Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. erősen bentülő építőmesterek — igy mondják a szakkörök •—. Ungar Lajos, ugyancsak zsidó építőmester, a Stilus részvénytársaság (Lendvai István: Ráismerek a stílusra! — Derültség), Porges és Hoffmann, Hajnal Imre mérnök ugyancsak zsidó. Fekete és Fábián, Benedikt építőmester, akTk kivétel nélkül mind zsidók és a Zita-kórház épitéséből 5—6 darab barakkot kaptak, dacára, hogy a keresztények alig bírtak egy-egy ilyen barakk-építést megkapni. Azokról, amiket négyszemközt mondanak, nem beszélek. De kétségtelen, hogy ez az erős összemüködés, ez az erős összjáték kihívja erősen a szakkörök kritikáját, abban az irányban, hogy követelhessék — és azt hiszem, joggal követelik —, hogy ilyen közmunkáknál méltóztassék abszolúte a közszáIlifásoknak megfelelő szabályos eljárást követni. Meg vagyok győződve a minister ur gondolkozásáról, hiszen ezek olyan detail resszorfügyek, ezekről a minister ur nem szerezhet magának mindennap információt s magától értetődik, hogy azért vannak munkatársai, hogy bizonyos ügyeket ő teljes bizalommal azoknak elintézése alá bo„csásson, de igenis, azzal a felelősséggel, amelyIvel'a minister ur mindezekért tartozik, nem férhet össze az, hogy, a minister ür akkor, lia ilyen panaszokat hall, elnézze továbbra is, hogy ilyen munkák versenytárgyalás nélkül nem a legolcsóbb ajánlattevőnek, nem a közszállitási szabályok teljes strikt betartásával adassanak ki. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a ministér ur igy követeli és így hajtatja végre, minden panasznak, minden utólagos gyanúsításnak, minden négyszemközti suttogásnak útját vágja (Helyeslés), mert ezeknél a munkálatoknál csak a legkorrektebb, tiszta, világos eljárás az, amely minden gyanúnak nyakát szegi és minden további pletykát tárgytalanná tesz. Ez volt az, amiért ezt a kérdést bátor voltam idehozni és kérem a t. minister urat, érvényesítse befolyását ebben az irányban. Egyébként a költségvetésnek ezt a tételeit, amelyeket kifogásoltam, teljesen tarthatatlanoknak látom uigyan, miután azonban ezen változtatni nem tudok, a költségvetést mégis kénytelen vagyok elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! A népjóléti minister ur felszólalását őszinte örömmel üdvözöljük^, inert az a népjólét egész mezejére kiterjedő olyan programot, illetőleg kritikát adott, amely bevilágított ennek a problémának és ennek a kérdésnek sötét zugaiba is. Ha kritikát akarok e felszólalás felett gyakorolni, legfeljebb azt mondhatom, hogy rendkívül sajnálom, hogy az igen t. népjóléti minister ur ilyen ellenzéki hangtól duzzadó kritikát gyakorolt saját tárcája felett. Méltán beillett volna ez a felszólalás ide, az ellenzéki padokba, úgyhogy bizonyos szempontból talán groteszkül fog hangzani, ha az ellenzéki padokról ezzel ellentétben egy sokkal enyhébb, sokkal simább felszólalás ' hangzik el. Az igen t. minister urnák azonban ezen súlyos kritika gyakorlásánál — és nem is anynyira neki, mint inkább ministertársainak —, egy szempontot vagyok bátor figyelmébe ajánlani és ez az, hogy mindenben 'takarékoskodhatik egy államj olyan nehéz és súlyos pénzügyi viszonyok között,..mint amelyben mi vagyunk, minden téren a legszigorúbban kell alkalmazni a takarékosság mértékét, csak két kérdésben nem: az egészégügy kérdésében és a :

népneveévi február hó 18-án, szerdán. 6\ lés kérdésében. (Barla-Szabó József: TJgy van! Teljesen igaza van!) Ez a két kérdés: az egészségügy és a népnevelés a takarékosságnak nem adhat helyet, mert a legrosszabb gazdasági és pénzügyi politika az, amely ezen a téren akar megtakaritásokat eszközölni. Ha nem tudjuk egészségügyünket rendbehozui, ha nem tudjuk népünket felnevelni, akkor hiába igyekezünk pénzügyi és gazdasági téren megtakaritásokat eszközölni, sokszorosan, tízszeresen és százszo. rosan rá. fogunk fizetni. De nem csupán a kormányt lehet ezért kárhoztatni és nem csupán a kormányt illetheti gáncs azért, mert ilyen igazán szegényes tételeket állított be a népjóléti tárca keretébe. Gáncsolni lehet és kell a leghatározottabban a társadalmat is, amely felfogásom szerint nem áll a helyzet magaslatán és nem teszi meg mindazt a népegészségügy és a népnevelés terén, amit' meg kellene tennie. Kétségtelen, hogy a társadalom is súlyos gazdasági bajokkal küzd. kétségtelen, hogy az áldozatkészségnek azt a mértékét reáalkalmazni, mint amelyet még csak néhány évvel ezelőtt alkalmazhattunk, nem lehet. De ha adakozik, ha jótékonyságot gyakorol, ha a nemzet megmentésére odanyújtsa segitőjobbját, ezt elsősorban és első esetben az egészségügy és a népjólét terén kell gyakorolni Ezzel szemben valóban szomorú képet festett meg maga a népjóléti minister ur is a közegészségügy terén. Én nem kívánom őt a . statisztikai adatok dzsungeljébe követni, és felsorolni mindazokat az adatokat, amelyeket ő fel" sorolt, hiszen, ha többé-kevésbé megbízhatók ezek az adatok, egy forrásból kell hogy eredjenek, ha jók ezek az adatok — az enyéim is, az övéi is —-, teljesen fedniök kell egymást. Épen ezért csak néhány adat felsorolására szorítkozom, erre is az egyes tételeknél, csak azért, hogy annál élesebben világithassak rá arra a fonák helyzetre, amely az egészségügy és a népnevelés terén Magyarországon, sajnos, ma is fennáll. A. költségvetés 89. lapjának tanúsága szerint hétmillió aranykorona rendes kiadás irányozhatott elő; a fertőző betegségek elleni védekezésre 420.000 aranykorona, a népbetegségek elleni védekezésre 30.000, a bábaképzésre pedig 10.000 aranykorona. Ezeket a számokat 'másképen jellemezni, mint a balkáni számoknak mondani nem ti\dom. Hogy Magyarországon, amely a maga kultúrájára olyan súlyt helyez, hogy Magyarországon, amely olyan büszkén I hirdette, hogy itt zárul le a Kelet és itt kezdődik a Nyugat, hogy ezen a Magyarországon ilyen tételeket lehet ina is, a háború rettenetes. vérvesztesége és nyomorúsága után ezekre. a kérdésekre beállítani: ez olyan szomorú jele annak, hogy nem tudtunk még a helyzet magaslatára emelkedni, amely nem szorul illusztrációra. A gyermekvédelem kérdésére kívánok ezután egészen röviden kitérni. Az igen t. népjóléti minister ur rámutatott arra, hogy a szülések arányszáma folyton fogy és ezt leg'jobban illusztrálja az a tény, hogy míg 1909-ben 1000 lélekre 40-4 élveszületés esett, addig 1924-ben már csak 27. EgyéA^es koráig 100 élveszületett gyermek közül meghal minden.ötödik. Kevesebb gyermek születik most, mint régen, de egyáltalában neiii liai meg kevesebb. Ennek oka az^ emberi organizmusnak abban a megrokkanásában keresendő, amelyet a háború idézett elő. Olyan körülmények között, ahol a táplálkozás olyan gyatrává vált, ahol* a; szülők gyenge szervezete, a gyermek világrahozásában olyan jelentős szerepet játszik, ahol a szülők infekciója egy-