Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-387

412 A nemzetgyűlés 387. ülése 1925. évi március hó 6-án, pénteken. egyes cégek összeomlottak, hetek multak el anélkül, hogy ez az üdvös beavatkozás bekövetkezett volna. Az igen t. pénzügyininister ur a pénzügyi bizottságban kijelentette, _ hogy ennek a krízisnek még előjelét sem látja, sőt amint most mondja, ezt még ma sem hajlandó koncedálni. (Bud János pénzügyminister: Nem azt mondottam!) Bocsánatot kérek, akkor tárgytalan. Fejtegetéseim további folyamán illusz, trálni kívánom, hogy ez a megrázkódtatás, ez a megrendülés milyen mértékű és milyen mély. Kérdem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ha mi 1925 januárjában és februárjában, tehát két hónap alatt 284 hitelválság esetről számolhatunk be, tehát többről, mint az egész 1924. év folyama alatt, vájjon nem kell-e legalább is arról beszélni, hogy itt olyan egészségtelen, sőt olyan beteges szimptómákat látunk, amelyeknek orvoslása feltétlenül szükséges? Én koneedálom azt, hogy ez a válság, ez a megrázkódtatás részben a kereskedelem helytelen kinövéseiben is leli magyarázatát. Én a tárgyilagosság kedvéért konstatálom azt, hogy a hozzá nem értő embereknek a kereskedelemben való vállalkozása rendkivüli mértékben megszaporította a fizetésképtelenségeket és a válsági eseteket. Én láttam, megfigyeltem és adatokat gyűjtöttem illetékes helyen aziránt, hogy pl. fűszeresek, vaskereskedők, divatkereskedők százával és százával, gombamódra burjánoztak el itt Budapesten, belefogtak olyan üzletágakba, amelyekhez mégis csak valami szakértelem, hozzáértés és tapasztalat volna szükséges, anélkül, hogy valami egyébbel birtak volna, mint az azelőtti könnyű konjunktúra kihasználásával szerzett tőkével. Ezek természetesen a vihar első szelére összeomlottak. De ha ezt tárgyilagosan koneedálom és koneedálom azt is, hogy rendkivüli súlyos viszonyok következtek be a kereskedelemre, kiváltképen azért, mert az óriási adó, a nagy boltbérek, a hatalmas üzleti pangás az utolsó hónapokban, a rezsinek a fogyasztással szemben való elviselhetetlen mértéke, a magas vámtételek, a forgalmi adó előre való fizetésének kötelezettsége, a gyengén befolyó követelések stb. hozzájárultak ahhoz, hogy a kereskedők számára ép most tarthatatlanná tegyék a helyzetet, mégis azt is konstatálnom kell, hogy a kormány ezen a téren súlyos mulasztásokat követett el. Az igen t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban arra a kifogásomra, hogy az áruraktárak kiürültek az év vége felé, és az elmúlt évben nem volt alkalma a kereskedelemnek ezeket megtöltenie. ellenben januártól kezdve lázas mohósággal és egészségtelen módon töltötte meg azokat, azt válaszolta, hogy kérem, hiszen a kereskedelmet szabaddá tettük, ez annak mellékhajtása és az ellen kifogást emelni, hogy a beszerzési lehetőségeket megnyitottuk, csak nem lehet, (Bud János pénzügyminister: Figyelmeztettük a kereskedelmet!) Hozzátette az igen t. pénzügyminister ur, hogy kellő időben figyelmeztették a kereskedelmet arra, hogy ne nagyon mohón éljen a szabadsággal és ne üljenek fel olyanoknak, akik talán ezt a magyar kereskedelem kárára akarnák kihasználni. Egyet azonban el méltóztatott felejteni az igen t. pénzügyminister urnák, még pedig azt, hogy már azelőtt is egy devizatilalom lehetetlenné tette a kereskedőknek, hogy kellő módon gondoskodhassanak áruról és elfelejtette azt is, hogy a valutabeszerzési tilalom az elmúlt esztendők folyamán egyáltalában olyan kedvezőtlen helyzetbe juttatta a mi egész gazdasági életünket, szemben, hogy csak egy példát mondjak, Ausztria helyzetével, hogy ez egyik legelső magyarázata a magyar kereskedelem és a magyar gazdasági élet leromlásának. Hogy azután bekövetkezett ez a kedvezőtlen helyzet, hogy január elsején a kereskedelem mohón nekiesett a külföldi hitelnek és a külföldi áruknak, és félrevezettetve magát főképen a cseh, az osztrák, de a velük most ad hoc szövetkező német kereskedelem által, áldozatává lett egy dumping-eljárásnak, amely dumpingeljárásnak terheit szívesen viselte a cseh kereskedő, a cseh nagyiparos, a német nagyiparos azért, hogy lehengerelje a mi serdülő iparunkat és a számításaiba már fevette azt, hogy ha jelentékeny százalékában nem is fogja tudni a hiteleket neki a magyar kereskedő visszatériteni, de ő mégis azáltal, hogy olcsóbb árut dob a magyar piacra, lehetőleg le fogja törni a magyar ipart: ezek oly eltagaclhatatlan tények, amelyekre a kormánynak is komolyan gondolnia, kellett volna. A kormánynak is gondolnia kellett volna arra, hogy akkor, amikor olyan iparpolitikát inaugurál, amely a fogyasztóközönség részéről óriási áldozatokat követel — és mi épen a magyar ipar támogatása végett voltunk hajlandók meghozni ezeket az áldozatokat —, akkor legalább is olyan preventív intézkedéseket is kellett volna tennie, amelyek ennek a külföldi rosszhiszemű hitelezésnek gátat vetnek. Mert a helyzet az volt, hogy a külföldi nagy cégek képviselői megrohanták a magyar kereskedőt, aki évek hosszú során át nem bírta ellátni a maga klientéláját és veszni látta kereskedelmének hitelét, reputációját; megrohanták a kereskedőt és a legkülönbözőbb, irreálisan kecsegtető ajánlatokkal halmozták el. És akkor az a kereskedő, aki az utolsó évek folyamán nem tudott valutákat gyűjteni, aki nem volt abban a kedvező helyzetben, mint t a külföldi kereskedők, és aki ennélfogva kénytelen volt beszerzését legnagyobb részben hitelre alapítani, a könnyelmű hitelezésnek rabjává lett és belevonta ebbe a magyar vidéknek kisebb kereskedőit is, akiknek továbbaelta ezt az árut szintén részben hitelre. Ha a számítás sikerült volna, ha a cseh és a német iparos kecsegtető biztatásai tényleg valóra váltak volna és itt ragyogó konjunktúra következett volna be 1925. évben, akkor minden KÍ mán ment volna, mert a vidéki kereskedő könnyen, szép haszonnal eladta volna áruját és eleget tett volna fizetési, kötelezettségének a nagykereskedővel szemben, a nagykereskedő viszont tovább fizetett volna külföldi hitelezőjének. (Gaal Gaston: A rossz termés az oka!) De amint t. képviselőtársam helyesen jegyzi meg, a rossz termés, a rettenetes adó, a kereseti lehetőségek elmúlása, a tőzsde teljes letörése a fogyasztásnak olyan pangását, hogy ne mondjam krizisét teremtette meg, amely rettenetes pangás következtében természetszerűen sem a vidéki kereskedő nem tudott fizetni a budapesti nagykereskedőnek, sem a budapesti nagykereskedő nem tudott kötelezettségének a külfölddel széniben eleget tenni. Igaz, hogy a cseh ipar károkat szenvedett, de nagyon megdöbbentő, hogy a magyar kereskedelemnek egyik kiváló exponense a legutóbbi napokban az egyik cseh lapban hirlapi közleményt tett közzé, amelyben óva intette a cseh ipart a könnyelmű magyar hitelezéstől. Én koneedálom, hogy a cseh ipar részéről könnyelmű hitelezés történt, de tudom, hogy ez a könnyelmű