Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

352 A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó 4-én, szerdán. tel teljes mértékben kielégítésre számithat és tőle egy puskalövésnyire csonka Magyarországon ugyanez az intézet a mezőgazdasági hitelt nem adja meg. Egyszerűen arra hivatkozik, hogy nem adhat hitelt ott, ahol az ingatlanok forgalma ennyire meg van bénitya. A hitelező ugyanis, amikor odaadja a pénzét, minden tekintetben a lehető legnagyobb jogi és gazdasági biztositékokat kivan arravonatkozólag, hogy pénze az adott körülmények között nem vész el. Ennekfolytán sürgetem és kérem, hogy a mezőgazdasági hitelt szolgáló törvényjavaslat, amelyet az igen t. pénzügymini ster ur tegnap megígért, ezeknek az alapelveknek figyelembevételével mielőbb a nemzetgyűlés elé terjesztessék, mert az. amit az igen t. igazságügyminister ur ennek a törvényjavaslatnak 26. §-ába annyi megértéssel beleiktatott, csupán egy csepp a tengerben. Egyébként ezt a teljesen politikamentes és különben praktikus törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegedűs György! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e még valaki szólani? Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Amidőn ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánlom, tisztelettel vagyok bátor azokra az észrevételekre, amelyeket Östör József igen t. képviselő ur a javaslattal kapcsolatban előadott, a magam megjegyzéseit és indokait felhozni és azonkívül leszek bátor a törvényjavaslattal kapcsolatban egy és más uiomen* tumra külön is kitérni. (Halljuk! Halljuk!) östör képviselő ur. első kifogása a javaslattal kapcsolatban — vagy talán nem is a javaslattal, hanem a teóriával kapcsolatban — vonatkozott az egyes bírói intézményre. Teóriában! magam is teljesen osztozom ebben a felfogásban, amelyet Östör képviselő ur a kérdéssel kapcsolatban itt kifejtett, azonban a kormánynak a jelenlegi helyzetben meg kellett alkudnia azokkal a körülményekkel, amelyek az egyes-bíráskodás bevezetését, fentartását, sőt esetleg továbbfejlesztését is indokolttá teszik. Mindezekre vonatkozóan östör igen t. képviselő ur főindokul arra hivatkozott, hogy ezek a szanálás érdekében történtek. Akceptálom ezt az indokot, azonban én nem ezt tartom főindoknak, hanem azt, hogy az egyesbírói intézmény bevezetése és fentartása a jogbizonyosság fentartását célozza. Nevezetesen az a helyzet, hogy a háború alatt felszaporodott perek lebonyolítása és a hábonf után keletkezett perek ellátása feltétlenül szükségessé tette, hogy ezekkel az ügyekkel tö'bb bíró foglalkozzék. Ha ezek tanácsban maradtak volna, a tanácsi ellátás, tekintettel arra, hogy az elsőfolyainodásu törvényszéknél három bíró jár el, azt jelentette volna, hogy ezeknek a pereknek élettartamát háromszor annyi időre toltuk volna ki, mint az egyes-bírói intézmények behozatalával és fentartásával, ez pedig a teljes bizonyosságból a jogbizonytalanságra vezetett volna. (Östör József: A Chilian miért maradt meg az ötös-tanács?) Azért maradt meg, mert — amint az igen t. képviselő ur is helyesen mutatott rá erre — a bíráskodásnál az elsőfolyamodásu bíróságra esik a fősúly. Az elsőfolyamodásu bíróságok azok, amelyek a pereket és ügyeket kirostálni hivatottak, úgyhogy csak a kétes és nagyhorderejű kérdések kerülnek a fellebbvitelre. A Curián fenn kellett tartani az ötöstanácsot ezekben a zavaros és változó időkben különösen azért, mert. amint az igen t. képviselő ur is nagyon jól tudja, a Guriának jogalkotó tevékenysége ezekben az időkben még inkább praedominál és még inkább kidomborodik, mint más idők ben. Ezeknek a fontos kérdéseknek elintézésére szükség van arra, hogy a Curia ötöstanácsban fontolja meg azokat a messze kiágazó és nagyhorderejű kérdéseket, amelyeket el kell döntenie. Az igen t. képviselő ur megjegyzést tett az elsőfolyamodásu bíróság nivójára vonatkozólag is. Osztozom felfogásában az előadottakra nézve, anélkül azonban, hogy ezzel a bírósá gok l*£t GS íi bírákra lesújtó kritikát akarnék gyakorolni, (östör József: Helyes! Az adott viszonyok eredményezik ezt!) E bírákat saját hibájukon kivül, az önerejüket meghaladó körülmények késztették arra, hogy eléjük került ügyekkel, a maguk továbbképzésével és általában a jogélet fejlődésével nem foglalkozhattak olyan mértékben, amint azt a régi békeidőben tették. Ez az egyik ok. A másik dolog pedig, amit figyelembe kell venni az, hogy a háborús előkészítő-szolgálat a békebeli előkészítő, előképzési szolgálathoz képest oly leszállított értékű, hogy az elsőfolyamodásu bíróságok azt a minőséget, amelyet békeidőben ebben a tekintetben produkáltak, ma nem is produkálhatják. Meg vagyok győződve azonban róla, hogy ha a megélhetésben normális viszonyok következnek el, ha elkövetkezik az az idő, amikor a létért való küzdelem hevessége, egész szervezetet és fizikumot, valamint pszichikumot igénylő mivolta megszűnik, rövidesen ismét oda fogunk jutni, hogy a bírói kar az elsőfokon is, el fogja érni azt a nívót, amelyet békeidőben elért. Meg vagyok győződve róla, | hogy annak a három esztendőnek eltelte, amely a törvényjavaslat zárószakaszába van beiktatva az egyes bíróságok bevezetésére nézve, egy nivóban nagyon emelkedett elsőfolyamodásu bírói kart fog itten találni. Azt mondja az én igen t. képviselőtársam, hogy nem indokolja az egyes bíráskodás bevezetését a munkatorlódás, legalább a vidéken nem. Igaza van a t. képviselőtársamnak abban, hogy az elmúlt években bizonyos dekadencia és apadás állott be ezen a téren, azonban; rá kell mutatnom arra, hogy ez a dekadencia megszűnt, sőt a múlthoz viszonyitva, lényeges szaporodás állott be. Csak itt a budapesti bíróságnál volt alkalmam ennek utána nézni (Östör József: Itt igen!) és azt tapasztaltam, hogy lényeges apadás állott be, de fog is beállani, mert amint a gyakorlati életből a képviselő ur is tudja és én is tudom, valahányszor a gazdasági életben nehéz idők következtek el, különösen a polgári perek száma mindig nagyon emelkedett. Ezek a nehéz idők, sajnos most ismét elkövetkeztek reánk, és ennek most is meglesz az a következménye, hogy ezen perek száma emelkedni fog. Beszélt az igen t. képviselőtársam a hírói tekintély megóvásának szükségességéről is. Osztozom ebben a felfogásban is. Én a magam részéről mindent meg fogok tenni e tekintetben, azonban ennek fizikai határai is vannak, amint azt a mélyen t. képviselőtársam is kifejtette.^ Ö különösen arra mutatott rá, hogy a törvényszékeknél eljáró egyes bírákat utasitsuk arra, hogy tanácstermekben tárgyalják az ügyeket. A lehetőséghez képest ezt honorálni vagyok hajlandó és honorálni is fogom (He-