Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hé 18-án, szerdán. 83 landó ápolónői tanfolyamot tart îenn. Az én érzésem az, hogy a Vöröskereszt egylet az ápolónői kiképzésnél túlságosan nagy súlyt helyez a felsőbbrendű ápolónői kiképzésre: ezért nagyon sok közöttük a vezető s aránylag kevés közöttük az olyan, aki hivatva érezné magát a legalsóbbrendii durva ápolónői munkákra is. Ezért szívesebben látnám, ha a népjóléti minister ni* gondoskodnék róla. hogy Magyarországon a hivatásos, intelligens, középosztályból származó betegápolónők képzése intézményesen bizfosittassék. Én ugy képzelem, hogy miként a nyugati államokban ,ió családokból származó, magasabb műveltséggel rendelkező nők szentelik életüket az ápolásnak, nálunk is lehetne bizonyos előképzettséghez, például négy középiskolához kötni az ápolónői kénzést. Ezt az intézményt azután valamelv székesfővárosi nagy közkórházzal, esetlear valamely állami egészségügyi intézettel kellene összekötni. Tudomásom szerint a székesfőváros már tett is erre vonatkozólag kezdeménvező lépéseket s ugy tudom, hogy a Rókus-kórházban 32 tanulónővér részére van már berendezve megfelelő helyiség. Ma. amikor a gazda-sági élet nehézségeit szenvedjük, amikor azt látjuk, hperv intelligens osztályok leánygyermekei kénytelenek oly foglalkozáshoz hozzányúlni, mely családjuk megélhetési viszonyait javitia, emellett — ^ainos —. ez sokszor nem igen felel meg- körülményeiknek, ugy érzem, hogy ez a mai nehéz helyzet igen alkalmas arra, hogy a felállítandó betegápolónői intézmény részére megfelelő számban biztosithassunk intelligens nőket. Végül még egy kérdéssel kívánok röviden foglakozni (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és a . népióléti minister ur szives jóakaratát ehhez az üs'vhöz kikérni. A legutóbbi időben hírek merültek fel abban az irányban, hoe-y a népjóléti minister ur a betegbiztositó intézniénveknek — hogy ugy mondjam — tömegeit óhajtja életrekelteni. A sajtó közleményei szerint, eltekintve a postai betegsegitő intézettől, a népjóléti minister ur a vasúti, továbbá az ál

1 ami tisztviselőkre, a megyei közigazgatási tisztviselőkre, kereskedelmi alkalmazottakra, magántisztviselőkre, hajózási alkalmazottakra ós fő- ; városi tisztviselőkre voital közölne* külön-V-HIön i uj betegsegitő intézeteket óhaít fe^llitaní. E^ek ! a hírek az orvosi karnál meglehetős ijedtséget okoztak, mert hiszen a tervezett ni rendszer lehetetlenné tenné az orvosi magán gyakorlatot és az ea-ész országot earv nagy, hatalmas betegellátó üzemmé alakítaná át. Ezekkel a kérdésekkel az orvo«társadn]mí intézmények is foglalkoztak s az országos orvos szövetség igazgató tanácsa is inarkodoH oly megoldást találni, melv az pryosi közérdek elvi űllásonntjáuak érintetlenül haayá«a mePett a szociális igényeket is kielécriti. Kétségtelen, s ezt mindannyiunknak be kell látnunk, hogv ma az állami tisztviselők és alkalmazottak nagy része oly nehéz helvzetben van. hogy vnlnmikéut az ő betegellátásukat biztosítani kell. (Uov van! a közéven.) Az is bizonyos — hí «zen maga n népióléti minister ur is már tö^h«"^ elismerte —. hogy a tisztviselői b^te^^llá+ás eddigi módia: a tisz+viselői beteo-ellátási alap nem felelt meg a kívánalmaknak és ennek az intézménynek fentartási kérdése felülvizsgálatra, revízióra szorul. Arra kérem a t. népióléti minister urat. szíveskedjék ebben a kérdésben az orvosi kart megnyugtató álláspontját itt, a nemzetgyűlés ! előtt kifejelni. Meg vagyok győződve róla, hogy az 6 álláspontja nem lesz olyan, amely ennek a nagy, adózó rendiek, az orvosi karnak érdekeit életbevágóan bántaná. Meg vagyok győződve erről azért, mert ama szép szavak után, melyekkel tegnap a magyar orvosi karról megemlékezett, az az érzésem, hogy a népjóléti minister ur a magyar orvosi karnak megértő barátja. Ezt a kérdést oldia meg engedékenyen oly módon, mely az orvosi karnál a békés nyugalmat ismét helyreállítja. Egyébként a kormány iránt érzett bizalmamból kifolyólag is a népjóléti ministerium költségvetési javaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Móser Ernőí Móser Ernő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Szomorú az a kép, amelyet az előttem felszólaló képviselő iirak épugy, mint a népjóléti minister ur, két nap óta közegészségügyi állapotainkról festettek. Rettenetes elgondolni, hogy Magyarországon évente körülbelül 60.00 ember pusztul el tuberkulózisban, hogy Magyarországon minden ötödik csecsemőnek szeme lezárul, kezei kihűlnek, mielőtt még az első esztendőt betöltötte volna. Gondolatnak is borzalmas, hogy a legjobb üzletek egyike Magyarországon a gyermekkoporsó-gyártás. Triaon szele ez, azé a Trianoné, amely országunkat tönkretette és elsorvasztotta közegészségügyi intézményeinket, olyanok kezébe juttatta, akik nem szervezték azokat. Nem óhajtom az igen t. nemzetgyűlés türelmét statisztikai adatok felsorolásával igénybe venni, mivel megtették ezt előttem mások, csak kijelentem, ha ez igy megy tovább, ha a kormány és a társadalom összefogva nem segit a bajokon^ akkor kétségbe kell esnünk a nemzetünk jövőjén. Belátom azt, hogy az állam mai helyzetében képtelen megfelelni azon követelményeknek, amely követelményeket a mai mindennapi élet vele szembe támaszt, de igenis, állítom azt, hogyha a társadalom gazdagjai — vagy ahogy a minister ur tegnap nevezte őket —

% a jómódú egészségesek, az államnak a segítségére sietnek, azzal összefognak, nagy dolgokat tudnálak a beteg nemzet érdekében tenni

% Napjainknak egyik legnagyobb réme, amelyet a múltban alig ismertünk, a munkátlanság. Nem használ semmit annak a ténynek megállapítása, hogy amikor munkátlanságról beszélünk, nem speciális és specifikus magyar bajról beszélünk, hanem olyan bajról, amelyben a világ majdnem összes államai szenvednek, különösen azok, amelyek ipari államoknak nevezhetők. De tény és való, hogy Magyarországon nap-nap után ujabb és ujabb gyárkémények hűlnek ki, munkahelyek üresednek meg és nap-nap mellett több lesz azok száma, akik sötét fénnyel szemükben ellenségeivé válnak minden társadalmi rendnek, különösen pedig a mainak, azért, mert a gyomruk üres. mert gyomruk korgása viszi náluk a primet. Tudom, hogy a kormány ebben a tekintetben máról holnapra segíteni nem tud, és ezért ezt nem is kérem a kormánytól, mert hiszen olyan óriási tőkék megmozgatásáról van szó, amelyekkel a kormány, de általában Magyarország sem rendelkezik. De figyelnie kell a kormánynak ezen bajokra és mindenáron törekednie a külföldi tőkének Magyarország érdekében való megmozditására. Ha a külföldi tőkének a hozadékát biztosítjuk, ide fog jönni és ezzel a kihűlt gyárkémények, a kihűlt tűzhelyek újra fellobognak, hogy ezer és ezer embernek újra