Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-386
r À nemzetgyűlés 886. ülése 1925, évi íöbbtermelés céljait szolgáló kölcsönöket kivan a kormány folyósitani. Ennél a szakasznál a bizottság 1 javasolta még felvenni azt, hogy ugyanazon összegből a kórházak karbantartásának költségei is fedeztessenek.. A 10. § a volt Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése alkalmával államkölcsönként visszatartott összegekről kiállított n. n. pénztári elismervények jövő sorsáról kivan intézkedni. Kimondja ugyanis, hogy ezek az 1924 : VI. te. alapján kibocsátandó és 1924. évi július hó 1-étől kezdőd őleg utólagosan évi 5%-kai kamatozó járadékkölcsön-kötvényekre cserélhetők ki. Amint ismeretes, az 3921 : XXVI. te. 7. §-a hatályon kivül helyezte az 1920 : III. te. 1. §-áhan foglalt azt a rendelkezést, hogy <e visszatartott összegek után 4% kamat fizettessék s kimondotta azt, hogy minden 300 koronát kitevő Ilyen pénztári elismervény kicserélhető kamatozatlan nyeremény-kölcsönkötvényekre. Később az 1923 : VIII. te. 14. \-& ezt az utóbbi intézkedést oda módosította, hogy csak az ezer koronát elérő névértékű pénztári elismervények lesznek ilyen kamatozatlan nyeremény-köicsönkötvényekre kicserélhetők. Minthogy pedig ezek a nyeremény-kölcsönkötvények ezideig nem lettek kibocsátva s az 1921. évi XXVI. te. életbeléptetése óta koronánk értéke rendkivül nagy mértékben megcsökkent, úgyhogy ezeknek a kamatozatlan nyeremény-kölesöiikötvényeknek kezelési költsége sem áll arányban azok névértékével, ennélfogva leghelyesebbnek tartja a kormány, ha ezeket a kamatozatlan nyeremény-kölcsönkötvényeket kicseréli az 1924 : VI. te. alapján kivetett kényszerkölcsön helyett adandó, 5%-kai kamatozó kölesönkötvényekkel. A 13. § intézkedik arról, hogy abban az esetben, ha külföldi pénznem vagy értékpapír viszszaűtalásának esete fordulna elő, akkor a már időközben értékesített ilyen értékpapírért befolyt összeg utaltatnék vissza az illető egyéneknek. Előfordultak ugyanis olyan esetek, amikor az értékpapir-vagyonváltságot kellett beszolgáltatni, hogy olyan értékpapírokat, is szolgáltattak be, amelyek nem voltak egész kötések, hanem csak egynéhány darabból állót- ' tak. így ezeket a kormány tartogatta egyideig magánál, de később értékesítette azért, hogy ne heverjen nála. Miután azonban később olyan esetek is fordultak elő a vagyonváltság végleszámolásainál, hogy a beszolgáltatott kötvények közül egy-két darabot vissza kellett szolgáltatni azok tulajdonosának, azok azonban már értékesíttettek, és pótlólagos beszerzésük leküzdhetetlen akadályokba ütközött, épen azért ugy intézkedik a törvényjavaslat, hogy azok ellenértéke fizettessék vissza készpénzben. Ezáltal abszolúte semmi hátrány nem éri a beszolgáltatót, mert minden esetben azóta történt az intézkedés, amióta a korona stabilizálódott. A 12. § a mérlegvalódiság helyreállítása szempontjából felhatalmazást ad a pénzügynxinisternek és az igazságit gyministernek, hogy ugy a már meglevő, valamint a .lövőre alakuló . részvénytársaságok és szövetkezetek részvényeinek, illetőleg üzletrészeinek legkisebb névértékét, valamint a jövőre alakuló részvénytársaságok legkisebb alaptőkédet rendeletileg állapithassa meg. Ugyanennek a szakasznak második bekezdése utasítja az igazságügyi és a kereskedelemügyi ministert, hogy törvényjavaslatot XAPtó xxx március hé 5-én, csütörtökön. 397 terjesszen elő a korlátolt felelősségű társaságokról. A részvények és üzletrészek aranyértékre való átértékelésénél ugyanis elő fog fordulni az az eset, hogy aranyértékben kifejezve, a részvények vagy üzletrészek értéke annyira összezsugorodik, hogy azok forgalomra egyáltalában nem lesznek képesek. Ezért a törvényjavaslat ugy kíván intézkedni, hogy ilyen esetekben vagy részvényösszevonás történjék, vagy pedig a részvények aranyértékben kifejezett értéke pótbefizetéssel a minimális értékre felemeltessék. Az ují részvénytársasági alakulatokra nézve szükséges, hogy az alaptőke minimális összege megszabassék, épen azért, hogy a kisarányu és bizonytalan részvénytársasági vállalkozásoktól a vállalkozókat elriasszák. Miután a kereskedelmi törvény nem ismeri a korlátolt felelősségű társaságok intézményét, de közgazdasági életünk fejlődése megkívánja, épen a mai időben, hogy a legkisebb tőke is bizonyos keretek között érvényre tudjon jutni a közgazdaságban — tekintve, hogy^ a részvénytársaságok alakulása most már korlátozva lesz —, ezért szükséges az, hogy olyan törvény alkottassék, amely nálunk is meg tudja honosítani az ilyen kisebb alaptőkéjű, korlátolt felelősségű társaságok intézményét. A törvényjavaslatba egy uj 13. § vétetett fel a bizottság által. Ez az uj szakasz arról intézkedik, hogy a közkereseti és betéti társa* ságokat, valamint az alkalmi egyesüléseket 1925 január 1-től kezdve a társulati adó alól kivonja ég ezeket az általános kereseti adó alá vonja; valamint megszünteti ezen törvényjavaslat a társulati adópótlékot is. A 14. § felhatalmazza a pénzügymínistert, hogy az értékpapír-forgalmiadét a mindenkori viszonyokhoz mérten állapithassa meg. A 15. § az eddigi 5%-os váltóilleték leszállítására ad felhatalmazást a pénzügyi kormánynak, valamint felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a vállalatok egyesülése esetén és a mérlegnek aranykoronákban történő elkészítésével kapcsolatban lerovandó illetékeket mérsékelhesse, esetleg teljesen el is engedhesse. Felhatalmazza továbbá a pénzügymínistert arra, hogy a kamatilleték alól a záloglevelek, valamint a takarékbetétek és folyószámla-követelések kamatait szükség esetén ideiglenesen mentesíthesse. A 16. § arról intézkedik, hogy a válságos helyzetbe jutott Bodrogközi Gazdasági Vasút és a Nyiregyháza-vidéki Kisvasutak az 1923. évi január hó 1-től 1924. évi június hó 30-ig esedékes szállitási és vasúti hadi adók beszolgáltatásának kötelezettsége alól felmentessenek. A 17. § felhatalmazást kivan adni a népjóléti ministernek, hogy a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898. évi XXI. te. rendelkezéseivel szemben a gyakorlati követelményeknek megfelelő rendelkezéseket léptessen életbe. Az 1924:IV. tc-ben ugyanis felhatalmazást kapott a népjóléti ministerium arra, hogy az országos betegápolási alapra, illetve az államkincstárra háruló ápolási költségeket rendeleti utón a törvényhatóságokra hárítsa át. Ez azonban további vonatkozásaiban ellentétben áll az 1898 :XXI. te. 8. §-ával, amely az illetőségi községet jelöli meg, mint amely az ilyen ápolási költségeket viselni tartozik. Az illetőség kérdésének megállapítása rendkívül bonyolult és így sok esetben nagyon elhúzódik ezeknek az összegeknek a beszolgáltatása, ezért válik szükségessé, hogy a törvényjavaslat ezen része a szanálás ide53
