Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

52 Ä nemzetgyűlés 378. Mène 1925. évi február hó 18-än, szer'êmi. tudom elképzelni —,'de igenis, meg kell szüntetni azt az óriási'egyenlőtlenséget, azt a vagyoni viszonyokban való nagy eltolódást, amely fennáll, hogy mig az egyiknek bőségesen jut minden, addig a másiknak a legszükségesebb betevő falat sem jut az asztalára; és azt az elszegényedési folyamatot, amely egyenesen életfeltételeiben támadja még az embert,^ főkép a társadalomnak dolgozó, értékes részét, meg kell állítani. Minden áldozat kevés, amit e tekintetben hozhat a nemzet, mert meg kell menteni a nemzetnek ezt a. hasznos, dolgozó társadalmi osztását, mert ha ez el fog pusz

J tulni, ezzel el fog pusztulni maga a nemzet isÉpen ezért gondot kell arra fordítani, hogy jó szociálpolitika, ;ió • munka svédeiéin mellett, -tisztességes táplálkozás biztosittassék ezeknek és egészéges, jó lakás. Azt a túlzsúfoltságot, amely ma Van. mes

1 kell szüntetni. Hiszen szomorúan kell látnunk, hogy még ma is vaunak; vagonlakók, még ma is százával vanak emberek, akiknek nincs hajlékuk. Szomorúan kell látnunk, hogy 8—10 tagú családok laknak egy szobában. Én magam győződtem meg erről;- és erre felhívom különösen a népjóléti minister . ÜT figyelmét, de a nemzetgyűlés figyelmét is. Méltóztassanak egyszer egy kis időt szánni erre és kifáradni az Auguszta-telepre.^Barakk. lakásokban lakik ott a magyar középosztály egy tekintélyes része; menekült emberek, bírák, tanárok, előkelő tisztviselők, lateiner emberek, tanítók, orvosok stb., akik menekültek .' és annakidején mint szükséglakást, elfogadták az Auguszta-telep penészes barakklakásait, . családjaikkal együtt most már 5—6 esztendeje ide vanak internálva erre a telepre és helyzetük már-már tarthatatlanná válik. Kívánatos lenne, hogy a népjóléti minister ur végre ezeket is szabadítsa meg a szenvedéstől. Nem lehet és nem szabad lakásnak tekinteni ezeket a barakkokat, mert ezekben a penészes lakásokban, ezekben a rothadó padlózatú helyiségekben vannak a tiidővész csirái s a veszedelmet még fokozza az a túlzsúfoltság, amely ezen a téren is tapasztalható. « Ami ezen a téren történik, az felfogásom szerint nem kielégítő. Mert nem szabad megelégednünk azzal, hogy a lakbéreket szabályozzuk, a lakbéreket emeljük. A lakbérek emelése mellett feltétlenül gondolni kell arra, hogy ezeket a lakbéreket a lakók meg tudják fizetni, tehát kereseti lehetőséget kell számukra biztosítani. Hiszen sohasem az volt a baj és mi sohasem az ellen emeltünk kifogást, hogy a lakbérek magasak, hanem az ellen, hogy nem adatik mód arra. hogy azt a keveset, amit lakbérben fizetni kell. a dolgozó emberek meg is tudják szerezni. Én is tudom jól hogy a megkötött;Ség, amely ma van, örökké fenn nem tartható, de viszont felfogásom szerint nélkülözhetetlen, •előfeltétele a szabadforgalomnak, hogy legyen f ölösszámu lakás; Amig nincs fölösszámu laka«, addig szabadforgalomról beszélni nem lehet ^ a mai körülmények között elrendelendő szabadforgalom, azt hiszem, egyenesen katasztrófát •zuditana főképen a fővárosra, de a vidéki, városokra is. (Umj van! bolfélől.) Mit kell tehát ; tenni? Adva van a válasz: építeni, építeni és építeni! J)e ami e tekintetben a költségvetésben van, az sivár, szomorú dolog. Az a néhány ház, amelyet a

r népjóléti ministeriuin ebben a költségvetési évben fel akar, vagy fel fog építeni abból a kétmillió aranykoronából, a lakásszükségen nagyon kevéssé fog enyhíteni s megoldani semmiesetre sem fogja, azt.« De érthetetlen _ is a kormány álláspontja, hpgy lakásépitkezésekre ' mindössze kétmillió boronát fordít, Én a kereskedelemügyi-.tárcánál már elmondottam, de ismétlem most is, mert ez különösen a népjóléti minister hatáskörébe tartozik, hogy annakidején, amikor a nemzetgyűlés megszavazta a kincstári házhaszonrészesedési adót, ezt az antiszociális, igazságtalan adót csak abban a tudatban szavazta meg a nemzetgyűlés, hogy ezt az összeget a lakásszükség enyhítésének céljaira, tehát házépitésekré fogja fordítani a kormány. Mégis mit látunk? Azt tapasztaljuk/ hogy a jelen költségvetési évben a kinestári házhaszonrészesedésből az államnak 14^ és félmillió aranykorona bevétele van, mégis mindössze kétmilliót fordít házépítkezésekre (Lendvai István: És a Lánchíd uccában kilakoltatnak!) Ez az eljárás törvénytelen is. Ehhez a kormánynak nincs is joga, ezt a kincstári házhaszonrészesedésből befolyt összeget

: nem is volna szabad másra fordítania, csak épitkezésekre. Épen ezért a minister urnák sarkára kell itt állnia és követelnie kell, hogy erre a. célra megfelelő összeget bocsássanak rendelkezésére, hogy ezt a nemes és fontos szociális hivatást be tudja tölteni. T. Nemzetgyűlés! Nem elég az,.hogy a minister ur ide áll és panaszkodik nekünk, hogy . nincs pénZj hogy nem adnak pénzt. Nem elég az, hogy a minister ur megállapítja, hogy ezek a bajok fennállauak, nem e]é^ az, hogy ő felpanaszolja azt, hogy a kormány mostohán kezeli a népjóléti tárcát.. Tessék a minister urnák programot felállítani, ezt a programot igyekezzék minden erejével keresztülvinni, és lia azt látja, hogy a kormányban nem talál megértésre ezek iránt a kérdések iránt, ha azt látja, hogy . nem talál támogatásra, dobja oda a tárcáját (Ugy van! balfelől.) és hárítsa el a felelősséget ezekben a kérdésekben azokra, akik őt ezirányu munkájában .megakadályozzák. Legyén meggyőződve a népjóléti minister ur, nem lesz a Háznak egyetlen egy tagja sem, aki e tekintetben ne állana mellé, , ne támogatná és ne segítené őt ezirányu tevékenységében. Ha lesz mindenkinek rendes lakása, rendes táplálkozása és munkaalkalma. akkor felfogáson^ szerint jól és eredményesen hadakoztunk a népbetegségek ellen, s akkor növekedni fog a születések száma és nem kell panaszkodni, inert az eredményről fog akkor a minister ur beszámolhatni. (Kiss Menyhért: Halomra öngyilkolják magukat az emberek!) : A mai lakásviszonyok egészen érthetően előmozdítják az egbkerendszert - is. Hozzám igen sokan jönnek — és százával tudnék erre nézve leveleket is felolvasni —, becsületes magyar emberek, akik panaszkodnak: Kérem, nincs lakásunk, lehetetlen körülmények között élünk, hogy adjunk életet, hogy teljesítse az anya legnemesebb kötelességét, amikor az ilyen kötelességteljesítés óriási : áldozatokat kíván tőle és egészen biztos pusztulásnak teszi ki a gyermeket is. Felfogásom szerint a születések száma is javulni fog, és az a statisztika, amelyét a minister ur bemutatott, lényegesen meg fog változni, ha a lakásépítkezés terén komoly dolgok fognak történni.. , : •;.•_. , • Méltóztassék megengedni, hogy mint'áz ' iniéjit az országos statisztikával szemben a fővárosira hivatkoztam,' ezeii a téren is arra hivatkozzam, hogy milyen a helyzet magában a fővárosban.. Kétségbeejtő, hogy újra azt ta-, pasztáijuk, hogy az elmaradt születések, • a csecsemőhalandóság tekintetében- Budapest •székesfővárosban, ahol a kultúrának kell üssz- pontosulnia, ahol intelligens emberek laknak, ahol jobbnak kellene lennie inkább ahelyzet-nekj...sokkal"rosszabb a helyzet,: mint: vidéken.