Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-387

A nemzetgyűlés 387. ülése 1925. szűkmarkúságot tapasztalok. Én nagyon hono­rálom a pénzügyminister urnák a pénzügyi bizottságban tett azt a kijelentését, hogy feb­ruár első hetében a váltóhitelnek 163 milliárd­dal való csökkenése a Nemzeti Bank részéről arra vezethető vissza, hogy a jelenlegi perió­dusban a malmok nem vesznek igénybe hitelt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető jegyintézetnek, vagy jegybanknak ne volna kötelessége akkor, amikor a kereskedelemben észleli azt a pangást, amely kétségtelenül fenn­áll és krízissel fenyeget, hitelt adni a lehetőség szélső határáig, amig az biztonságát nem koc­káztatja, s ok nélkül nem volna szabad restrin­gálni .százados bevált cégek hitelét csak azért, mert itt a válság előszelét érezzük. Én ezen a téren semmiféle váddal előállani nem akarok, csupán azt akarom, hogy miután a kormány­nak ingerenciája van a Jegybank hitelüzletó­nek menetére és miután a kormány képviselője a Nemzeti Bankban helyet foglal, hasson oda a kormány e képviselője utján, hogy a kereske­delem és ipar számára való hitel az egészséges mértéken belül a legteljesebb mértékben kielé­gíttessék és mindenütt, ahol helytelen restrink­ciókat észlel, mindenütt, ahol azt tapasztalná, hogy esetleg helytelen adatok alapján az illető vállalatok meg nem érdemelt hitelt élveznek, ezek megszorításával a régi bevált, erőteljes vállalatok hathatós támogatását biztositsa,. Én azonban ezzel magával a jelenlegi krízisnek orvoslását nein látom. Szükségesnek látnám, hogy a kormány most erőteljesen és sürgősen a kereskedelem segitséarére siessen. Szükségesnek látnám pedig ezt a Pénzintézeti Központ utján olyanformán, hogy a Pénzintézeti Központ nagyobb mérték­ben teljesítse azt a kötelességét, hogy ott, ahol a, Nemzeti Bank az ő statútumai folytán nem állhat rendelkezésére a kereskedelemnek, ő töltse be a hiányt. Itt látom egyszersmind egyik magyarázatát annak — amit beszédem bevezetésében mondottam —, hogy a pénz eltű­nését észlelem, s a pénz egészséges keringését, amely az organikus működéshez feltétlenül szükséges, sürgetem. A Pénzintézeti Központ tudomásom szerint a Postatakarékpénztár ut­ján jelentős összeget kap. Már most megtör­ténik az, hogy ezek a kereskedelmi és ipari forrásból eredő összegek a Postatakarék utján befolyván a Pénzintézeti Központhoz, mal­most sem, de a jövőbeni program szerint még kevésbé fognak visszajutni a kereskedelemhez és iparhoz, ahonnan eredetileg kiindultak. (Bud János pénzügyminister: 90%-ban oda jut­nak!) Rögtön rá fogok térni, hogy mennyire nem ugy lesz majd ez a jövőben. Az eddigi kliensek a Postatakarékpénz­tárba befizették a pénzt, amely ezt, ha jól tu­dom, 6%-kai adja a Pénzintézeti Központnak, a Pénzintézeti Központ váltókért kihelyezte; ezek "újra továbbadták a kereskedelemnek a vidékre és a fővárosban. Már most ennek nagy része — s ez válasz a pénzügyminister ur közbeszólá­sára — el fog menni azért, mert a felállítandó zálogházak és árverési csarnok céljaira igen jelentékeny összeget fognak ebből a tételből el­vonni. Ez azonban még nem elég. A Pénz­intézeti Központ, a Postatakarékpénztár nt­:jan óriási összegeket tudott forgalomba hozni. Nem 1 tudom egészen biztosan, de ügv gondolom, 800 milliárdra rug ez az összeg. Ez az taz összeg, amely a Postataka­rékpénztár és — amikor az időszakok megen­gedik — a Magyar Államvasút utján utaltatik oda. Ebből az összegből az állami alkalmazót­évi március hó 6-án, pénteken. 415 iak előlegére körülbelül 100 milliárd fog ki­menni és vonatik el a kereskedelem táplálásá­tól. A kisipari hitel támogatására tudomásom szerint ugyanebből az összegből körülbelül 50 milliárd fordittatik. tehát ennyi elvonatík szintén a kereskedelemtől és az ipartól. Az ár­mentesitő társulatok és városok segélyezésére ujabb 100 millió fog erre a célra fordíttatni, úgyhogy a 800 milliárdból összesen körülbelül 3—400 milliárd lesz legalább is az az összeg, amely 3—400 milliárd nem kerül vissza a keres­kedelmi és ipari élet vérkeringésébe, mert az imént felhozott adatok szerint más célokra for­dittatik. Ebben megadtam a választ az igen t. pénz­ügyminister ur közbeszólására, hogy azok az összeg'ek, amelyek a Magyar Államvasút és a Postatakarékpénztár utján a Pénzintézeti Köz­pontnak jutottak, a jövőben is a kereskedelem és az ipar hiteléletének céljaira fognak fordíttatni. Azt hiszem azonban — és ez a konkrét javasla­tom —, hogy ebből a 800 milliárdból még eze­ken az összegeken felül kell hogy legalább 2—300 milliárd olyan összeg álljon rendelke­zésre, amely ma is sürgősen a kereskedelem és ipar hiteligényeinek kielégítésére fordítható. Ha ezt az összeget olcsó hitel formájában, azaz nem 4—5%-kai a Jegybank kamatlába felett, fogják a kereskedelem rendelkezésére bocsá­tani, ha ez az összeg a legrövidebb idő alatt rendelkezésére fog bocsáttatni az egészséges kereskedelemnek és iparnak, akkor a kormány, igenis, olyan segítőkezet nyújt, amely a krízi­sen könnyen át fog segíteni. Senki sem kívánja azt, hogy ezek az össze­gek megingott vállalatok céljaira bocsáttassa­nak rendelkezésre. Az államnak veszteni való pénze nincs. Ne méltóztassék azonban elf ele j;­teni, hogy ilyen időben, fekete listák terjesztés« idején, amikor pánikot igyekeznek ébreszteni és pánik utján igyekeznek mindjobban mélyí­teni azt a válságot, amelynek csak előszelét érezzük, akkor minden perc esetleg egy válság súlyosbítását előzi meg és minden milliárd, amelyet erre a célra forditva helyesen felhasz-^ nálunk, segítséget nyújt, mert megelőzőleg hat. Idevonatkozóan még arra is felhívom a t, pénzügyminister ur figyelmét, hogy az a 15 millió arany korona, amely egyelőre a felhatal­mazási törvényjavaslat alapján is a legkülön­bözőbb célokra fog fordíttatni, nézetem szerint, átmenetileg egy pár hétre a kereskedelem támogatására volna fordítható. ÍBud János; pénzügyminister: Az már el van költve!) Azt nem tudtam, hogy már el van költve. Ameny­nyiben azonban a T>énzügynr nister ur .meg­nyugtatásképen kívánja mondani, hogy ez mái­éi van költve, akkor le kell szögeznem, hogy ez egyáltalán nem hat megnyugtatóan. (Ternes­váry Imre: A célja meg van jelölve!) Az egé­szen más! Nagyon sajnálom, ha az igen t. pénzügyminister ur és a pénzügyi előadó ur között ezen a téren eltérés van, mert az igen t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy az ösz­szeg el van költve, az előadó ür pedig azt mondja — rögtön kiniagyarázoím a dolgot —, hogy az összegnek a célja meg van jelölve, A kettő között az a különbség... (Bud János pénzügyminister: Kivonjuk az állani va sn+tól és az megállion forgótőke hiánya miatt?) Szó­val el van költve. De én nem az egész 15 millió aranykoronáról beszélek. Ha figyelni méltóz­tatott, méltóztatott hallani azt, hogy azok az összesek, amelyek ebből a 15 millió koronából rendelkezésre állanak, átmenetileg, rövi'd időre, néhány hétre feltétlen biztosíték »mellett erre a célra rendelkezésre bocsáthatók volnának, annál is inkább, mert ez egyáltalán nem jelen­ői*

Next

/
Thumbnails
Contents