Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. 51 elénk, mert a jelenlegi helyzet ezt a számot is magasan felülmúlja. Kétségbeejtő azonban a gümőkorban el­pusztultak száma is. Mert, ha most szembeállí­tom a fővárosban gümőkorban elpusztultak statisztikai számát az országos arányszámmal, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy amig az oszágban az embereknek 16—17 százaléka pusztult el gümőkorban, addig a fővárosban ez a szám az 1924. évben 19*2 százalékra emelke­dett. Ez egyenesen kétségbeejtő. De fokozza a kétségbeesésünket az, ha a mi statisztikánkat, a mi embereink, a mi népünk pusztulását szembeállítjuk a tüdővésznek egyéb államok­ban való pusztításával. Mert akkor mit lá­tunk? Azt látjuk, hogy Belgiumban 1000 lakos közül 10-2, Angliában 10-8, Skótországban 11, Németalföldön 11*9, Olaszországban 12*2, Spa­nyolországban 12-5, Németországban 13-9, Svájcban 15-5, Svédországban 15-9, Írországban 1.7-5, Norvégiában 17*8, Franciaországban 18-6, Magyarországon pedig 100 lakos közül 34*3 pusztult el tüdővészben. Ez a békebeli statisz­tika; ugyanitt tartunk azonban ma is. Az or­szágos átlag ma is 34—35-re tehető, ezzel szem­ben a külföldi államokban nagy javulás mu­tatkozik, mert volt módjuk és alkalmuk az el­múlt tiz esztendőt is felhasználni a tüdővész elleni küzdelemre. Azt látjuk, hogy minden ál­lam felismerte a gümőkor elleni védekezés fon­tosságát, nálunk pedig erre a célra — de nem­csak erre a célra, hanem az összes népbetegsé­gek elleni küzdelemre — a nemzetgyűlés a nép­jóléti minister urnák rendelkezésére bocsát 30.000 koronát. A minister ur tegnap nagyon szépen azt mon­dotta, hogy hadjáratot akar indítani a nép­betegségek ellen, hadjáratot akar indítani a tüdővész ellen. Hát én nem tudom, hogy fog ez a hadjárat kinézni ezzel a 30.000 koronával! Azt hiszem, hogy ez csak gumipuskával való lövöldözés lehet, ha a minister urnák nem siet segítségére a nemzetgyűlés és nem adja meg neki ahhoz az eszközöket, hogy tényleg komo­lyan vegye fel a harcot és küzdelmet ez óriási, a háborúknál is nagyobb veszedelem ellen. Mert, ha nem adja meg, akkor a minister ur gumipuskából lövöldözhet, ami azonban a 42-es ágyukkal szemben igazán jelentéktelen és fiitörpülő harccá fog válni. Azért jól mondotta a minister ur tegnap, hogy ez az ügy, tehát a népbetegségek elleni küzdelem, nem a betegek ügye, hanem elsősorban az egészségesek ügye, de ügye magának a nemzetnek is. Hiszen a népbetegségek bacillusaí nem állanak meg a paloták kapui előtt, nem állanak meg a fényes épületek előtt, hanem behatolnak, mert hiszen a levegőben vannak ezeknek a betegségeknek bacillusaí és ezek a bacillusok megtalálják azokat az egészséges embereket, akik azt hi­szik, hogy elzárkózhatnak előlük, akik azt hi­szik, hogy ha csak masnikra gondolnak é« nem törődnek a közzel, akkor önmagukat im­múnissá teszik e veszedelmek ellen. Tévedés, mert a levegőben vannak ezeknek a betegsé­geknek a csirái és a levegőre mindenkinek szüksége van; mindenki ezt a levegőt szivja és elkerülhetetlenné válik, hogy ma nekem jut osztályrészül ez a szenvedés, ez a pusztulás. Jellemző dr. < Jaruraetzky orvos statiszti­kája, amely arról szól. hogv a városok leve­gője milyen poros, tehát milyen fertőző. Ez az orvos Essen városában tanulmányt végzett ós tanulmánvozván a város levegőjét, arra a meggyőződésre jött, hogy a város levegője a belső részekben — szinte hihetetlenül hangzanék ás ha nem komoly embertől venném ezeket a» adatokat, magam sem hinném el — köbcenti­méterenként 207.000 porszemet, porrészecskét foglal magában. A város piacán, ahol tehát valószínűleg porosabb a levegő, 478.000 por­részecskét tartalmaz 1 köbcentiméter levegő. Ez az orvos kiszámította azt is, hogy egy em­ber körülbelül percenként 18-saor vesz lélegze­tet és minden esetben körülbelül 500 köbcenti­méter levegőt szív magába. Tehát 18-szor 500, vagyis 9000 köbcentiméter levegőt szív be az ember percenkint. Tehát Essen város belső részében percenként magába szív az­ember 1.863,000.000 porszemeeskét, a piacon pedig ugyancsak 1 perc alatt 4.302 mil­lió porszemeeskét. Természetesen ezen a szá­mon változtat az. hogy az emberek nemcsak a szájukon lélegzenek és ezért meg egyéb okok­ból is, nem minden porszeníecske megy a tüdőre. De azért egészen bizonyos, hogy ez a statisztika kell hogy figyelmeztessen mindenkit, kell hogy figyelmeztesse főkép a módosabb embe­reket, hogy itt áldozatokat kell hozni, hogy eb­ben a tekintetben javulás álljon be. mert aköa ügye az egyén ügye is. A népbetegségek elleni védekezés terén nem szabad azonban megelégednünk azzal, hogy népünket a higiénikus életre neveljük, tanitjuk és szoktatjuk, hanem azt hiszem, a leg­fontosabb védekezési szer a jó szociálpolitika. Mindenekelőtt oda kell hatni, hogy az embe­reknek emberhez méltó életet tudjunk biztosí­tani; jó munkásvédelmet kell kifejleszteni. Én itt. az idő rövidsége miatt, nem térhetek ki azokra a szociális teendőkre, amelyeket a mun­kaviszony javítása terén kellene eszközölni, nem pedig azért, mert a házszabályok miatt megosztottam a munkámat és részben a keres­kedelmi tárca keretében mondottam el ennek az anyagnak egy részét, bár nekem az a meg­győződésem, hogy ez a kérdés is a népjóléti minister ur feladatává kell hogy tétessék, és épen a népjóléti minister urnák kell feladatává tenni, hogy megszüntesse azt az áldatlan vi­szonyt, amely a munka és a tőke között ma is fennáll és amely óriási visszaéléseket eredmé­nyez épen a gyöngék rovására. Felfogásom sze­rint ezt a munkát rá kell bíznunk. Egyet még meg kell említenem. Nagy baj, hoíry a kormány nem veszi elég komolyan még azokat a kívánságokat sem, amelyeket a nem­zetgyűlés végre magáévá tett. Ilyen például a nemzetgyűlésnek egy réeribb határozata a bér­egyeztető hivatalok felállítására vonatkozó­lag. Innen-onnan egy esztendeje hozta már meg a nemzetgyűlés azt a határozatot, hogy naritásos béregyeztető hivatalok állíttassanak fel. s ezeknek szervezetét és működését a kor­mánv rendeletileg szabályozza. Elmúlt egy esz­tendő, de ez a rendelet, a végrehajtási utasítás mindmáig nem jelent meg. flipen azért felhí­vom a népjóléti minister ur figyelmét is, hogy ha a kereskedelemügyi minister ur megfeled­kezett erről, méltóztassék a népbetegségek el­leni védekezés szempontjából is magáévá tenni ezt a kívánságot, mert ezzel nagyon sok viszály­nak, nagyon sok bajnak, de főképen sok igas­sáa-talanságnak vehetjük elejét. Közismert dolog, amit a minister ur is mondott tegnap, hogy a legtöbb esetben a be­tegség alap-oka a szegénység, "föpen ezért itt kell megindítani a védekezést is. a szegénység ellen kell hadat indítanunk és arra kell töre­kednie a kormánynak is és az egész nemzet­gvülésnek is. hogy a szegénység csökkentés­Kék. Ne méltóztassanak félreérteni, nem arra. gondolok, hogy a szegénvséget meg lehet szűn­tetni, nem arra coudolok, hogy az életben tel­jes egyenlőséget lehet teremteni — ezt én nem

Next

/
Thumbnails
Contents