Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

A nemzetgyűlés B8ß. ülése 1925. évi március hé 5-ên, csütörtökön. 383 Következik napirendünk 9. pontja: az 1919. évben Washingtonban tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a munkahiány tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csik József jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A törvényjavaslat kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik napirendünk 10. pontja: az 1919. évben Washingtonban tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nőknek éjjeli munkája tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Tamássy József előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A nemzetgyűlés mai tárgysorozatának következő hat pontjaként szereplő törvényjavaslatok — amelyeket a kereskedelemügyi minister ur terjesztett a nemzetgyűlés elé —, egy-egy, a nemzetközi munkaügyi szervezet által elfogadott egyezmény becikkelyezéséről szólnak. Mielőtt ezeknek az egyezményeknek ismertetésére rátérnék, méltóztassanak megengedni nekem, hogy ezzel kapcsolatban az összes javaslatokra vonatkozólag* néhány általános megjegyzést tehessek. A termelő munka fejlődése során arra törekednek, hogy annak termelését a lehető legnagyobb fokig emeljék és erőit a végsőkig fokozzák. A legfontosabb termelési tényező, az emberi munka azonban csak addig a határig kényszeríthető mind nagyobb és nagyobb munkateljesítményre, amig azt az ember fizikai ós szellemi erői megengedik. A tapasztalat, sajnos, azt mutatja, hogy ezt a határt könnyen átlépik, amikor is az embernek, a munkásnak legegyénibb javai, egészsége, sőt élete is kárt szenvedhet. A munkát és a munkaviszonyt tehát nem lehet minden vonatkozásában a munkaadó ós a munkavállaló szabad egyezkedésére bízni, és épen ezért nemcsak maguk a munkások, akik ebben elsősorban vannak érintve, hanem a munkaadóknak is egy része támogatta a munkásságnak azt a törekvését, hogy az államnak ezekbe a kérdésekbe való beavatkozása megtörténjék. De követelték az államnak ezt a beavatkozását a közvetlenül nem érintett társadalmi osztályoknak azok a tagjai is, akik belátták azt, hogy a munkásvédelem kellő rendelkezései az egész nemzeti termelésnek és erőnek az aláásását akadályozzák meg. Volt idő, amikor általában ugy vélekedtek, hogy ez a védelem maguknak a munkásoknak és egyesületeiknek feladta. Akik azonban igy gondolkoztak, figyelmen kivül hagyták azt, hogy épen a munkások azok, akik magukat legkönnyebben túlzásba ragadtathatják és figyel- ' men kivül hagyták azt is, hogy e rendszer mellett a munkások legfeljebb csak saját védelmükről tudnak gondoskodni, de jóformán semmit sem tudnak elérni a fiatalkorúak és a gyermekek védelme tárgyában. Azok, akik e rendszernek voltak hivei, főleg azzal érveltek, hogy a törvényes munkásvédelem a termelésnek olyan megterhelését jelenti, amely annak a világpiacokon való versenyképességét veszélyezteti. Én a magam részéről ezzel a felfogással nem értek egyet és a jövő fejlődését is. a helyes irányban haladó törvényes munkásvédelemben látom, mert a szocializmus által meginditott éles osztályharc tompulását és elülését — Anglia példáján okulva, ahol mint tudjuk a törvényes munkásvédelem a legerősebb és a szocializmus a leggyengébb —, épen ettől várom. Mert be kell látni és a munkásoknak is be kell látniok, hogy a munkásvódelemnek csakis addig a határig szabad elmennie, ameddig arra feltétlenül szükség van; minden túlzás, minden túlkapás valójában a nemzeti termelés aláásását mozdítja elő. Nekünk, akik egy vesztett háború után vagyunk és gazdasági erőink kimerültek, nekünk, akik szerteszéjjel szakitott országban vagyunk és gazdasági erőink legnagyobb részét elszakították tőlünk, ezt fokozott mértékben figyelembe kell vennünk és kétszeresen javunkra szolgál, ha a nemzetközi munkaügyi szervezet által elfogadott egyezmények közül igyekezünk mindazokat magunkévá tenni, amelyek az^ ország rendkivül súlyos gazdasági helyzetében megvalósíthatók. Különösen javunkra szolgál, ha tudjuk azt, hogy az egyezmények elfogadása a gazdaságilag legfejlettebb államokban is milyen lassan halad előre, ami csak még feltűnőbb, ha tudjuk azt, hogy ezek az államok a háború alatt is sokkal jobban megóvhatták termelésüket, mint ahogy azt mi megtehettük ós a háború után is akadálytalanul kapcsolódhattak bele a világpiac forgalmába, amelytől ml a szó teljes értelmében el voltunk zárva. Semmiképen sem áll az, mint azt a szociáldemokrata párt hivatalos sajtóorgánuma — a Népszava — mindenáron fel akarja tüntetni — nyilván a munkásosztály ^ félrevezetésére és elégedetlenségének felkeltésére —, hogy a kormány a nemzetközi munkaügyi szervezet által elfogadott egyezmények közül — hogy az illető lapot szó szerint idézzem — „csak néhány kiragadott egyezmény" elfogadását hozza javaslatba. Ennek ellenkezőjéről mindenki, aki ezekbe az egyezményekbe csak felületesen is beletekint, meggyőződhetik. (Ugy van! Ügy van!) Elég ebben a tekintetben rámutatnom arra, hogy itt van pl. a mai napirenden szereplő egyezmények közül a nők és gyermekek éjjeli, munkától való eltiltása, vagy legelsősorban az az egyezmény, amelyet tegnap cikkelyezett be a nemzetgyűlés az ország törvényei közé: a szülőnők védelméről szóló egyezmény. (Igaz! Ugy van! — Petrovácz Gyula: Ezt elhallgatják!) Én azt gondolom, hogy a szociáldemokrata pártnak ahelyett, hogy a munkásosztályt ilyen megtévesztő közleményekkel félre akarja vezetni, épen az lenne a kötelessége, hogy ez a párt — amely ki akarja sajátítani a maga részéről azt a véleményt, hogy egyedül ő képviseli a munkásság érdekeit —, itt ebből a teremből, ahonnan a kimondott szó az ország határain túlra is elhangzik (Ugy van! Ugy van!) rámutasson arra, hogy nem lehet nagy anyagi áldozatokkal járó munkásvódelmet ós szociálpolitikát megvalósítani addig, amig az ország gazdasági érdekei a győző államok által teljesen nem respektáltatnak. (Ugy van! Ugy van!) Ezeket óhajtottam elmondani a javaslattal kapcsolatban általánosságban; méltóztassanak megengedni, hoo-y ezek után rátérjek a napirend ^szerint következő törvényjavaslat ismertetésére. Ez a javaslat azt Célozza, hogy becikkelyeztessék az ország törvényei közé a nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által 1919. évben Washingtonban a nők éjjeli munkája tár-: gyában tervezet alakjában elfogadott nemzet-' 57*