Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-387

410 A nemzetgyűlés 387. ülése 1925, egy államháztartás túlságos igénybevételét nem mindenki tartja egészséges szimptómának, erre vonatkozólag egy nagyon klasszikus példára hivatkozhatom. Amikor 1939-ben a hatalmas Anglia a háború vesztesegeit és rettenetes csapásait megszenvedvén, Amerikához fordult segítségért egy külföldi kölcsön elnyerése végett, Amerika az ő szakértőivel megvizsgáltatta Anglia adózási politikáját és azt a választ adta, hogy egy olyan országnak, amely saját adózóképességét olyan nagy mértékben veszi igénybe, mint igénybe vette 1919-ben Anglia, egy olyan országnak nagyobb külföldi hi telj ez idő szerint nem hajlandó folyósítani. Amerikának nem volt tehát bizalma olyan ország gazdasági és pénzügyi politikájához, amely lakosságának teherbíró képességét az egészséges és természetes mértéken túl veszi igénybe. Ha igy gondolkozott akkor Amerika egy olyan országgal szembén, mint Anglia, mennyivel inkább kell hogy igy gondolkozzék a külföld velünk szemben, hisz Smith főbiztos ur jelentésének széditő számai bizonyára nem fognak ismeretlenek maradni. Ámbár rendkívül szerencse, hogy Magyarország nagy erőfeszítésre képes, mégis azt tartom, hogy egy kis mérséklés ezen a téren sokkal üdvösebb eredményeket fog felmutatni, mint amilyen üdvös hatása van ennek a nagy többletnek. T. Nemzetgyűlés! Én azokra a kérdésekre, amelyekre a vita folyamán többször rátértek, hogy miért nem akar az előbb emiitett momentumokon kivül a külföld ezidő szerint sem nagyobb tőkebefektetésekre vállalkozni, most kitérni nem akarok. Csak felhivom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy olyan ország, amely Strausz István t. képviselőtársam szavai szerint zárszámadását máig még nem látta, egy olyan nemzetgyűlés, amely nem volt abban a helyzetben, hogy máig is letárgyalhatta volna ezeket a zárszámadásokat, a külföld bizalmát teljes mértékben nem élvezheti. De akkor, amikor azt konstatáljuk, hogy a bevételeknél, az adóknál ezeknek az adóknak antiszociális jellege — amire különben még későbben visszatérek —- olyan erőteljesen emelkedik, amikor azt látjuk, hogy 1924/25-re az egyenesadók jövedelme az összes bevételek 11%-a, s ezzel szemben Németországban 33%, Ausztriában pedig 23%, akkor ezt egészséges momentumnak nem mondhatjuk. De vájjon, biztató lenne-e a külföldre nézve az, hogy nálunk a tőkegyűjtés még mindig nem beesültetik megl Vájjon biztató és idecsalogató mömentum-e a külföldi tőke^ számára az, hogy a társulati adónak még mindig halogatott reformja egy egészséges osztalékpolitika alapiát nem veti meg! Vájjon biztató lehet-e a külföldre nézve az, hogy egy 8%-os kamattilalom áll fenn akkoi-, mikor a jegybank kamatlába 125% és vájjon biztató lehet-e a külföldre nézve az. hogy a mezőgazdasági hitel terén az annyiszor beigért reform egy része még máig is késik 1 Olyan approprlációs javaslattal állunk szemben — és erre egy pillanatra mégis ki kell térnem —. am elv ezeknek a ielentős kéi'déseknek legnagyobb részét rendeleti utón kivánja sz^bálvozni; rendeleti utón az appropriácíós törvény alapján kivánja szabályozni s PZ isten t, nénzüíryminister ur egy kormánypárti szónoknak idevon átkozol ag kifejezett aggályaira már kijelentette, hogy ő maga sem tartja ezt normális helyzetnek s örömmel látná, ha ez nem volna bepakkolva magába az ajmropriációs javaslatba, Tényleg a legkülönbözőbb kér-' évi március hó 6-án, pénteken. dések, kezdve az apaméneken, amelyek töröltettek ugyan, végig a legfinomabb megitélést igénylő problémákig, mint az aranymérleg és felértékelés kérdései, olyan rendeletekkel fognak szabályoztatni — és ez a legfurcsább —. amely rendeletek az igen t. pénzügyminister ur kijelentése szerint meg fognak vitattatni f a szakkörökkel, de amely rendeletekről életbeléptetésük előtt azok a törvényhozók, akik erre carte blanche formájában felhatalmazást adnak; a pénzügyminister urnák, tudomással nem fognak birni. A helyzet tehát az, hogy ha valaki nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy például a 33-as bizottságnak a tagja volna, azonban véletlenül annyira szerencsétlen, hogy egy életen keresztül foglalkozott ezekkel a problémákkal és esetleg ismeri is őket. dacára, hogy a törvényhozásnak tagja, nenii ismerheti meg, csak a rendeleti utón való életbeléptetés után, azokat a szövevényes kérdéseket, amelyek tekintetében, amint látjuk — épen az aranymérlegre célzok —, maguk a szakemberek is két élesen elhatárolt, egymással szembenálló táborra oszlanak. Én e téren nem tehetek egyebet, mint a mar gam pénzügyi álláspontjából kifolyólag óvást emelek a dolgok ilyetén kezelése ellen és arra kérem az igen t. kormányt, hasson oda. hogy a legközelebb benyújtandó költségvetésbe már ezek a kérdések mind, amelyek szabályozásra várnak és addig nem szabályoztatnának, beleföglaltassanak, úgyhogy egy meghatalmazás! vagy megajánlási törvényjavaslat keretébe a jövőben már ne pakoltassanak be olyan kérdések, amelyek oda egyáltalában nem tartoznak. De én még egy pillanatra vissza kivan ok térni arra a kérdésre, amelyet sajtóban is, parlamentben is annyiszor vitatnak: a külföldi tőke idevaló beáramlásának lehetőségére. A külföld idegenkedése tőkéjének ide való befektetésétől nem uj keletű. De nem csupán azok a momentumok tartják távol a külföldi tőkét, amelyeknek ódiumát a kormány kénytelen viselni, hanem az általános világpénzügyihelvzet is. Azok, akik mindig ide kivánják a külföldi tőkét, akik olyan könnyűnek és természetesnek találják, hogy az a külföldi tőke ide bevonuljon és be fog vonulni, elfelejtik, hogy nem minden arany fénylik azért, mert távol van és hogy még azok a nagy külső országok is — kezdve Amerikán —, amelyek állítólag olyan nagy tőkebőség felett rendelkeznek, sokszor vonakodnak attól, hogy Magyországra vagy egyáltalában a külföldre tőkéket elhelyezzenek. Erre vonatkozólag csak egy generális elvre hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét és ez az, hogy amig az angol-szász nemzeteknél azt látjuk, hogy a jegybankok kamatlába mindig a legmagasabb kamatláb, amelyet az elsőrendű intézmények csak a legritkább esetben vesznek igénybe, mert magánvállalatoknál alacsonyabb kamatláb mellett_ kaphatnak hitelt: addig Magyarországon, sajnos, fordítva van; Magyarországon a Jegybank kamatlába a legalacsonyabb kamatláb, amelynél egyszer, kétszer, sőt ötször akkora kamatot is szednek a magánvállalatok. Ennek a forditottságnak következménye az a krónikus hitelkrizis Magyarországon, amelynek eredményeként a beté+i kamatláb nálunk 7—18% kör.ött variál, a bankkamatláb pedig 12.5—50% között. Ilyen kön'ilmények között nem csodálható, ha mi a külföldre rá. vagyunk utalva; de viszont, akik ismerik a külföld pénzügvi viszonyait, ne csodálkozzék azon, hogy külföldi tőke nem Igen kívánkozik ide.