Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-387

A nemzetgyűlés 387. ülése 1925. szűkmarkúságot tapasztalok. Én nagyon honorálom a pénzügyminister urnák a pénzügyi bizottságban tett azt a kijelentését, hogy február első hetében a váltóhitelnek 163 milliárddal való csökkenése a Nemzeti Bank részéről arra vezethető vissza, hogy a jelenlegi periódusban a malmok nem vesznek igénybe hitelt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető jegyintézetnek, vagy jegybanknak ne volna kötelessége akkor, amikor a kereskedelemben észleli azt a pangást, amely kétségtelenül fennáll és krízissel fenyeget, hitelt adni a lehetőség szélső határáig, amig az biztonságát nem kockáztatja, s ok nélkül nem volna szabad restringálni .százados bevált cégek hitelét csak azért, mert itt a válság előszelét érezzük. Én ezen a téren semmiféle váddal előállani nem akarok, csupán azt akarom, hogy miután a kormánynak ingerenciája van a Jegybank hitelüzletónek menetére és miután a kormány képviselője a Nemzeti Bankban helyet foglal, hasson oda a kormány e képviselője utján, hogy a kereskedelem és ipar számára való hitel az egészséges mértéken belül a legteljesebb mértékben kielégíttessék és mindenütt, ahol helytelen restrinkciókat észlel, mindenütt, ahol azt tapasztalná, hogy esetleg helytelen adatok alapján az illető vállalatok meg nem érdemelt hitelt élveznek, ezek megszorításával a régi bevált, erőteljes vállalatok hathatós támogatását biztositsa,. Én azonban ezzel magával a jelenlegi krízisnek orvoslását nein látom. Szükségesnek látnám, hogy a kormány most erőteljesen és sürgősen a kereskedelem segitséarére siessen. Szükségesnek látnám pedig ezt a Pénzintézeti Központ utján olyanformán, hogy a Pénzintézeti Központ nagyobb mértékben teljesítse azt a kötelességét, hogy ott, ahol a, Nemzeti Bank az ő statútumai folytán nem állhat rendelkezésére a kereskedelemnek, ő töltse be a hiányt. Itt látom egyszersmind egyik magyarázatát annak — amit beszédem bevezetésében mondottam —, hogy a pénz eltűnését észlelem, s a pénz egészséges keringését, amely az organikus működéshez feltétlenül szükséges, sürgetem. A Pénzintézeti Központ tudomásom szerint a Postatakarékpénztár utján jelentős összeget kap. Már most megtörténik az, hogy ezek a kereskedelmi és ipari forrásból eredő összegek a Postatakarék utján befolyván a Pénzintézeti Központhoz, malmost sem, de a jövőbeni program szerint még kevésbé fognak visszajutni a kereskedelemhez és iparhoz, ahonnan eredetileg kiindultak. (Bud János pénzügyminister: 90%-ban oda jutnak!) Rögtön rá fogok térni, hogy mennyire nem ugy lesz majd ez a jövőben. Az eddigi kliensek a Postatakarékpénztárba befizették a pénzt, amely ezt, ha jól tudom, 6%-kai adja a Pénzintézeti Központnak, a Pénzintézeti Központ váltókért kihelyezte; ezek "újra továbbadták a kereskedelemnek a vidékre és a fővárosban. Már most ennek nagy része — s ez válasz a pénzügyminister ur közbeszólására — el fog menni azért, mert a felállítandó zálogházak és árverési csarnok céljaira igen jelentékeny összeget fognak ebből a tételből elvonni. Ez azonban még nem elég. A Pénzintézeti Központ, a Postatakarékpénztár nt:jan óriási összegeket tudott forgalomba hozni. Nem

1 tudom egészen biztosan, de ügv gondolom, 800 milliárdra rug ez az összeg. Ez az taz összeg, amely a Postatakarékpénztár és — amikor az időszakok megengedik — a Magyar Államvasút utján utaltatik oda. Ebből az összegből az állami alkalmazótévi március hó 6-án, pénteken. 415 iak előlegére körülbelül 100 milliárd fog kimenni és vonatik el a kereskedelem táplálásától. A kisipari hitel támogatására tudomásom szerint ugyanebből az összegből körülbelül 50 milliárd fordittatik. tehát ennyi elvonatík szintén a kereskedelemtől és az ipartól. Az ármentesitő társulatok és városok segélyezésére ujabb 100 millió fog erre a célra fordíttatni, úgyhogy a 800 milliárdból összesen körülbelül 3—400 milliárd lesz legalább is az az összeg, amely 3—400 milliárd nem kerül vissza a kereskedelmi és ipari élet vérkeringésébe, mert az imént felhozott adatok szerint más célokra fordittatik. Ebben megadtam a választ az igen t. pénzügyminister ur közbeszólására, hogy azok az összeg'ek, amelyek a Magyar Államvasút és a Postatakarékpénztár utján a Pénzintézeti Központnak jutottak, a jövőben is a kereskedelem és az ipar hiteléletének céljaira fognak fordíttatni. Azt hiszem azonban — és ez a konkrét javaslatom —, hogy ebből a 800 milliárdból még ezeken az összegeken felül kell hogy legalább 2—300 milliárd olyan összeg álljon rendelkezésre, amely ma is sürgősen a kereskedelem és ipar hiteligényeinek kielégítésére fordítható. Ha ezt az összeget olcsó hitel formájában, azaz nem 4—5%-kai a Jegybank kamatlába felett, fogják a kereskedelem rendelkezésére bocsátani, ha ez az összeg a legrövidebb idő alatt rendelkezésére fog bocsáttatni az egészséges kereskedelemnek és iparnak, akkor a kormány, igenis, olyan segítőkezet nyújt, amely a krízisen könnyen át fog segíteni. Senki sem kívánja azt, hogy ezek az összegek megingott vállalatok céljaira bocsáttassanak rendelkezésre. Az államnak veszteni való pénze nincs. Ne méltóztassék azonban elf ele j;teni, hogy ilyen időben, fekete listák terjesztés« idején, amikor pánikot igyekeznek ébreszteni és pánik utján igyekeznek mindjobban mélyíteni azt a válságot, amelynek csak előszelét érezzük, akkor minden perc esetleg egy válság súlyosbítását előzi meg és minden milliárd, amelyet erre a célra forditva helyesen felhasz-^ nálunk, segítséget nyújt, mert megelőzőleg hat. Idevonatkozóan még arra is felhívom a t, pénzügyminister ur figyelmét, hogy az a 15 millió arany korona, amely egyelőre a felhatalmazási törvényjavaslat alapján is a legkülönbözőbb célokra fog fordíttatni, nézetem szerint, átmenetileg egy pár hétre a kereskedelem támogatására volna fordítható. ÍBud János; pénzügyminister: Az már el van költve!) Azt nem tudtam, hogy már el van költve. Amenynyiben azonban a T>énzügynr nister ur .megnyugtatásképen kívánja mondani, hogy ez máiéi van költve, akkor le kell szögeznem, hogy ez egyáltalán nem hat megnyugtatóan. (Ternesváry Imre: A célja meg van jelölve!) Az egészen más! Nagyon sajnálom, ha az igen t. pénzügyminister ur és a pénzügyi előadó ur között ezen a téren eltérés van, mert az igen t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy az öszszeg el van költve, az előadó ür pedig azt mondja — rögtön kiniagyarázoím a dolgot —, hogy az összegnek a célja meg van jelölve, A kettő között az a különbség... (Bud János pénzügyminister: Kivonjuk az állani va sn+tól és az megállion forgótőke hiánya miatt?) Szóval el van költve. De én nem az egész 15 millió aranykoronáról beszélek. Ha figyelni méltóztatott, méltóztatott hallani azt, hogy azok az összesek, amelyek ebből a 15 millió koronából rendelkezésre állanak, átmenetileg, rövi'd időre, néhány hétre feltétlen biztosíték »mellett erre a célra rendelkezésre bocsáthatók volnának, annál is inkább, mert ez egyáltalán nem jelenői*