Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-387
V A nemzetgyűlés 387. ülése 1925. hitelezés szánt-szándékkal történt, meri a cseh ipar megtalálja még ezeknek á veszteségeknek ellenére is a maga száinilásait. Mindazonáltal ki kell jelentenem, hogy a magyar kereskedők, magyar iparosok erkölcsi testülete egyik vezetőjének mégsem szabad a külföldön a magyar ipar és a magyar kereskedelem jó hírnevét csorbítani. (Homonnay Tivadar: Ki volt az? Nevet!) Neveket nem említek. Ez olyan hiba, olyan mulasztás, amelyet meg kell bélyegezni a törvényhozás termében is (Homonnay Tivadar: Neveket is kérünk. Megérdemli, hogy a nevét megtudjuk 1), mert ha mi itt krizist konstatálunk, ha itt kijelentjük, hogy a magyar ipar és kereskedelem részéről itt mulasztás, könnyelműség történt, nekünk ezt a külföldre kivinnünk nem szabad, hanem a magyar kereskedelem szoliditásának, jó hírnevének védőiéként kell mindenkor fellépnünk. (Homonnay Tivadar: A többi, tisztességes kereskedő nem fogja megköszönni a képviselő urnák, ha nem nevezi meg!) A többi, tisztességes kereskedő az illető ur nevét úgyis nagyon jól ismeri. (Homonnay Tivadar: De a nagy közvélemény nem tudja!) Nekem elvem, hogy soha nem személyeskedem, és ennek az elvnek logikus konzekvenciájaként soha neveket nem említek. (Wolff Károly: Drukkoljanak!) Âz Igen t. péiizügyniinister nr arra a tovább felhozott vádamra, hogy nem tették meg a szükséges lépéseket e krizis elő jeleinek elhárítására, kijelentette, hogy a közkereseti és betéti társaságoknak a társulati adóból a kereseti adóba való átvitelénél ezek rövidséget^ szenvedni nem fognak. Nem tudom, hogyan értette ezt a minister ur» mert válaszában erre bővebben kitérni nem volt szives, azonban tekintettel arra, bogy a nyilvánosság előtt ezt is, mint ogy súlyosbító momentumot halljuk nap-nap után hangoztatni, nagyon le fogja kötelezni a közvéleményt az igen í. pénzűgyminister ur, ha n vita folyamán fel fogja világosítani az illetőket és mindannyiunkat arról, hogy a kereseti adóba való átutalás folytán a leltározás terén a kereskedőkre súlyosbítás nem fog hárulni. A. kormány mulasztásait illetően ezen a téren ínég a társulati adó kérdésére akarok néhány szóval kitérni. A társulati adó törvény szerint t. i. bevallással tartozik az adózó, ha pontos üzleti könyveket vezet és ha üzletévé a naptári évvel nem azonos. Ilyenkor be kell vallania annak az üzleti évnek eredményét, amely az adóévvel lezárul. Már most — és ez alkotmányjogi szempontból rendkivül aggályos — megjelent egy körrendelet Magyarország valamennyi pénzügyigazgatóságához, amely a társulati adónak idevonatkozó törvényes intézkedését egyszerűen hatálytalanítja, illetve megváltoztatja. A körrendelet ugyanis, szemben a társulati adóra vonatkozó törvényes intézkedéssel, kimondja, hogy azok a vállalatok, amelyek üzleti évüket június 30. előtt zárják, nem csupán az 1923/24. üzletévről, hanem az 1924 december 31-ig terjedő csonka évről is vallomást kell hogy adjanak. Azt hiszem, február 21-én jelent meg ez a rendelet, tehát február 21-én az időző évre visszamenően olyan rendeletet léptetnek életbe kritikus és nehéz viszonyok kövbtt, amely rendelet értelmében azok a vállalatok, amelyeknek üzleti éve nem esik össze a kalendárium! évvel, esetleg- másfél éves vallomást kötelesek beadni, és ennek következtében fél évre szólóan több adót legyenek kötelesek fizetni. Ez szinten olyan súlyosbítás, amely a évi március hó 6-án, pénteken. 413 jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben talán nem mondható igazságosnak. Idevonatkozó kifogásaim és megjegyzéseim utolsóelőtti pontjaképen rámutatni kívánok még a kényszeregyesség kérdésére. Senki nem vitatja, hogy a kényszeregyesség reformra szorul. Az 1915. évi rendelet üdvös és helyes lépés volt előre és fő célját, a csődök számának apasztását a statisztika szerint tényleg jelentékeny mértékben elérte. Azonban épen 1915 óta és különösképen a legutóbbi év és hónapok tanulságai szerint ennek oly hibái és fogyatékosságai vannak, amelyeknek orvoslása sürgősen kívánatos. Itt van például a minimális kvóta kérdése. Az osztrák Ausgleichsordnung, amely alapul és mintául szolgált a kényszeregyességi rendelet elkészítésénél, a 41. § értelmében ezt megeng'edi, illetve előírja és a mi 6. ^-unk^ felhatalmazza a kormányt ennek életbeléptetésére. A minimális kvóta tudniillik a leghosszabb határidőnek a megállapitására vonatkozik, amelynek felajánlása nélkül egyességi eljárás nem indíttatik meg. A mostani tapasztalat azt mutatja, hogy a kényszeregyesség kéréseknek olyan óriási tömege érkezett be és ezek között olyan sok rosszhiszemű u. n. hitelező jelentkezik, kívánja kiak• názni a helyzetet és súlyosbítja a válságot, hogy ennek a minimális kvóta megállapításával valamiképen kellő törvényes korlátok közé való szorítása feltétlenül szükséges. Ez t. i. megszünteti a hitelezőknek már-már veszedelmessé váló rosszhiszeműségét, akik egyszerűen kényelmet, nyugalmat vélnek maguknak biztosítani a kényszeregyessógi bejelentéssel szemben és ezáltal azt az illető céget a lehető legnehezebb és legválságosabb helyzetbe hozzák. A másik kifogás, amely az eddigi rendelet hibái ellen felhangzik, a magas költségekkel kapcsolatos. A rendelet ugyanis a költségek megállapitására irányítást nem tartalmaz és Így épen az, amit a csőd elkerülése egyik legfőbb okának tekintettek, hogy t. i. a költségektől a kényszeregyesség olcsó és sima lefolyta.tásával mentesüljön az illető, el nem érhető addig, amíg esek a magas költségek valamily módon le nem redukáltatnak. A vagyonfelügyelői díjskála szabályozása és a kényszeregyesség maga egy rendkívül drága terhes intézménnyé válik. A rosszhiszemű hitelező gáncsoskodása ellen is rendkivül hatályos intézkedéseket tartalmaz az osztrák rendelet. Magyarországon is szükségessé válik a mind gyakrabban jelentkező ilyen rosszhiszemű hitelezők fellépésével szemben a rosszhiszemű hitelezők anyagi felelősséggel való sujtása. Szükségessé válik továbbá azoknak az ál tudakozódó irodák garázdálkodásának megszüntetése, amelyek a legutóbbi hitelki'izis alkalmával is nagyban hozzájárultak ennek kiélesitéséhez. Itt Pesten ugyanis tömegével burjánzanak fel az ilyen tiszavirág életű áltudakozódó irodák, amelyek egyszerűen fekete listákat állítanak fel a kereskedőkről s I ezekkel a fekete listákkal járják körül és zsarollak meg a kereskedelmet. A hitelválságnak ezek a parazitái észszerűen terrorizálják a magyar piacot, híradásaikkal elszórják a veszedelmes betegség bacülnsait és ok nélkül növelik, vagy egészségtelen érésre siettetik az olyan válságokat, amelyek enólkül talán egyáltalában nem lennének válsásrokká. De .mindezek a kifogások nem találják fején a szöget. A mai súlyos gazdasági helyzet legfőbb baját én magában a hitelkrizisben látom. És itt két kérdésről kívánok egész röviden NAPLÓ XXX 61
