Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

374 A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi 'március hó 4-én, szerdán. Csik József (Dréhr Imre felé): T. képvi­selőtársam egészen nyugodt lehet, ha a 10.000 aranykoronán felüli jövedelmeket törvény ­hozásilag megadóztatnák, még azután is jár­nának nagyon sokan — sőt bizonyára a kép­viselő ur is — autón ebben az országban és Budapesten. És nem lehet azt mondani, hogy ez uszitás. Az nem uszitás, amikor azt köve­teli valaki a kormányzattól és az államtól, hogy gondoskodjék arról, hogy ebben az or­szágban ne nyomorogjanak, végső Ínségbe ne jussanak és éhhalál veszedelme elé ne kerül­jenek az emberek. (Dréhr Imre: Ez nincs! — Kiss Menyhért: Minden nap 20 öngyilkosság! — Dréhr Imre: Ez izolált jelenség nálunk! — Kiss Menyhért: A legnagyobb mértékben itt van!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő 'urakat, ne méltóztassanak állandóan közbe­szólásokkal zavarni a szónokot. Csik József (Dréhr Imre felé): Mélyen t. képviselőtársam, arra kérem — mert hiszen meg vagyok győződve, hogy meggyőződésbői és jóakaratból vetette közbe ezeket a közbe­szólásokai. —, méltóztassék elfáradni a keresz­tényszocialista szakszervezetek irodájába, ott látni fogja ezeket a munkanélkülieket a leg­siralmasabb állapotban. Van közöttük olyan, akinek két hét óta nem volt meleg étel a szájá­ban, mert nincs egy krajcárja sem, ínég annyi sem, hogy kenyeret vegyen. (Dréhr Imre: Ez máshol is van. nemcsak Magyarországon!) Megengedem, hogy van, elsősorban azonban a saját portánkon seperjünk és teremtsünk tiszta helyzetei, mert nekünk elsősorban a magyar nyomorgókról kötelességünk gondoskodni, s ha már azokról gondoskodtunk, akkor gondoskod­hatunk majd a külföldiekről. Elnök (csenget): Kénytelen vagyok figyel­meztetni a képviselő urat, hogy beszédének ha­tárideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Csik József: Fontosnak tartanám továbbá azt, hogy azokat a munkanélkülieket, akik mo­mentán nagy nyomorba jutottak, valami inség­akció utján a kormányzat segítse, és végül azt. hogy a munkahiány esetére való biztosításról szóló törvényjavaslatot a kormány minél előbb terjessze a nemzetgyűlés elé. Erről részleteseb­ben óhajtottam szólni, ezt azonban időm nem engedi meg. Csak ezúton hívom fel tehát a je­lenlevő népjóléti minister ur figyelmét, hogy hihetőleg ne késlekedjék e törvényjavaslat be­nyújtásával, mert bár a munkanélküliség kér­dését ez sem fogja egyszersmind cukorra meg­oldani, hiszen annak a törvénynek gyakorlati érvényesítéséhez is több időre van szükség, de nagyrészben enyhíteni fogja azt a munkanél­küliséget, amely ma van. (Helyeslés balfclől.) Elnök: A népjóléti minister ur kivan nyi­latkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: T. Nemzetgyűlés! Nem tudom bizonyo­san, mennyi idővel ezelőtt, de nem nagyon ré­gen, ugyanabból a pártból, amelyhez a t. in­pelláló képviselő ur is tartozik, egy interpellá­ció hangzott el ugyanebben a tárgyban. Akkor — ugy emlékszem —, meglehetősen kiterjesz­kedve a kérdés minden vonatkozására, bátor voltam választ adni, melyet a Ház tudomásul méltóztatott venni. Most tehát tulajdonképen felmentve érezhetném magam attól a feladat­tól, hogy erre az interpellációra, mely majd­nem teljesen azonos szövegű az akkor elmon­dott Szabó József-féle interpellációval, most megint kitérjek. Hogy mégis megteszem, ez azért történik, mert honorálni kívánom igen t. képviselőtársamnak kétségkívül nemes szándé­kait, amikor ezt a kédést idehozta a nemzet­gyűlés elé, másrészt bizonyos fokban szeretném kifejezésre juttatni azt a — majdnem azt mon­danám — nagy respektusomat, szinte megdöb­benésemet, amellyel magam is állandóan va­gyok e nagy problémával szemben. Hogy munkahiány van ebben az országban a mi gazdasági helyzetünkben, az természetesen j nem tagadható és sem a képviselő ur, sem én nem mondunk újságot, ha ezt megállapítjuk. J Ha oly értelemben veszem a muukahiányt, hogy vájjon a szakmájukban dolgozni nem tudók száma apadt-e vagy emelkedett, azt kell mondanom, hogy a munkahiány nagyobbodott. Ha abban az értelemben teszem fel a kérdést, hogy az a munkahiány, amelyről ezelőtt nem tudóin hány héttel a nemzetgyűlés előtt voltam bátor szólani, általános munkaalkalom hiánya címén emelkedett-e vagy csökkent, azt a remé­nyemet kell — szintén hivatalos adatok faiján ugyan — kifejezésre juttatnom, hogy remélem, most már a tavaszi munkálatok és különböző munkaalkalmak megnyílása idején ez a munka­hiány csökken. Mindamellett, még ezen a két duktuson elindulva kénytelen vagyok megálla­pítani azt a félelmemet, hogy az ipari szakmá­jukban dolgozni nem tudók száma valószínűleg még emelkedni fog, viszont a valamilyen mun­kaalkalomhoz mégis hozzá jutni tudók száma emelkedvén, az abszolút munkahiányosok száma csökkenni fog. Ez semmikép sem vigasz­talás azokra, akik egyrészt a saját szakmájuk­ban nem tudnak dolgozni, másreszt más mun­kaalkalmakhoz sem tudnak hozzájutni. T. képviselőtársam felszólította a kormányt, nevezetesen engem arra, hogy ezt a kérdést gyökerén szanáljuk és addig is, m ig gyökerén nem lesz meggyógyítható, nyújtsunk valami módon segítséget azoknak,, akik semmiféle munkaalkalomhoz nem jutnak. Ami az első kívánalmat illeti, voltam bátor már említeni a múlt alkalommal ugyanennél a tárgynál, hogy február folyamán közmunka­akciónak nevezhető ujabb akciót kívánok fo­lyamatba tenni. Ennék az akciónak folya­matbatétele — amint megígértem — már meg is történt. Nem húsz — amint akkor beigér­tem —, hanem harminc milliárd koronát volt alkalmam kieszközölni kölcsön alakjában a 1 örvényhatóságoknak, városoknak és községek­nek, melyek ennek az összegnek erejében utak es hidak építését, javítását, esetleg víz lecsapo­lását vagy más ilyen közérdekű munkálatokat rendeltek el, úgyhogy már beszámolhatok en­nek az akciónak kint a vidéken némi eredmé­nyéről. Mindenesetre sokkal szélesebb meder­ben kellene a most emiitett akciót megindítani, mert hiszen kint a, vidéken nemcsak az a ve­szedelem fenyeget bennünket, hogy a már most munkaalkalom nélkül lévők, tehát munkahiány­ban szenvedők száma stabilizálódni'fog vagy csak jelentéktelenül fog csökkenni a mezei munkák megnyitása után, hanem az a másik is, hogy a- földbirtokreform végrehajtása révén a közép- és nagynradalmakban, melyekből a földbirtokreform meglehetős nagy területeket lekapcsolt, az ott foglalkoztatott cselédek foko­zatos elbocsátása mutatkozik már most. külö­nösen a Dunántúl, igen nagy mértékben. Én ezt a tünetet fokozott aggodalommal tekintem. Jelentések érkeznek hozzám Somogy­ból. Tolnából, Baranyából, Fehérmegyéből. Veszprémmegye területéről, de itt-ott a Duna-

Next

/
Thumbnails
Contents