Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

106 A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi már ems hó 13-án, pénteken. biztosabb útja annak, hogy a gazdasági hitelélet és általában a hitelélet kedvező mederbe jusson. Hiteléletet tőke nélkül elképzelni nem lehet. Örvendenünk kell annak, hogy a tőkeképződés belül is megindult s ha talán ki« méretekben is, de vég-eredményben olyan útra léptünk rá, amely a helyzetet nagyon könnyen megváltoztathatja. Tény az — legalább az én információm szerint —, hogy ezeket a betéteket a pénzintézetek bizonyos fokig nehezen helyezik ki, aminek indoka az, hogy nem ismerik még egészen a betétek természetét, vagyis azok lejárati idejét, hogy mikor vonják ki őket. Azt hiszem azonban, hogy a pénzintézetek is tudják azt, hogy nem az a helyes, ha gyümölesözetlenül tartják vissza a pénzöszegeket, hanem ha . azokat kihelyezik. Ebben a tekintetben nem kell direktívákat adni, s ha van bizonyos óvatosság, ez megérthető, de meg* vagyok győződve róla, hogy ők is meg tudják ítélni a gazdasági helyzet mai képét, azt mérlegelik és a maguk részéről is meg fogják tenni az intézkedéseket, amelyek a gazdasági helyzet enyhítéséhez vezetnek. Sándor Pál t. képviselőtársam azt óhajtotta, hogy itt egy külön alapot szervezzek, amelyből azután kielégíttetnének egyes — ha jól értettem — válságba került cégek. Erre képtelen vagyok, és nem is hiszem, hogy ez állami feladat volna. (Ugy van! Ugy van! jobbf.elől.) Ezt a gazdaságii életnek magának kell megtennie. Hová vezetne, ha az állam ilyen feladatokkal kívánna foglalkozni ? Ez szerintem veszélyes ut volna. Kérte azt is t, képviselőtársam, hogy részleges moratóriumra vonatkozó rendeletet adjak ki. Én már akkor menten azt válaszoltam, hogy ez lehetetlen. Ö ezen csodálkozott. Én nem tudok elképzelni lehetetlenebb intézkedést, mint hogy azért, mert most bizonyos fokig- nagyobb mértékben r jelentkeznek fizetésképtelenségek, stb., ezért én moratóriumot állapítsak meg-. Ez volna a. halála a magyar gazdasági étetnek. Én cégek és cégek között moratórium tekintetében nem tudok különbséget tenni. S amikor a t. képviselő ur erről beszélt, többet ártott az egész kereskedelemnek, mint használt. Állitom, hogy a magyar gazdasági élet nem szorul rá a moratóriumra. Ha vannak is nehéz helyzetei, meg vannak az utjai és módjai arra, hogy ezeket leküzdje, ezekkel fog is élni, s csak ebben --a tekintetben kell a kormánynak segítségére jönnie, amint azt a kereskedelemügyi minister: ur meg is fogja tenni. (Zsírkay János: Jó üzlet a bukás!) Kérte az igen t. képviselő ur azt is, hogy szüntessem meg a forgalmiadó-előleg beszedését. Már annyiszor magyaráztam azt, hogy mi nem szedünk forgalmiadó-előleget. Tényleg csak az úgynevezett átalányozás egy részénél szedetik ez az előleg. De egyébként nem szedünk előleget. Mindig azonnal le kellene fizetni a forgalmi adót, azonban csak húsz nap múlva történik meg tényleg a fizetés. Húsz napig tehát élvezte az illető az állam részére járó pénzeket, mindössze 10 napra fizet előleget, mert akkor fizeti az egész hónapra; s ha húszból fiiez levonunk, azt látjuk, hogy 10 napos kedvezményt ad az állam az adó beszolgáltatására. A forgalmi adó kérdésével nem foglalkozom továbbmenőleg, mert ezzel már sokat foglalkozott- a nemzetgyűlés és azt ismeri mindenki Kiyámja azt is a képviselő ur, hogy azok az intézkedések, amelyek a társulati adó reformjára nézve bevétettek a törvényjavaslatba, ne most történjenek ínég. Nem akarok kimerítően foglalkozni ezzel a kérdéssel, de lesz alkalmam, amikor igazolni fogom azt, hogy ezek az intézkedések szükségesek és épen azok erdekeit szolgálják, akikre nézve ez az intézkedés tervezve Tan. Egyben lehet aggodalma az igen t. képviselő urnák és pedig abban, hogy tényleg ne ugy történjenek ezek az intézkedés3k, hogy azokkal a mai nehéz helyzetben a kereskedelem, a vállalatok, a betéti és közkereseti társaságok helyzetét megnehezítsük. Megnyugtathatom f. képviselőtársamat, hogy minden irányban olyan intézkedés fog történni, amely meg-felel a mai nehéz helyzetnek és meg vagyok róla győződve, hogy amikor látni fogják a rendelkezéseket, megnyugvással fogja azokat fogadni a gazdasági élet. Ez tehát nem lehet ok arra, hogy ezzel mélyítsük a krízist. Még egy kérdést említek meg ezzel kapcsolatban. Azt kérte ugyanis t. képviselőtársam, hogy a kényszerkölesön-kötvényekre lombard legyen adható. A kényszerkölesönkötvényeket rövid idő alatt ki fogjuk bocsátani és én magam is azon a nézeten vagyok, hogy ez olyan komoly kérdés, amellyel tényleg foglalkozni kell. A tárgyalásokat az illetékes tényezőkkel meginditottam, és ha előzetesen nem is, de azt hiszem el fogjuk érni azt, hogy bizonyos mértékig — mert óvatosan kell kezelni ezt a kérdést — a kényszerkölcsönkötvények lombardirozhatók lesznek s ezáltal a gazdasági életnek is valamennyire segítségére fogunk tudni jönni. Képviselőtársaim közül többen emiitették a mezőgazdasági hitel kérdését. Ebből a szempontból csak egypár kijelentésre szoritkozom. Nevezetesen röviden ki akarom jelenteni azt, hogy azok a tárgyalások, amelyek abban az irányban folytak, hogy a jogi akadályok megszüntessenek, és így a teljes biztonság a hitelezőkre nézve megteremtessék, befejeztettek, és remélem, nem hiszem, hogy sokat mondok, hosry ez a törvényjavaslat egy héten belül a Ház elé kerül. (Helyeslés,) Ez volt a legnagyobb nehézség. Egyrészt meglesz a módja azoknál a birtokoknál, amelyeken a földbirtokreformeljárás véget ért, hogy azok mentesittessenek, és az örökös uj eljárásmeginditások egyszer már kiküszöböltessenek, amely eljárásmeginditások esetleg nagyszerűek lehetnek azoknak, akik demagógiával mennek a falvakba izgatni, de egyáltalán nem szolgálják az ország altalános érdekét. Azonkívül ott is, ahol az eljárás nem ért véglet, mód fog- adatni, hogy bizonyos százalék erejéig a föld mentesittessék és ezáltal a hitelezőnek megadassék a biztonság a kölcsön szempontjából. Azt hiszem továbbá, hogy mindazok az intézkedések, amelyek az árveréssel kapcsolatosan fognak történni és történtek már eddig is, olyanok, hogy általuk a hitelező megkapja a teljes biztosítékot. Az igen t. Ház nemrégen fogadott el egy törvényjavaslatot, amely az állam elővásárlási jogát szabályozta. Az uj törvény még ezen is túlmenően fog intézkedni ugy, hogy az elővásárlási jog a hitelező biztositékával a legteljesebb összhangba hozassék. Meg fognak változni azok az intézkedések is, amelyek bár teljesen helyesek, és hosszú év-, tizedeken át mint követelések jelentkeznek, most nem időszerűek. Van ugyanis a földbirtokreform-törvénynek egy olyan intézkedése, hogy a földbirtokrendező bíróság bármikor elrendelheti az adósság visszafizetését. Nagyon jól tudjuk, hogy ilyen nehéz, tőkeszegény időre