Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-387

À nemzetgyűlés 387. ülése 1925. volt a tisztviselők száma, tehát 29-cel több tisztviselője van a magyar külügyministeriumnak, mint volt az osztrák-niagyar monarchia kiilügyministeriumának. (Gaal Gaston: Több is az ész azóta!) Ahogyan apasztották az alsóbb fizetési osztályban a létszámot, ugy emelkedtek a felsőbb osztályokban a tisztviselők. A II-tőí az V. fizetési osztályig és a VI—III. biróí fizetési csoportokra vonatkozólag kimutatást olvastam a Magyarországban Berecz szerkesztő úrtól és reá kell hivatkoznom, mert nem tudtam ugyan pontosan ellenőrizni az adatokat, de ugy láttam, hogy teljesen megbízhatók. 1913-ban a II. fizetési osztályban, tehát ministeri rangban volt 12 ember, 1924'25-ben pedig 17 camber. A III—

V. fizetési osztásokban volt 441, és ma van 1742 ember. Itt is 1922/23-tól 1924/25-ig, tehát egy év alatt 563-mal növekedett a létszám. (ErdélyiAladár: Ezt köszönhetik Károlyinak!) Ha meg fogja engedni, erre a közbeszólásra a maga helyén rá fog-ok térni. A legfőbb tisztviselői kategóriák változását is leszek bátor a nemzetgyűlés elé tárni 1913-tól egészen 1925-ig. 1913-ban a II. fizetési osztályban 12 tisztviselő volt, 1925-ben pedig 16 vagy 17, nem tudtam pontosan megállapitaiii, melyik szám a helyes. A III. fizetési osztályban 3913-ban 19 volt, 1925-ben 21 van. A IV. fizetési osztályban volt 27 és ma 84. És most jön a legmegdöbbentőbb szám. A ministeri tanácsosi rangosztálybaii a létszám 1913-ban 290 volt, ma pedig 1499. Nem akarok az egyes ministeriumokban számokra hivatkozni, de megdöbbentő — és ezt különösen kiemelem — a helyettes államtitkár- urak számának rettenetes szaporodása. Amikor erre hivatkozóim, nem a pusztán címmel birokra utalok, hanem a valóságosakra. (Erdélyi Aladár: Ki létesítette ? Ugy emlékszem, ezt is Károlyi létesítette!) Kedves képviselőtársam, várja meg, hogy mit mondok. Ne legyen olyan nagyon mohó. (Erdélyi Aladár: Én mindig reggeltől egészen késő estig: várok! — Elnök csenget.) Ha reggeltől estig* vár t. képviselőtársam, akkor öt percig- is fog várni tudni; — Egy pár csodabogárra leszek bátor csak a t. kormány figyelmét felhívni. (Halljuk! balfelöl.) A vámőrségnél Kállay volt pénzügyministef ur költségvetésében egy vámőrvezérfelügyelő volt az V. fizetési osztályban. Ma hogy áll a helyzet? Ma van 1 ilyen kimondhatatlan című tisztviselő a III. fizetési osztályban, 9, a IV. fizetési osztályban és 43 az V. fizetési osztályban. A postánál 1913/14-ben az V. fizetési osztályban 6 tisztviselő volt, ma van 1 államtitkár, 3 helyettes államtitkár — megjegyzem, mind kiváló férfiak — és 37 ministeri tanácsos. Ellenben a számvevőségnél 1914-ben 261 alkalmazott volt és 1921-ben 183. Ezt leredukálták. Tovább megyek. Az egyetemeken, például a budapesti Tudományegyetemen 1914/15-ben nem a professzorok, hanem az öszszes alkalmazottak száma 534 volt, ma 746, a műegyetemen 1914/15-ben 249, ma 398. (Erdélyi Aladár: Károlyi minden díjnokot tisztviselővé nevezett ki!) T. képviselőtársam, már megint ... (Erdélyi Aladár: Nem tehetek róla, ha annyi a bűne!) Rá fogok térni. Engedje meg* a t. Nemzetgyűlés, hogy most Gaal Gaston t. képviselőtársamnak kedvenc témáját vegyem elő és az erdészeti kérdésről beszéljek. Az uj erdészeti törvény, az 1923 :

XIV. te. (Erdélyi Aladár: XVIII. te!) az erdők igazgatásáról kimondja a legnagyszerűbb hivatali státust. Egy baj azonban van, hogy Nagy-Magyarországon 13 millió hold erdő volt, ma pedig- 2,700.000 hold van. (Erdélyi Aladár: 2,042.000!) Én a hivatalos kimutatást veszem évi március hó 6-án, péntekén. 419 alapul. Vagy a t. képviselő ur téved, vagy az j összeállitás. Önökre bizom ennek elintézését. j De a legérdekesebb — a 700.000 holdat ide

> vagy | oda véve — az, hogy az uj törvény alapján 49 erdőhivatal helyett 105 erdőhivatalt terveznek, tehát a számot 100%-kal megnagyobbítják és ezek fölébe hat uj erdőigazgatóságot akarnak létesíteni. (Erdélyi Aladár: A 33 helyett ezentúl csak 6 lesz, így kell azt érteni!) Az egyes hivatali kategóriák előretolásáról is nagyon érdekes számokat leszek bátor elmondani. Vegyük csak az alispánokat. Ezek 1904 előtt tekintetes urak voltak a VII. fizetési osztályban, tehát nem Károlyi alatt... (Urbaines Kálmán: Nem a VII., hanem a VI. fizetési osztályban voltak! — Gaal Gaston: De tekintetes urak voltak!) 1904-től kezdve a VI. osztályban vannak nagyságos rangrban, nagyságos urak, tehát nem tekintetesek, 1922-től az V.-be (Gaal Gaston: Méltóságos cíinanel!), a főispáj nok pedig legújabban az V.-ből a ÍV.-be menj tek. (Strausz István: A főispánok? Mind?) Az j egyetemi tanárok, — hogy a csodabogarak felI sorolását kissé folytassuk (Mozgás jobbfejői. — Erdélyi Aladár: No! Egyetemi tanárok!?) — 1914-ben még a VI. fizetési osztályban voltak — és akiket, amint jól méltóztatnak tudni, akkor, ha méltóságosak akartak lenni, udvari tanácsosokká kellett előléptetni (Barla-Szabó József: Huszonöt év után!) —, ma már az V. osztályban vannak, sőt igen jelentős számuk a IV. fizetési osztályban van. Itt engedje meg Erdélyi Aladár t. képviselőtársam, hogy rátérjek arra az argumentumára, amelyet ő a Károlyi-kormány ellen szegezett. Remélem, nem kívánja t. képviselőtársam, hogy én a Károlyi-kormány egész guvernamentális politikájának védelmi vagy támadási területére kitérjek, tehát csak erre az egy momentumra akarok reflektálni. Tisztán az igazság és az objektivitás megállapításáért konstatálnom kell azt, hogy ott az előléptetés és a hirtelen való I előretolás nem történt nyakló nélkül; továbbá — bár koneedálom, hogy ezt helytelennek tartottam akkor is s ez csak a forradalmi időkben I és abban lelheti némi magyarázatát, hogy a kor! mányzat az akkor egyedül létező kormányzati hatalom mellé akarta, mint megbízható erőt, a tisztviselői kart lerögzíteni, ami a Pogány-féle demoralizálással szemben mégis csak jelent valamit —, konstatálni kívánom, hogy ott megállapittatott, hogy mely fizetési osztályok hogyan kontingentáltainak az eiőremenetelben és kimondatott, hogy a VI. és VII: fizetési osztályból 25%riiál több nem léptethető elő, a VIII. fizetési osztályból 15%-nál több nem léptethető elő, az alsó osztályokból 30%, a VL-tól felfelé levő osztályokból pedig szintén 30%. Szóval, ha kárhoztatható is, hogy itt bizonyos lökés ada,tott, amely egészségtelen például szolgált (Erdélyi Aladár: Ez az! Urbanics Kálmán: Megbolygatta az egész státust!), viszont az objektivitás érdekében konstatálni vagyok kénytelen, hogy ez nem nyakló nélkül történt, hanem bizonyos kontingentálással. S legyünk őszinték, ha a konszolidáció bekövetkezik, ha itt ebben az országban nyugodt és békés viszonyok uralkodnak, ha a közigazgatás a centrális államkormányzatnak feltétlenül hü tisztviselői karát képezi, amint képezi; ha érzi mindenki, hogy ebben az országban csak megszorításokkal ' lehet az államháztartás egyensúlyát^ fentartani, akkor kérdezem, miért nem lépett és léphetett elő ez a konszolidált kormányzat, amely nem él már forradalmi időket, azzal a kéréssel, hogy szüntessük meg- ezt, az utóbbi esztendőkben betegessé vált rohamos előléptetést és térjünk vissza