Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. Ülése 1925. .ion ennek a javaslatnak a tanácsrendszer eltörlésére vonatkozó része szolgálja-e a magyar igazságügyet, vagy nem. Mert legyünk ezzel tisztában, hogy elsősorban az elsőfolyamodásu bíróságok jóságán, minőségén és kiválóságán, mint fundamentumon épül fel minden államnak, tehát a magyar államnak is, Magyarországnak is, igazságügyi szervezete és igazságügyi jósága. (Barthos Andor: Ügy van!) Ehhez, azt hiszem, szó nem férhet. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, amelyre nem az igazságügyminister ur, hanem egyik elődje helyezkedett és amely teljesen, merőben ellentéte annak, amit ennek a törvényjavaslatnak nagy megalkotója, Plósz tervezett és amely az alaptörvényben benne is van; nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mintha az elsőfolvamodásu biróságok csak előkészítenék az ügyet abból a célból, hogy a fellebbezési biróságok, a fellebbviteli hatóságok azután tulajdonképen majd véglegesen döntsenek. Nem szólva arról, hogy számtalan ügy nem is kerül fellebbvitelre, nem is szólva arról, hogy az elsőbiróságilag jól kivizsgált ügy számos esetben azt eredményezi, hogy a felek jogorvoslattal nem élnek, az elsőfolyamodásu bíróságokon nyugszik minden ügynek helyes, jó ós sikeres kivizsgálása. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy müven fontosságú az, hogy ne csak a felsőbb biróságok, hanem az elsőfolyamodásu biróságok is a helyzet magaslatán álljanak. Nem szeretném, ha szavaimat bármi tekintetben is félreértenék, a biróságok minőségére vonatkozólag kifejtett, azt hiszem teljesen objektiv kritikám abszolúte nem vonatkozik sem a kir. Táblára, sem a ni. kir. Curiára, sem a Földbirtokrendező Biróság működésére, amelyek a nehéz, súlyos viszonyok ellenére minden tekintetben olyan kitűnőek maradtak, mint voltak a háború előtt, a békében. Ezek után legyen szabad rátérnem, szintén nagyon röviden, a javaslat 26. §-ára, amelyre az Igazságügyminister ur és az előadó ur — ha szabad magamat igy kifejeznem —, bizonyos büszkeséggel mutattak rá. (Pesthy Pál igazságügyminister: Én nem mutattam rá semmire!) Akkor az előadó ur volt büszke, nem az igazságügyminister ur! Mondom, bizonyos önérzettel mutatott rá arra, hogy a 26. § alkalmas a mezőgazdasági hitelügyet szolgálni és az annyira kivánt mezőgazdasági hitelt előmozditani. Kétségtelen, hogy a 26. |, az tt. n. ingatlanárverésekkel kapcsolatban az államot jelenleg megillető elővásárlási jog tekintetében enyhitést és javítást tartalmaz. Tudjuk jól, hogy ma az államot minden ingatlanra vonatkozólag elővásárlási jog illeti meg, amely elővásárlási jog az alaptörvényben, az 1920 : XXXVI, tcikkben, 90 nap volt, a novellában azonban olyan kiválóan csinálták ezt meg, hogy 90 nap helyett körülbelül 180 napig tarthat az az idő, amig a vevő és az eladó bizonytalanságban maradhatnak és jobbról-balról különböző reményeket táplálhatnak, vájjon él-e az állam elővásárlási jogával, vagy sem. Az igazságügyminister ur, nagyon helyesen, a 26. §-ban ezt abban az esetben, ha az ingatlan birói árverés alkalmával kerül elidegenitós alá, megrövidítette és minden körülmények között 30 napra szállította le. Kétségtelen, hogy ez is valami, kétségtelen azonban az is — és ezt itt akarom aláhúzni' —, hogy ez a 30 nap is édes-kevés atekintetben, amit a mezőgazdasági hitel alapjainak megkonstruálása körül el kell érnünk. (Forster Elek: Az már igaz!) És itt keserű elégtétellel kell elmondanom, hogy akkor, amikor a földbirtokreformnovellát tárgyaltuk, hiába volt idevonatkozó felszólalásom, hiába évi március hó & én, szerdán. 351 volt idevonatkozó indítványom, hiába mutattunk rá arra, hogy már az is magában véve lehetetlen dolog, miszerint az alaptörvény értelmében 90 napig, tehát három hónapig marad az eladó és a vevő bizonytalanságban, az ingatlan megszerzésének lehetősége tekintetében. Idevonatkozó indítványomat leszavazták, elutasították és nemhogy javítottak volna a helyzeten, hanem ellenkezőleg az állami elővásárlási jog határidejét kitolták emlékezetem szerint körülbelül öt és fél hónapra, majdnem 180 napra. Ha mi a mezőgazdasági hitel lehetőségét az országban elő akarjuk mozdítani, abban az esetben legyünk azzal tisztában, hogy a földbirtokrendezési törvénynek és novellának idevonatkozó intézkedéseit egész őszintén és következetesen ki kell küszöbölnünk. Mert nagy tévedés azt hinni, hogy az u. n. megterhelt birtokok kizárólag bírósági árverés utján kerülnek elidegenítésre. Főleg a nagyobb birtoktesteknél, amelyek a legnagyobb mértékben igénylik a külföldi hiteit, állithatom, hogy a legritkább esetben, vagy legalább is ritka esetben történik az elidegenítés birói árverés utján. Az árverés, amidőn a birtok már összeroskadás előtt áll, rendes adás-vétel utján, tehát magánügylettel szokott megtörténni. Kérdezem tehát, hogy különösen a mai tőkeszegény világban, amidőn úgyis olyan nehezen lehet külföldi tőkéhez hozzájutni, ki vállalkozik arra, hogy lekösse magát, vagy a vételárnak egy részét hat hónapi terminusra és addig ne tudja, vájjon mi lesz, vájjon ezt az,adásvételi jogügyletet az állam jóváhagyja-e vagy sem, vagy melyik részében fogja jóváhagyni. A nemzetgazdaságnak és a hiteléletnek nagy törvényei átgázolnak az élet hatalmas követelményével és parancsszavával a paragrafusokon, a kódexeken és rendeleteken, és ha elébe akadályokat állítunk, ennek ismét csak maga az állam, a nemzetgazdaság és az állam gazdasági hitele, valamint ebből kifolyólag egyéb szükséglete adja meg az árát. Azt hallottuk a pénzügyminister ur ajkáról, épen most az appropriációs vitával kapcsolatban, hogy errevonatkozólag törvényjavaslat készül és legközelebb a nemzetgyűlés elé kerül. Legyen szabad ebből az alkalomból is arra kérneni az igen t. kormányt, hogy ne késedelmeskedjék ezzel is, mint annyi más számtalan javaslattal. Már a költségvetés tárgyalása folyamán tartott beszédemben rámutattam egy ilyen törvényjavaslatra, amelyre vonatkozólag a legszebb, a legragyogóbb ígéreteket hallottuk bűbájos hangon előadva, a legkedvesebb, a legközvetlenebb, a legaranyosabb ministerektől, de törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés megszavazhatott volna olyan időben, amikor még segíteni tudtunk volna a bajon, nem láttunk. Legyen szabad felszólalásomat azzal végeznem, hogy legyen immár vége az ígérgetéseknek és ez a törvényjavaslat azokon az alapelveken épüljön fel, amelyeket kifejteni bátor voltam, és amelyeknek gerince körülbelül az. hogy a birtokosnak a birtokát, vagy birtokának egy részét, amelyet megmunkál, mindenféle korláttól, nemcsak az állami megváltási jogtól, hanem az úgynevezett állami elővásárlási, előbérleti jogtól is, feltétlenül mentesíteni kell, mert külföldi kiváló pénzintézeti egyénektől hallottam olyan megjegyzést, hogy azt mondták, hogy Magyarországnak hitelt nem nyújthatnak. Szomorú dolog, hogy pl. az én kerületemben, r ahol a trianoni uj békehatár vonul végig, amelyet elszakítottak Nyugat-Magyarországtól, a mezőgazdasági hi-