Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. hjeslés.), azonban ennek határai vannak, mert nmint méltóztatnak tudni, még: mindig- vannak fontosabb erkölcsi szempontok alá eső perek, amelyek az elsőfolyamodásu törvényszékeknél is tanácsban tárgyaltainak, ami azt jelenti. hogy a tanácstermek a tanácsok által is igénybe vannak véve. E mellett az egyes bírói intézmény behozatala következtében megszaporodott azoknak a tárgyaló bírák száma is, akik az ügyek ellátására hivatottak, márpedig a tanácstermek száma igen korlátolt és igy a tanács által igénybevett termeknek az egyes bírók részére való átengedését biztosítani, per absolution nem lehet. (Östör József: Csak a lehetőség szerint!) Teljesen jogosnak tartom, követem és követni is fogom azonban az igen t. képviselő urnák azt a másik óhaját, hogy az előléptetésnél a kiválóságot és a bírói állásra való alkalmasságot vegyem figyelembe. Most pedig engedelmet kérek arra, hogy rátérjek az igen t. képviselő ur felszólalásának második tárgyára, a törvénynek — azt hiszem —t 26. §-ával kapcsolatos mezőgazdasági hitel kérdésére. Én ugy vagyok meggyőződve és ezt vallom, hogy Magyarország közgazdasági életének alapja a magyar mezőgazdaság. (Ugy van! Ugy van!) Én ezt igy érzem és igy tudom és megállapíthatom, hogy én a közgazdasági élet szivének, a mezőgazdaságot tekintem. Ez az a szerv, amely a maga erejével, aszerint, hogy sok-e a vére, vagy kevés, a gazdasági struktúrának egyéb szerveit az artériákon át ellátia gazdasági munkájának eredményével, a gazdasági élet vérével, s a kereskedelmet, és az ipart foglalkoztatja» Hogy mennyire igazam van ebben a kérdésben és ebben a megállapításomban, e tekintetben hivatkozhatom bizonyítékul a mai közgazdasági életben beállott pangásra, sőt ha szabad igy kifejeznem magam megrendülésre. Én ezt az egész közgazdasági életben beállott dekadenciát és depressziót nem vagyok hajlandó a szanálás rovására írni, mert én ezt elsősorban annak a katasztrofális termésnek rovására vagyok kénytelen irni, amely a múlt esztendőben mezőgazdaságunkat sújtotta, (östör József: Ennek a rovására is!) Kétségtelen, hogy az a katasztrofális termés elsősorban a magyar mezőgazdaságot érintette, mert privát érintkezések során megállapítottam, hogy alig van mezőgazdasági üzem és gazdaság, amely a múlt évi termésből saját szükségletét fedezni tudná: alig van gazdaság, amely annyit produkált volna terményben, amennyi r a maga használatára, vetőmagra, konvencióra ás egyéb szükségletre elégséges; alig van gazdaság, amely ne lenne rászorulva, hogy gazdaság-a számára terményeket vásároljon. (Östör József: Ez igy van!) Fokozódott azután ennek a kihatása a kereskedelemben és az iparban, mert természetesen a mezőgazdaság restringálta^ minden szükségletét, minden megmozdulását és igy elkövetkezett, a kereskedelemre és az iparra is, talán egy kissé később, mint a mezőgazdaságra, a pangás, mert ha az artériákban etZ cl bizonyos vér kevés volt, ez i ezekre a szervekre, ha később is, de kihatott. E viszonyok gyógyulását és a talpraállás lehetőségét nem látom másban, mint ha a mezőgazdaságot kellő hitellel látjuk el, ami az adott gazdasági körülmények között, egyedül a mezőgazdasági hitel jogi alapjainak megteremtése utján lehetséges. (Ugy van! Ugy van!) Nehéz kérdés ez, mert meg kell állapitanom, hogy a mezőgazdasági hitel jogi lehetőségének akadályai tényleg azok a korlátozások, amelyek a földbirtokreform törvényből kifolyólag —-. helyesen, vagy helytelenül alkalmazva — a mezőgazdasági ingatlanok forgalmánál és a évi máreius hó 4-én, szerdám 353 birtokok megterhelésénél fennállanak. Én azt mondom, hogy a földbirtokreformnak és a novellának helytelen magyarázata, helytelen kezelése a főoka annak, hogy a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldása addig még nem vált lehetővé. Rá fogok mutatni arra, hogy mi a véleményem ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is az ebben a törvényben lefektetett állami elővásárlással kívánok foglalkozni, azután pedig nyilatkozni óhajtok azokról a tervbevett további intézkedésekről, amelyekkel a mezőgazdasági hitel jogi lehetőségét meg akarjuk teremteni. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy az államot a földbirtokreformtörvény s a novella alapján elővásárlási jog illeti meg, mégpedig teljesen helyesen, mert az államnak erre a jogosítványra föld-, birtokpolitikai célokból van szüksége. Előre kell bocsátanom, hogy a kormány ezt a kérdést ugy akarja rendezni, hogy a földbirtokreformtörvényben és a novellában lefektetett földbirtokpolitikai célokat ne érintse, nehogy a megoldás ezeknek hátrányára legyen. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezt sikerülni is fog nekünk megoldanunk. Ami az elővásárlás kérdését illeti, igen helyesen mutatott rá az igen t. képviselő ur arra. hogy nem lehet ott hitelről beszélni és nem lehet ott hitelt várni, ahol a hitelező számára nincs meg annak a lehetősége, hogy a fedezetül odaadott ingatlanból magának kielégítést szerezzen, vagy pedig ez oly lényegesen volt megnehezítve, hogy szinte illuzóriussá tette a kérdést. (Ugy van! a középen.) Tényleg, az elővásárlási jognak törvényekben történt szabályozottsága és a bekövetkezett gyakorlat folytán odafejlődött a dolog, hogy 150—180 napig is eltartott, mig egy elővásárlási kérdés lebonyolittatott (östör József: Most még tovább is!) Az elővásárlási jogról csak az árverési viszonylatban beszélek; a forgalmi viszonylatról nem kívánok beszélni, mert ez nem tartozik az én hatáskörömbe. Ennek rendezése nem igazságügyi intézkedés, tárgya, csupán a végrehajtási törvénnyel kapcsolatban az árverési lehetőség megteremtése igazságügyi feladat. Azt hiszem, evvel a 26. §-szal meg tudtuk teremteni a lehetőséget arra, hogy egyrészt az állam a maga elővásárlási jogában ne csorbittassék, másrészt a hitelező belátható rövid időn belül kielégítést szerezhessen. Ez a -törvényszakasz ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az állam az árveréstől számított 80 nap alatt köteles nyilatkozni, hogy kiván-e elővásárlási jogával élni és köteles ezalatt a 30 nap alatt' a teljes vételárat is letétbe helyezni, (östör József: És nincs meghosszabbítási) Nincs meghosszabbítás; nem is lehet meghosszabbítás, mert, mondom, ez minden behajtást illuzóriussá tenne. 'De rá akarok mutatni arra, hogy ez nem csorbítja az állam elővásárlási jogát és azt az időt, amely az államnak van fentartva annak megvizsgálására, hogy konkrét esetben egy speciális birtokra vonatkozólag éljen-e elővásárlási jogával. Nem csorbítja pedig azért, mert ebbe a szakaszba azt a rendelkezést vettük fel, hogy az árverési hirdetmény a ^ földmivelésügyi minister urnák kézbe sittessék. Amint az igen t. jogásztársaim tudják, a végrehajtási törvény 150. Vában meg vannak határozva érték szerint azok a határidők, amely határidőkre az árverési hirdetmény kifüggesztésétől és kézbesítésétől számítva az árverés kitűzhető. Ezek a törvényben meghatározott kitü-