Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

62 A nemzetgyűlés 378. ütése 192,% részt a íüdővész, másrészt a vérbaj által olyan óriási arányszámokat ér el, ahol az orvos- és bábaviszonyok olyan szomorúak és elrettentőik, nem csodálható, hogy ennek igen nagy jelentősége van és hatása az egész vonalon mutatkozik. Ott. ahol a bábaképzésre 10.000 aranykoronát áldoznak, ott, ahol szülészeti kórházaink fejlesztésére és kellő felszerelésére az utóbbi években is olyan kevés történt, ott, ahol a szülőnőknek azt a támogatást, amelyet a fejlett kulim-országokban a munkásnők számára biztosítanak, nem adják meg*, ahol a polgári társadalom tagjai között nem részesülhetnek a szegény sziilőnők négy-nyolc héttel a szülés előtt támogatásban, hanem a legsúlyosabb testi munkára kényszerülnek, különben magukat fentartaui nem képesek: ott a jövő nemzedék egészségéről és épségéről gondoskodás nem történik, mert abban a pillanatban, amikor az anyaméhben elsorvad az a gyermek, amikor a szülés a gyermekre nézve is a legkedvezőtlenebb körülmények között történik meg, arról, hogy az uj nemzedék egészség-esebb és erősebb legyen, mint a régi. igazán egyáltalában nem lehet beszélni. A csecsemő- és anya védelem legelőkelőbb és legerősebb képviselője a Stefánia-Szövetség, amelynek dologi kiadásairól kétharmadrészben az állam gondoskodik. Ennek a költségnek a fedezésére a költségvetésbe beállított 301.700 aranykoronás tétel szintén olyan csekély öszszeg — tekintettel arra, hogy a csecsemővédelem terén ez tulaj donképen az egyetlen szerv —. amely szintén elrettentőén kell hogy hasson mindnyájunkra. A gyermekvédelemre hivatott másik szerv az Országos Gyermekvédő Liga, amely 12 évig kezeli és veszi gondozásba a gyermekeket. Ennek költségeit kétharmadrészben szintén az állam fedezi. Itt rá kívánok mulatni annak óriási jelentőségére, hogy ez a Gyermekvédő Liga milyen szerepet tölt be. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a külföldi üdültetés címén olyan óriási erkölcsi és egészségügyi szolgálatot teljesít a Gyermekvédő Liga, amelynek messzeható és a nemzet jövendőbeli reménységeit is kielégítő hatása remélhetőleg a jövőben meg fog nyilatkozni. 1921 július 1-étől december 31-is: két milliárdjába került a Gyermekvédő Ligának a gyermekek külföldi üdültetése és bár az állam ezt bőkezűen támogatta, ma ennél a tételnél még mindig hiány van; ennek kielégítéséről, illetőleg fedezéséről nem tudom miképen fog gondoskodás történni. Hollandiába 21.000 gyermek ment ki ilyen címen 1920 és 1924 között, Svájcba 8000, Belgiumba 0000, Angliába 528 gyermek, ttgyhogy 1920 és 1924 között 36.000 gyermeket tudtunk kivinni külföldre, akik testben megerősödve, erkölcsileg is erős fejlődésen menve keresztül, jönnek haza Magyarországra. ! De ez a liga a külföldi nyaraltatáson felül más üdvös munkásságot is végez idebenn Magyarországon. Csecsemő- és anya-otthonok fentartásáról, bölcsödékben és napközi otthonokban 215 gyermek neveléséről, nevelőintézetekben — mint Kákoshegy, Szeged és Sopron — 270 gyermek neveléséről, hadiárva-otthonokban 380 hadiárva neveléséről, összesen tehát évente 985 gyernlek neveléséről gondoskodik. A másik kérdés, amellyel röviden foglalkozni kívánok, a tüdőbaj kérdése. Az igen t. népjóléti minister ur rámutatott arra az elrettendő statisztikára, amelyet a tüdővész mutat fel. A háború előtt 10.000 lélek közül 18—19 ember halt meg tüdő vészben, most 25—26; 1920-ban 19.000 ember, 1923-ban már 24.262. Véffh János tisztifőorvosnak, a budapesti statisztikai évi február hó 18-án, szerdán. hivatal főnökének adatai szerint Budapesten 150.000 felnőtt tüdőbajos van 925.000 lélek közül. A tuberkulózis tehát két és félezer annyi embert pusztít el nálunk, mint az összes többi fertőző betegség. Calmette-nek diszpanzerjei tudvalevőleg a legbiztosabb és eddig legbeváltabb módszere annak, hogy a tüdőbaj pusztításainak korlátot és határt szabjunk. E profilaktikus eljárás teljes méltánylásával 1914-ben 72 ilyen tüdődiszpanzer volt Magyarországon. Ma csak 28 van. 1924-ben 28 külön kórházi tüdőpavillonunk volt, ma összesen csak 10 van. Ennek az elszomorító jelenségnek plasztikus kidomboritása nyilvánul meg annak a Peeters jelentésében, aki a nemzetek szövetségétől a magyarországi egészségügyi viszonyok tanulmányozására kiküldetvén, Genfben nagyon szomorú jelentést adott be a magyar egészségügyi viszonyokról. 1924 március 1-én többek között azt jelenti, hogy a magyar szanatóriumok és diszpanzerek már nem elsőranguak, ugy mint a háború előtt voltak, bár az orvosok és egyéb tényezők önfeláldozása ma is csodálatraméltó. A háború előtt Budapest főváros az ő diszpanzerjeire évi 380.000 aranykoronát áldozott, ami 4 milliárd papír kirónának felel me^, ma pedig 4 milliárd helyett összesen 270 -millió papírkorona t áldoz. Nem kívánok különösebben kitérm arra. hogy a munkások körében való tuberkulózis gyógyítása milyen fontos és milyen életbevágó. Ezen a téren újból hangsúlyozom azt, amit volt szerencsém beszédem előljáró részében is hangsúlyozni, hogy mindent a kormánytól várni egészen elhibázott politika volna. Épen a munkások véelelmében, épen a munkások diszpanzerjeinek felállításánál és a rendelők szaporításánál a kereskedő- és iparostársadalomra súlyos erkölcsi kötelesség hárul. Ha az állam megteszi a maga kötelességét és hajlandó ezeknek a rendelőknek és diszpanzereknek szaporítására, elvárhatja attól a társadalomtól, amely foglalkoztatja ezeket a munkásokat, hogy e rendelők és diszpanzerek szaporításának költségeihez, legalább ami a fűtést és a világítást illeti, hozzájáruljon. Én ebben a tekintetben az egészségügy rendezése kedvéért feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy ezeknek a különböző társadalmi szerveknek egységes szervezetbe való foglalása épen a kormány részéről való iniciativa alapján megtörténjék; épen ugy szükségesnek tartanám azt is, hogy a kormány, vagy ha kell. a nemzetgyűlés szózattal forduljon a magyar társadalomhoz és ebben a szózatban rámutatva arra a rettentő helyzetre, amelyben Magyarország közegészség-ügye szenved, ezt a társadalmat, amely a maga munkájának a gyümölcséből él és amely ennélfogva tudja, hogy a munkástársadalom egészsége milyen fontos tényező a nemzet jólétének és egészségének fentartásában, szólítsa fel e munkások jólétének megóvására és előmozdítására. Én csak sajnálattal látom és konstatálni kívánom, hogy a tüdőbaj gyógyítására állami kórházunk és nagy állami szanatóriumunk nincs. Aki ismeri Budapest szerencsés fekvését, aki ismeri a budai hegyek balzsamos és gyógyító levegőjét, aki tudja, hogy a budai hegyekben a tüdőbaj gyógyitására magánvállalkozás révén milyen óriási eredményeket elért szanatóriumok vannak már, joggal elvárhatná a kormány iniciativáját abban az irányban, hogy ott nagyobbszabásu állami tüdőbaj szanatórium állittassék fel. Az Uj Szent János kórház tüdőpavillonjának felállítására a kormány igen nagy áldó-