Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-387
A nemzetgyűlés 387. illése 1925, évi március hó 6-án, pénteken. 409 átépitését óhajtotta és hangsúlyozta, ha jól tudom, hogy ö a jövedelmi adóra kívánna bazirozni egész adórendszerünket. Nem osztozhatoin azért, mert az idealistának és a gyakorlati érdekeket szem előtt tartó fináncpolitikusnak egymással küzdő gondolatai koncessziót kell, hogy tegyenek a inai nehéz viszonyok között a gyakorlati szempontoknak és ma, ezek között a rettenetes nehéz viszonyok között elsősorban mégis arra kell törekednünk, hogy a szükséges fedezetet előteremteni képesek legyünk. (Strausz István: Nem globális adókkal!) A szükséges fedezet előteremtése pedig ma ideális rendszereknek gyökeres keresztülvitelével, mint például egész adózási rendszerünknek a jövedelmi adóra való felépítésével egyáltalában lehetetlen^ volna. Hiszen tudjuk, hogy a poroszok az ő óriási lelkiismeretességükkel, nagyszerű adóadministrációjukkal, hogy ugy mondjam, adóetikájukkal sem bírták keresztülvinni a békeévek nagyszerű fellendülésének idején sem, hogy egyedül a jövedelmi adóra épitve fel adórendszerüket, szükségleteiket teljesen fedezhessék. Mennyivel kevésbé lehetséges ez ma, amikor bevallom és koneedálom, hogy minden« pénzügyniinisternek, bárki üljön is abban a vörös bársonyszékben, elsősorban arra kell törekednie, hogy a« szükséges kiadások fedezetét megteremtse. Ez azonban még i nem jelenti azt, hogy mesterségesen össze- I komplikált adórendszerünket a jövőben is fentartsuk, nem jelenti azt, hogy ne kívánjuk leegyszerűsíteni a lehetőség határáig azt a szövevényes adórendszert, amelyet legjobban jellemez az a tény, hogy az az adózó polgár, aki adóját megfizeti, sohasem tudja, hogy a konkrét adólefizetés után mennyivel tartozik még. sőt a legújabb befizetési rend alapján azt sem tudja, hogy milyen célra, milyen címen fizetett. E téren örömmel nyugtázom az igen t. pénzügyminister urnák, azt hiszem, legutóbbi beszédében tett azt a kijelentését, hogy ezentúl olyan adóköiiyvek fognak az adózó polgárok rendelkezésére állani, amelyekben a különböző címek világosan fel lesznek tüntetve és a befizetett adónál mindig ki lesz tüntetve, hogy az illető milyen címen mennyit fizetett. Ezek azonban csak részletkérdések. A főkérdés, bármennyire tiltakozott is ellene egy szónok a legutóbbi vita folyamán, mégis az, hogy vájjon szanálási programunk helyesen indult-e meg, helyesen vitetett-e keresztül és vájjon annak áldása vagy átka sujt-e bennünket. Én azt hiszem — és itt, sajnos, egy pillanatra ismétlésekbe kell bocsátkoznom —, hogy a külföldi kölcsönt annak idején el lehetett volna kerülni. De újra koneedálom ós leszögezem, hogy abban a pillanatban, amikor a külföldi kölcsönnel ide elénk jöttek, más megoldás számunkra nem kínálkozott, ennélfogva olyan kényszerhelyzetben kellett a külföldi kölesönt elfog*adnuuk, mely kényszerhelyzet más kiutat számunkra nem biztosított. De az akkori helyzettel szemben a inai helyzet mégis szomorú visszaesést mutat, inert akkor, amikor ebbe a kényszerhelyzetbe belementünk, két reménységet tápláltunk. Az egyik az volt, hogy ezzel államháztartásunk rendjét helyreállítsuk és ebben nem csalódtunk, sőt mint lesz szerencsém rámutatni, túlságosan nem csalódtunk; a másik az volt, hogy épen ezen külföldi kölcsönnek és •az államháztartási egyeusulynak ennek folytán bekövetkező helyreállításával magángazdálkodásunknak is olyan erőt fogunk juttatni tudni egyfelől belső gazdasági életünk megerősödésével, másfelől kiilső erőforrásokból, hogy . ezen erőtényezők következtében ugyanekkor magángazdaságunkat is fel tudjuk virágoztatni. Ehelyett arról a szomorú tényről kell "beszámolnunk — és Smith főbiztos urnák ma napvilágot látott legújabb jelen+ése is ennek bizony itéka —, hogy amilyen aranyban, amilyen rohamos lépésben sikerült és sikerül államháztartásunk rendjét helyreállítani, ugyanolyan arányban építtetik le és ugyanolyan arányban pusztul magángazdaságunk. Az a vér, az az erő, amelyet államháztartásunk rendjének helyreállitására fordítunk, az ország magángazdaságának életéből elfolyik és a bekövetkezett vérszegénység káros hatásait mind jobban és jobban érezzük. Ennek magyarázata pedig abban az egyszerű tényben leledzik, hogy államháztartásunk rendbehozatalát arra a helytelen maximára építettük fel. hogy nem a kiadásokat csökkentettük, hanem a bevételeket erőnkön felül lázasan és beteges mértékben növeltük. Jaj nekünk, ha a mértékadó tényezők ma is kedvező és örvendetes eredményt látnak azokban a rettentően gyönyörű számokban, amelyeket Smith főbiztos ur ma közzétett! Jaj nekünk, mert akkor ezek a tényezők nem értik meg és nem érzik át, hogy minden ilyen számnak növekedése egy-egy fejfának szaporodását jelenti magángazdasági életünk terén. Minden vércsepp, amellyel túlfokozzuk államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását, lepereg és kiáramlik a gazdasági életnek amúgy is vérszegény testéből és elér őtleniti, elgyengiti azt. T. Nemzetgyűlés ! Amikor Smith főbiztos ur jelentéséből azt látjuk, hogy a forgalmi adókból az utolsó hónapíaan 18*6 millió aranykorona folyt be — tehát háromszor annyi, mint amenynyit az ujjáépitési terv előír —, amikor két millió aranykorona vámelőirányzattal szemben 8*6 millió aranykoronát értünk el, amikor a fogyasztási adók terén 6-1 millió aranykoronát érünk el, az újjáépítési terv 2,588.000 aranykoronájával szemben: akkor én ezekben örvendetes jelenséget nem látok. Nincs senki ebben az országban, aki ne kívánta volna elsősorban államháztartásunk rendjének helyreállítását. Hiszen vitatkoztak afelett nagy és kiválóan előkelő férfiak Ausztria pénzügyi gazdaságának életében, hogy mi lett volna helyesebb Ausztriában — és applikálható ez Magyaroiv szagra is — az államháztartás rendjének helyreállítása, vagy a magángazdaság helyreállítása 1 ? Nagy vita folyt ott az Osztrák-Magyar Bank régi kormányzója és a mai Osztrák Nemzeti Bank kormányzója között. Az egyik azt állította, hogy a magángazdaság életét kellett volna helyreállítani,, a másik — a jelenlegi kormányzó - - pedig* azt mondotta, hogy elsősorban és főképen az államháztartás rendjét kell újjáépíteni. Én ilyen vitákba bele nem bocsátkozom, csak azt tudom, hogy igazi, előrelátó és bölcs gazdasági politika az lett volna, és az kell, hogy legyen, amely nem feszíti tál a húrt az állam gazdaság egyensúlyának helyreállításáért, úgyhogy ezt a magángazdaság szenvedj* 1 meg. T. Nemzetgyűlés! Amidőn az első félév befejezésekor a bevételek 40%-kal emelkedtek az újjáépítéssel szemben, amidőn decemberben az újjáépítés 23-9 millió aranykorona tiszta bevételt irt elő és ezzel szemben 44-9 milliót, tehát egy hónapban 21 millió aranykoronával többet vettünk be, mint amennyit az ujjáépitési terv előirt — ez csak olyan megerőltetés árán volt lehetséges, amelynek böjtje be fog következni. Hogy ez népi olyan egyszerű dolog, hogy
