Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-387
416 A nemzetgyűlés 387. ülése 1925. évi március hó 6-án, pénteken. tené még azt, hogy ezek az, összegek véglegesen nem az appropriációs törvényben megállapított célokra fordíttatnak. De amikor minden pillanat fontos, mint az előbb emiitettem, amikor minden segítség, bármii ven csekély is. jelentős, akkor az appropriációs javaslatban raerjelölt célok kielégítése 3—4 héttel később nem jelenthet semmiféle nagyobb megrázkódtatást. Nem tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur előbbi kijelentése után a lakásépítési célokra rendelkezésre álló összegnél ugyanúgy állunk-e, hopv ez az Összeg szintén el van-e költve. Lakásépítési célokra a kincstári haszonrészesedés 25%-a, körülbelül 46 millió aranykorona szolgál. Ha ebből az összegből bizonyos részt ideiglenesen — ezt hangsúlyozom — ilyen célra fordítanánk, ennek ilyen célra való fordítása szintén egy hűs csepp lenne ebben az égető levegőben. Kérem az elnök urat. szíveskedjék egypár percrvi szünetet adni. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünefr után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Beck Lajos képviselő urat illeti'. Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az előbbiekben rá kívántam mutatni arra, hogy a kereskedelmünknél és iparunknál észlelhető egészségtelen jelenségek orvoslására pillanatnyilag milyen segitőforrásokhoz forduljunk. Konkrétumként ajánlottam, hogy a Postatakarékpénztár és a Magyar Államvasút utján a Pénzintézeti Központhoz befolyó 800—900 milliárdnak egy jelentősebb része bocsáttassák továbbra is a kereskedelem hitelének rendelkezésére. Azért mondtam, hogy „továbbra is", miután az igen t. pénzügyminister ur tagadásával szemben adatokkal kívántam bizonyítani, hogy ez a 800—900 milliárd, amely eddig ezen hitelélet támogatására szolgált, ujabb egyéb rendeltetést nyert, és ennélfogva ennek az összegnek csak egy jelentékenyen kisebb része fog a kereskedelem és hitelélet rendelkezésére állhatni a jövőben. De hangsúlyoztam, hogy még így is 200—300 milliárdot lehet erre a célra fordítani, ami jelen pillanatban a kereskedelem és ipar hiteléletének kielégítésénél jelentékeny tényezőként jelentkezik. Ezekután rá kívánok térni arra a messzebbmenő hitelkérdésre, hogy akkor, amikor ezen a kritikus helyzeten túlleszünk, hogyan nyerhetjük meg a 1 külföldi hitelt ipari és kereskedelmi célokra. Hogy itt is igen nagy nehézség*ei vannak a helyzetnek a kellő kormányintézkedések hiján, erre a pénzügyi bizottságban többizben rámutattam. Szükséges az illetéknek leszállítása a rövidlejáratú ipari és kereskedelmi hitelnél, továbbá a 10 százalékos tőkekamatadó leszállítása. Ezek mind olyan tételek, amelyeket Ausztria, hogy külföldi hitelt nyerhessen, a múltban mind keresztülvitt. S itt újból csak sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy mindezekre a felhatalmazást az igen tisztelt kormány az appropriációs törvényben egy egyszerű carte blanche kérésével intézte el. Szóval megint csak ott tartunk, hogy mi, akik e rendelet meghozásához áldásunkat adjuk, egyáltalában nem vagyunk tájékozva arról, hogy az ipari, valamint a mezőgazdasági hitel külföldről való bevonulásának megkönynyitése érdekében az igen t. pénzügyi kormány milyen rendszabályokat kíván életbeléptetni. Hallottunk különböző idevonatkozó módosításokat. Hallottuk az igen t. illetékes minister urak különböző megjegyzéseit, hogy milyen könnyítéseket óhajtanak keresztülvinni, de magukat a javaslatokat nem ismerjük, s igy csak újból hangsúlyozom, hogy egészen fonák és ferde helyzet az, mikor az igen t. pénzügyminister ur hírlapi közleményekben közzéteszi, hoery az érdekeltségeket ezen rendeletek életbeléptetése után össze fogja hiyni és meg fogja hallgatni, mi pedig, a tekintetben, hogy mik lesznek ezekben a rendeletekben, tájékoztatva egyáltalán nem vagyunk. (Strausz István: Sokkal van ez igy!) A külföldi ipari és kereskedelmi hitel elmaradásának legfőbb oka a biztonság hiányában van. Valahányszor a külföld illetékes tőkés tényezőivel beszélünk erről a kérdésről, mindig azt a választ kapjuk, hogy nem tudják megtalálni azt a biztonságot, amely mellett érdemes Magyarországon nagyobb tőkéket befektetni és ennek következménye az, hosry akkor, amikor valamelv nagyobb iparvállalat vagy valamely nagyobb kereskedelmi vállalkozás a külföldön hitelt keres, az első kérdés, amelyet hozzá intéznek: melyik nasty bank vá"M«l önó.-rt kezessésret? Szóval ugyanoda jut az iparvállalat, ahol itthon Maervarorszáion is van. t. i. igénybe kell vennie közvetítőként azt a naey pénzintézett, melv igénybevétel jelentős kamatdifferenciájáról nem kell külön szólanom. Épen ezért, «YvnTror hath^+ósan nkarink megoldani ezt a kérdés^, az első és főnrobléma az, hogyan lehet a külföldnek ezt a biztonságot nyújtani, milyen formában, müven kautélák mellett. Erre. azt hiszem, egy ui hitelformának létesítése kínálkozik a. legalkalmasabbnak. Tudjuk, hosry részvényekben, épen ezen bizonytalanság kö~ vetireztében, a külföldi tőVe nem kivan elhelyezkedni. Ha azonban az Amerikában is meghonosított convertabel b^-irk, inari kötelezvénynek keretében kombinált biztosítékokat tudunk az illető hitelezőnek adni. ezek a kombinált biztosítékok talán idecsábitanák a kül| földi tőkét. A convertabel bonoknál ugyanis az amerikai és ujabban meghonosodott német példa szerint is elsősorban ielzálogi biztosítás nyújtandó a külföldi hitelezőnek, másodsorban pedis: egy garantált minimális jövedelem. De ezenfelül, ha még ez sem volna elegendő számára, biztosítandó bizonyos pluszkamator zás is arra az esetre, ha az előre meghatározott kamatozáson felül naervobb jövedelmet híjtana az iparvállalat. Akkor a convertabel bon tulajdonosa a minimális kamatozáson felül ínég ezen pHszkamátozás bizonyos hányadát is kapná. Erre nem osunán Amerikában, hanem Németországban is példa volt a learutóbbi időben, amikor ni. a német Ozram-társaság\ az ismert Ozram-lámPák társasáéra, ilyen alánon sok-sok százmillió aranymárkára szóló hi f olt kapott Amerikában convertabel bon formájában. Ezenfelül, tohát a jélzálogi biztosítás, a garantált minimális jövedelem biztosítása és az osztalék emelkedésével avánvban áPó r>lusz-in vedelem 1 biz+ösitásán felül az a lehetőséi is tárul az illető hitelező elé — és ezért convertabel bon —, hogy akkor, amiko 1 * 1 egy-két év múlva azt tapasztalja, hogy az iUe+ő iparvállalat jövedelmezősége és managirozása felfogásának megfelel, ezen ipari kötvényeket, vagy I azok egy részét részvényekbe cseréli át. Amerikában ez a forma annyira el van terjedve, hogy 1910-ben, másfél milliárd dollár értékű ilyen obligációt bocsátottak ki és ez a forma azóta csak lényegesen népszerüsödött. Németország, amely a legutóbbi két évben ennek meghonosításán fáradozott, és nem egy jelentékeny vállalatnak sikerült is ez neki — csak a Krupp,-vállalatra vagy a Thiessen-vállalatra
