légnek ós a felértékelésnek problémáját Össze akarjuk egyeztetni, mert arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb megrázkódtatással essünk át ezen a nehéz problémán. Itt tiltakozom az ellen a beállitás ellen, amely a sajtó egy részében megjelent, mintha én azt mondottam volna, hogy ezt a kérdést ugy akarom rendezni, hogy hulljon a férgese. Én akkor azt mondottam — és ezt csak rosszakarattal lehetett velem szem­ben "kihasználni —, hogy nem vallom azt az elvet, hogy olyan módon történjék ilyen nehéz időkben ennek a kérdésnek a rendezése, hogy hulljon a férgese, mégpedig azért nem, mert én jobban tudom áttekinteni a gazdasági életet és tudom, hogy nagyon sok komoly vállalat, amely talán hosszú múltra tekint vissza, ma rend­kívül nehéz helyzetbe került, és nem lehetséges, hogy olyan intézkedéseket tegyünk, amelyekkel ezeket a vállalatokat máról-holnapra eltöröljük a föld szinéről. Nem foglaltam állást ugy sem, hogy azt mondottam volna, hogy a konjunk­turális vállalatokkal szembehelyezkedem. A legutóbbi öt évben a konjunktúra nagyon sok vállalatot vetett fel, ezeknek jórésze egészséges és megvan a hivatása a jövőre nézvg is. Én azt mondottam: csak azok a vállalatok nem fognak tudni boldogulni, amelyek nem tudtak szerve­sen bekapcsolódni a gazdasági életbe. Azt t hi­szem, ez olyan igazság, amelyet senki kétségbe nem vonhat. Nem tudom megérteni, hogy mi célja van folytonosan izgatni a közvéleményt, és valótlan állításokat odaállítani a gazdasági és társadalmi életet legközelebbről érintő kér­désekben. Ezt határozottan visszautasítom, és felhasználom ezt az alkalmat a tiltakozásra. (Helyeslés jobbfelől. — Zsirkay János: Temes : váry mondta, mint előadó a bizottságban, hogy link vállalatok!) Még Gaal Gaston t. képviselőtársamnak a Balatonnal kapcsolatosan felvetett kérdéseire kivánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Azt tartom, hogy ma, amikor sajnos, majdnem egyetlen helyünk a Balaton, ahol a közönség­nek alkalma van üdülést keresni, kormányfel­adat is, hogy a Balatonnak segítségére sies­sünk. Azokat a kérdéseket, amelyeket t. kép­viselőtársam felvetett — most nem részletezem --, már vele megbeszéltem és jórészüket olyan­nak találtam, amely alkalmas arra, hogy meg­oldassák. Én niinistertársammal együtt min­den .erővel azon leszek, hogy a Balatonnak kul­túráját és gazdasági helyzetét megjavítsuk. (Élénk helyeslés.) Ezzel be is fejezem, felszóla­lásomat. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, NAPLÓ XXXI. 16

Next

/
Thumbnails
Contents