Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925, (Borgulya Pál: Mindig csak Budapestnek, a falunak semmit! Mindig- csak a budapesti kultúra! Ha a falu azt utánozná, jól nézne ki! — Elnök csenget.) Erről most nem beszélhetek, mert kevés az idő, és szeretném magára a népjóléti tárcára vonatkozólag' véleményemet elmondani, de számoljunk le már azzal a frázissal, hogy Budapesten rossz a kultúra. Tessék tudomásul ( venni, hogyha Budapestet el fogják hanyagolni, ezzel el van hanyagolva az ország is, mert minden jó Budapestről jön és Budapestről jön minden rossz is. Attól függ, hogy hogy ápoljuk ezt a fővárost, hogy gondozzuk, vagy hogy hanyagoljuk el. (Borgulya Pál: Hosszat láttunk, de jót nem!) Ilyen elhanyagolás melle tine várjuk azt, hogy a fővárosban az erkölcsök javuljanak, ne várjuk azt, hogy a keresztény és nemzeti szempontok érvényesüljenek, mert az a mostoha elbánás, az a lerongyolódottság, nyomor és szegénység, mely újra és újra megnyilatkozik, mind csak arra alkalmas, hogy az embereket torra dalmositsa, hazátlanokká tegye és elfelejtesse azt a kötelességérzést, J amely a közzel és a nemzettel szemben minden emberben kell hogy éljen. Ezért én magam szeretem a fővárost — de ez nem jelenti azt, hogy ország rovására szeretném, mert én szeretem az országot is (Helyeslés a haloldalon.) — s minden erőmmel arra igyekszem, hogy a fővárosban a szociális helyzetet, a népnyomort, a sok szenvedést megenyhítsük, mert meggyőződésem, hogyha ezen munkálkodunk, ha ezen az állapoton javítunk, akkor komoly Zajvédelmet csinálunk, és ha ezt a munkát elvégezzük, akkor az emberek kultúra'.!s, világnézeti fei fogását is könnyebben tudjuk majd át alakítani Nézzük, hogy az országos statisztikával szemben a fővárosi statisztika mit mutat. 1920 augusztus 31-éig Budapesten született 15.426 gyermek, vagyis 21 ezrelék, Î921-ben 33.264 gyermek, 20-1 ezrelék, 1922-ben 13.1.64 gyjrmek, 19 ezrelék, 1923-ban 12.006 gyermek, 17*9 ezrelék és 1924-beu 11.236 gj érmek, 1.7 2 ezrelék. Ha a képviselő urak ezeket a nagy abszolút számokat nem tudják kellő figyelemmel kisérni, méltóztassék csak az ezrelékeket figyelemmel kisérni és ebből majd látják, hogy itt fokozatos leromlás van, mert ami g 1920-ban a születési arányszám 21 volt minden ezer emberre, 1921-ben már csak 20-1, 1922-ben 19, 1923-ban 17-9 és 1924-ben már csak 17-2 ezrelék volt a születések arányszáma. Ne azon siránkozzunk, hogy a háború alatt elmaradtak a születések. Az érthető volt, hogy a háború alatt mintegy 600 ezer gyermek nem született meg, de most már vége van a háborúnak, a férfiak már nincsenek a harctéren, itthon vagyunk, együtt élnek a családok, ós ez a statisztika mégis csak romlik, a születések száma mindig kisebb és kisebb lesz, ami végeredményben a nemzet pusztulásához kell hogy vezessen. Ha összehasonlítjuk a fővárosi statisztikát azzal az országos statisztikával, amelyről a minister ur és az előttem szólók már beszéltek — épen ezért emeltem ki a fővárosi statisztikát, amit ne méltóztassék zokon venni —, akkor azt látjuk, hogy ami g az országban átlag ezer emberre j 26—27 születés esik, addig a fővárosban \ 1924-ben 17*2 ezrelók volt a születések arány- \ száma. (Renezes János: Miért nem jönnek j falura 1 Vidéken jobban megélnének !) Le- ! gyen gondja önnek a szegény vidéki munka- I sok megélhetésére és ne mondja azt, hogy a j vidéken jobban megélnének az emberek, mert \ ha ezt otthon mondia, azt hiszem, meg fogják köszönni ezt a megállapítást. ' évi február hó 18-án, szerdán. 53 Még egy statisztikát akarok bemutatni, amely jellemzi, hogy az erkölcsök mennyire le vannak romolva. (Renezes János: Budapesten! Vidéken jobb erkölcsök vannak!) Arról is lehetne beszélni. Ne akarja a képviselő ur minden áron szembeállítani a fővárost az országgal. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem akarjuk! Valódi tények!) Legyen nyugodt a képviselő ur, én a magyar földmivesnépet szeretem ugy, mint a képviselő ur, sőt azt hiszem, fokozottabb mértékben dolgozom érdekében, mint ön. (Lendyai István: Ne keltsünk osztálygyűlöletet magyar emberek között.) Most csak a kirivó szempontokra akarom felhívni a nemzetgyűlés figyelmét. Bár nem fogadom el egészen erkölcsi fokmérőnek a törvénytelen születéseket, de azért ezek e tekintetben mégis nagymértékben figyelembe veendők, mert részben az erkölcsi felfogást tükrözi vissza, a szociális nyomort mutatja, részben pedig- bizonyos téves intézkedések eredményeként jelentkezik a törvénytelen születések rettenetes száma. Mert mit mutat ez? Azt mutatja, hogy 1921 augusztus havában 14S százalék volt a törvénytelen gyermekek arányszáma, 1922-ben 16 százalék, 1923-ban 18-4 százalék, 1924-ben pedig 20 százalék. Eszerint minden ötödik gyermek törvénytelen gyermek, minden ötödik gyermeknek nincs kimondott édesapja, minden ötödik gyermek megbélyegzetten jár ebben a fővárosban. Ez nem jó és kétségbeejt engem, különösen mint római katholikus embert. Ha ugyanis ezeket a számokat vallás szerint akarom megosztani, akkor azt tapasztalom, hogy épen a róni. katholikusok között legnagyobb a törvénytelen gyermekek száma, mert mig a katholikusoknál 23 százalék a törvénytelen gyermekek arányszáma, addig protestáns testvéreinknél 20—22 százalék, a zsidóknál pedig mindössze 5 százalék. , , Ez először is erkölcsi szempontból kétségbeejt engem, másodszor pedig arra késztet, hogy ezért a ^becsületes népért fokozottabb mértékben tevékenykedjem, mert nemcsak erkölcsi szempontok eredményezik ezt, hanem a nyomorúságos szociális helyzet is, amelyben ez a szerencsétlen, szegény nép van. (Csontos Imre: A vállásalapitványi birtokokkal azokat a szegényeket kék megtölteni és nem a nagy zsidókat, mingy árt boldogabbak volnának! — Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. (Lendvai István: Igaza van! Majd fel is szólalunk!) Szabó József: Csak azt akartam megjegyezni Csontos képviselő urnák, hogy ezt a főpapoknak és a kormánynak mondja meg! (Csontos Imre: Önnek, mint katholikus képviselőnek, kötelessége ez ellen felszólalni. Mi nem szólhatunk hozzá, mert reformátusok vagyunk!) Kínok: Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni! Szabó József: Az előbb emiitetteken kivül felfogásom szerint még egy súlyos ellenséggel kell megküzdenünk és ez az alkohol pusztítása. Azzal a téves felfogással szemben, amely itt uralkodik, hogy az alkoholfogyasztás államérdek, nekünk hadakoznunk kell. Nem fogadom el megállapításnak, hogy az alkoholfogyasztás államérdek. Ez nem igaz. Az államnak érdeke mindenekelőtt az, hogy a népe erős, egészséges legyen. (Helyeslés.) Ha az államnak haszna is volna az alkoholfogyasztásból, de viszont népünknek egészségi és erkölcsi szempontból kára van belőle, akkor hada-