Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
64 A nemzetgyűlés 378. ülése Í9Í5. ahogy tud, amint az uecán nem engedik szabadon szaladgálni a kolerabetegeket, hanem azokat, mint az emberi társadalomra nézve veszedelmes embereket internálják, elzárják, és ugy kezelik, azonképen nem tartozik-e ugyanezt megtenni az- állam ezekkel a nemzet egészségét, erejét, virágát ugyanilyen súlyos mértékben veszélyeztető betegségekkel, amelyeket szégyennek tart mindenki, amelyeket bevallani és orvosolni az emberiségnek csak legmagasabb kulturfokán álló tagjai akarnak. Én ezért a külföld példáján okulva. — ós erre röviden mingyárt rátérek —, határozottan és világosan a nemi betegségek kötelező bejelentését és kezelését tartom szükségesnek. Semmiféle fakultativ vagy feltételes eljárást helyesnek nem; találok. Azt tartom, hogy különösen az északi országok törvényhozását példaként szem előtt tartva annak kedvező eredményeire való tekintettel igenis ki kell mondani, hogy az állam által erre a célra kijelölt és dotált orvosoknál minden nemi bajban szenvedő állampolgár jelentkezni köteles és nevének bejelentésével, de annak közzététele nélkül, magát orvosi kezelésnek alávetni köteles. Amennyiben ott az orvosi kezelést végleg befejezi, vagy egy másik orvoshoz való átmenetét az illető orvosnál bejelenti, az esetben az orvosi kezelés alól ennél az orvosnál szabadul. Amennyiben azonban a gyógyulás befejezése előtt minden ok nélkül abbanhagyja a gyógykezelést, ez az illető állami orvos kötelezve legyen hivatalos felettes hatóságának erről jelentést tenni, illetőleg akkor már a név megnevezésével bejelenteni, hogy azi illető beutalandó legyen a kórházba kötelező gyógyítás végett, iüzi nem olyan uj gondolat, amelyet a világon még nem. próbáltak volna ki. Dániában, amikor ezt az intézkedést törvénj^be iktatták, három esztendő alatt a nemi betegek száma 50%-kai esett. A svéd törvény 1919-ben meghozva, ugyanezt az intézkedést tartalmazza, a cseh törvény 1922-ben megalkotva, eddigi statisztikája szerint is 20—30%-os javulást mutat fel. De én tovább megyek. Én nem csupán ezeknek a személyeknek kötelező vérvizsgálatát tartóin szükségesnek — amire előbb hivatkoztam —, hanem szükségesnek tartanám az iskolás gyermekeknek minden év elején való kötelező vérvizsgálatát. Ez annyira szükséges s a szülőkre és gyermekekre vonatkozólag annyira megnyugtató és oly kis kellemetlenséget rejt magában az illetőre, ki ennek alávettetik, hogy ettől húzódni, ennek magát alá nem vetni egyáltalán nincs értelme. Az igen t. népjóléti minister ur tegnapi felszólalásában — ha jól értettem — a házasulandók fakultativ vizsgálata mellett tört lándzsát. Én ebben a kérdésben is radikálisabb álláspontot foglalok el és azt tar torn, hogy a házasulandók kötelező vizsgálata is feltétlenül szükséges volna. Nem tudom elképzelni, miért irtózzék valaki ettől a vizsgálattól és miért vonakodjék ettől a kis kellemetlenségtől — ha ugyan kellemetlenségnek nevezhető —, mikor pedig ennek elmulasztása sokkal súlyosabb bajt von maga után. (Meskó Zoltán: Aki vonakodik, az már gyanús!) Mindennek keresztülvitelére — mint hangsúlyozni szerencsém volt — szükséges volna kir mondani az orvosok állami dotációval való ellátását és ezek az orvosok — mint előbb leirtani — kötelezve volnának a betegek lajstromozására és kötelező bejelentésére. De ez magában még nem elegendő, A vérbajosok számára való ingyenes rendelés és ilyen ingyen rendelőknek az ország minden nagyobb helyén évi február hó 18-án, szerdán. való felállítása, szakorvosoknak az ország minden nagyobb helyén állami támogatással, ha kell, gyakorlattal való buzdítása elementáris követelménye a közegészségügynek. Az ingyen rendeléseket illetőleg konstatálhatom, hogy 1893 óta 1,600.000 ilyen kezelés történt és 153.000 nemi beteg gyógyult ki. Mégis azt látjuk, hogy ezeknek az ingyen-rendelőknek támogatására a költségvetés mindössze 441 aranykoronát állított be. Ugyancsak fontosnak ós feltétlenül szükségesnek tartom, a közkórházakban a venereás osztályok létesítését» Elöljáróban már utaltam arra, hogy a régi törvények mire kötelezték a kórházakat, hogy ennek micsoda eredménye volt s hogy aránylag milyen kevés ilyen osztály van. Nagyon ajánlom az igen t. népjóléti minister ur figyelmébe, hogy a fennálló rendelkezések szigorú keresztülvitelét követelje; szigorúan ellenőrizze, hogy ezek a korházak mennyiben tesznek eleget az idevonatkozóan fennálló rendelkezéseknek s amennyiben e rendelkezések és intézkedések nem volnának elegendők, törvényhozási vagy rendeleti utón bővitsék ki azokat. Az ingyenes vizsgálatot illetőleg már előbb utaltam arra, hogy ennek rendkivüli akadálya az, hogy a vidéken alig van ehhez értő szakorvos. Ennélfogva tehát, hogy az alsóbb osztályok ezt elrettentő mumusnak ne tartsák s az ország minél szélesebb rétegei megbarátkozzanak ezzel a gondolattal, az ilyen orvosok támogatását a vidéken s az ingyenes rendelőknek minden nagyobb gócpontban való felállítását hl tétlenül szükségesnek tartom. De szükséges volna a nép felvilágosodottságának röpiratokkal való terjesztése is. A t. Nemzetgyűlés orvostagjai nagyon jól ismerik azt a propagandát, amelyet. Németországban ezen a téren kifejtenek. A Merk-blattoknak, figyelmeztető lapoknak, százezer és milliószámra való elterjesztése a nép legszélesebb rétegeiben: ennek leghatékonyabb orvossága. Svédország és Németország ezen a téren jelentékeny haladást tett. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok hosszasabban időzni az elmebajok kérdésénél. De itt is hangsúlyozni kívánom, hogy ezen a téren is épugy, mint a venereás betegségeknél, az álszemérem _ pusztító hatását érezhetjük és tapasztalhatjuk. Amint valaki szégyeli bevallani és szegyei orvoshoz menni akkor, amikor venereás betegségben szenved, épugy az álszemérem a családtagokat is nagymértékben visszatartja attól, hogy családjuk „valamely tagját nyíltan elmegyógyintézetbe helyezzék. Talán ennek tulajdonitható az, hogy az igen t. népjóléti minister ur beleegyezett abba, hogy az elmegyógyintézeteket ezentúl elme- és ideggyógyintézeteknek nevezzék. Hiszen a név nem jelent semmit s ha ezzel elérjük, hogy olyanok is bevonuljanak gyógyitásra. akik a régi cím alatt vonakodtak ezekbe az intézetekbe bevonulni, ezt az intézkedést csak örömmel üdvözlöm. Nem kívánok hosszabban időzni annál az összefüggésnél sem, amely az elmebajosok és vérbajosok között fennáll. De kétségtelen, hogy a vérbajból származó elmebajok, különösen a háború óta rendkívül módon elszaporodtak. Itt van előttem egy statisztika 1 , Pándv összeállításában, mely szerint a vérbajosok 5%-a paralitjkus, vagy hátgerincsorvadasban szenved s a Lipótmezőnek egyik kimutatása álapján 53 elmebajos ügyvéd közül — a 40—60 év között — 51 volt vérbajos, 100 elmebajos katonatiszt
