Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

598 A nemzetgyűlés 386. ülése 1925. évi március hó 5-én, csütörtököm jére bizonyos módosítások lehetőségét adja A 18. § jóváhagyja a kormány azon korábbi intézkedését, amely az 1921 :IV. te. alapián kivetett italmérési engedély-illetékekből és szeszesital forgalmi illetékekből, valamint a kiszabott megrövidített illetékekből befolyó összeget 1924 január 1-től kezdve az üzlet telephelyének megfelelően a városoknak, vagy a községeknek adja át. Ezen átengedésről tulajdonképen a városok és községek háztartásáról szóló törvényjavaslatnak kellett volna intézkedni, mivel azonban ez a törvényjavaslat még nem emelkedett törvényerőre — de a városok és községek anyagi helyzetének javitása szempontjából halaszthatatlan —, tehát itt kivánja a kormány ezt a korábbi intézkedését legalizálni; egyben felhatalmazást is kivan adni a pénzügyministeriumnak arra, hogy a törvény életbeléptetésétől kezdve bekövetkezett koronaromlásra való tekintettel, ezen illetékeket a szükséghez mérten, felemelhesse. Az uj 19. § a köztisztviselők anyagi helyzetének megjavításáról szól, amennyiben felhatalmazza a pénzügyministert, hogy az üzemi alkalmazottak és a nyugdíjasok kivételével, az összes tényleges szolgálatban álló közalkalmazottaknak — tehát a csendőrség, a katonaság és a pénzügyőrség személyzetét is beleértve — egyhavi illetményük összegének legfeljebb 75%-áig terjedő egyszeri segélyt nyújtson és megengedi továbbá azt is, hogy az ezen összeggel 1924—1925. évi költségvetés keretei túlléphetők legyenek. A 20. § a birói státusra vonatkozó 1920. évi XX. te. 7. §-ának első bekezdését akként kivánja módosítani, hogy a harmadik és a negyedik fizetési csoportba tartozó itélő bírák és ügyészek várakozási ideje három évről két évre szállittassék le. A 21. § az Országos Magyar GyűjteményEgyetem szolgálatábóí átvett akadémiai szolgálatban volt tisztviselők nyugdíjügyét kivánja rendezni azáltal, hogy kimondja, hogy az Akadémia szolgálatában eltöltött idő a nyugdíj tekintetéből ugy kezelendő, mintha azt az állam szolgálatában töltötték volna el. A 22. § az 1923 : XXXV. te. 5. §-a alapján a közforgalmú géperejű magánvasutak részére a megadott létszámcsökkentési jogot a szükséges további létszámcsökkentésre vonatkozólag megadja. Ugyanitt még a 22. 4-hoz első bekezdésként javasolta a bizottság, hogy az állammal, vagy állami intézményekkel szerződéses viszonyban álló alkalmazottak szerződéseit, a velük kötött szerződés rendelkezéseitől eltérő esetekben is, felmondhassa az állam; a létszáinapasztás alapján történő elbocsátások esetében a felmondási idő hat hónapnál hosszabb nem lehet. A 23. § a postatakarékpénztárnak az 1885. évi IX. tc.-ben és az 1889 : XXXIV. tc.-ben megállapított üzletkörét kivánja kibővíteni és kimondja, hogy a kézi zálogkölcsönüzlettel, árverési csarnokkal és beraktározási üzletekkel ós ezek mellékágaival bővül ki ezen intézmény, így az állami zálogház, az árverési csarnok és az állami beraktározási vállalat szervezetileg és gazdaságilag a postatakarékpénztár ügykörébe fog a jövőben tartozni. Ezen eljárás révén az állami közigazgatás egyszerüsitése tekintetében jelentékeny lépéssel haladtunk előre, mert ezáltal nemcsak személyzeti és dologi kiadásokat fogunk megtakarítani a zálogházak kezelésénél, hanem egyszersmind a mi európai hirü postatakarékpénztárunk rendkívüli rugalmasságára való tekintettel, ezen intézmények működését és jövedelmezőségét is mindenesetre jelentékenyen elő fogjuk mozdítani. (Strausz István: Ez lehet, de nem tartozik ide!) Ehhez a szakaszhoz a bizottság még szükségesnek tartotta felvenni a harmadik pontnál a postatakarékpénztár ügykörének, a közraktári ügylettel való kibővítését. Ezen szakasz ötödik bekezdése hatályon kivül helyezi az 1885 : IX. te. 3. §-ában rendszeresített postatakarékpénztári-tanácsi intézményt, miután 1923. év óta ezen tanács helyett elnöki értekezlet működik. Megszűnik továbbá az 1889. évi XXXIV. te. 3. §-ának azon intézkedése, hogy a kiiring és a takarékbetét-forgalomról külön számadások vezetendők. A bizottság egy uj 24. §-t vett fel ebbe a törvényjavaslatba, amely a rádió ügyét kivánja rendezni és kimondja, hogy az 1888. évi XXXI. te. értelmében a kereskedelmi minister a rádió-ügyet rendeletileg fogja szabályozni. Ezekben voltam bátor az appropriációra vonatkozó javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az appropriációs vitának, amelyet ebben a Házban most kezdünk meg, nagy .tradíciói vannak, azonban a tradíciókhoz nem megfelelő a vitának mai kezdete. (Strausz István: Tizen vagyunk! Semmi érdeklődés!) Az appropriáció a bizalom kérdése. A bizalom kérdését maga a kormány szokta természetesen felvetni épen az appropriáció val egyetemben és ezért a bizalom szempontjából szokta a Ház nézni, hogy vájjon elfogadja-e az appropriációs javaslatot, vagy nem. (Strausz István: Jól megtanult lecke!) Itt dönti el, rá fogja-e bízni a kormányra az elfogadott költségvetés végrehajtását: igen-e vagy nem? Lehetnek pártok és politikusok, akik eseíleg abból indulnak ki, ami külföldi parlamentekben nagyon könnyű dolog, hogy magát a költségvetést elfogadják, mivel költségvetés nélkül az ország nem lehet, azonban magát a bizalom kérdését egészen máskép ítélik meg. A bizalom kérdésében, akárhányszor maga a parlament is, máskép szokott megnyilatkozni a költségvetési és az appropriációs vita során. Ha én ezt az appropriációs javaslatot tartom szem előtt és, ha a bizalom szempontjából nézem a kérdést, én a javaslatot, mert a kormány iránt bizalommal viseltetem, elfogadom. (Tetszés.) Nagyon jól tudom, hogy lehetnek kisebb részletkérdések, amelyekben esetleg, mint politikus, nem értek egyet a kormánnyal, az ország legelső vezetőivel, amidőn azonban appropriációról, a nemzet vezetéséről, a nemzet roppant nagy érdekeiről van szó, akkor ezeket az egyes, kisebb alárendelt kérdéseket, félre szoktuk tenni és mindig csak a nagy vonalakat nézzük, mindig csak a legfontosabb és a legdöntőbb irányát nézzük a vezetésnek, és e szerint határozzuk el magunkat, hogy a kormány iránt bizalommal viseltessünk-e vagy pedig megvonjuk-e tőle azt? (Strausz István: Nem nagy vonalak, hanem nagy gikszerek vannak!) Én az appropriációs javaslatnál elsősorban magára a pémzügyi helyzetre iparkodom első tekintetemet vetni. (Halljuk! Halljuk!) Itt volt az infláció korszaka. Az inflációval nem foglalkoznám tovább, ha nem látnám,