Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-385
350 Â nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó 4-én, szerdán. len bele tudok nyugodni abba, noha őszintén szólva itt alapos kételyeim vannak; nem tudok a törvény Ígéretében hinni, mert roppant nehéz egy tényleges helyzetből visszatáncolni egy nj helyzetbe. Látjuk ezt ma is, amikor rendeletileg léptették életbe az igazságügyministerek a jelenlegi egyes-birósági intézményt s lám, az igazságügyminister ur a törvényjavaslatban és felszólalásában már arra hivatkozott, hogy úgyis megvan az egyes birói intézmény a törvényszékeknél 1923 július óta, ennekfolytán a törvényjavaslat nem más, mint csupán a tényleges helyzet törvényesítése és megrögzítése. De a szanálásra hivatkozni nem lehet és nem szabad és pedig nem szabad azért, mert hivatkozhatom etekintetben a megszanált Ausztria példájára, ahol dacára a szanálásnak és az ezzel kapcsolatos fontos közgazdasági érdekeknek, igenis, az elsőfolyamodásu törvényszékeknél, a Laiidesgerichteknél, a polgári ügyekben is — a büntető ügyekről nem szólok most, mert a büntető novella tárgyalásánál ez a kérdés ismét aktuális lesz, ahol ismét túlzott mértékben terjesztetik ki az egyes birói intézmény — megtartották 25 millió korona értékhatáron túl és egyéb közjogi jellegű ügyekben a tanácsokat és ott igenis, a szanálás első pillanatától kezdve állandóan tanácsrendszer mellett működnek az elsőfolyamodásu 1 , vagyis a királyi törvényszékeknek megfelelő Landesgerichtek. Mostmár azt kérdezem, hogyha ez igy van. ha ez igj^ történt odaát, miért kellett nekünk mai nehéz viszonyaink között, amikor igazságszolgáltatásunk az első fokon sok kivánni valót hagy hátra, az egyes birói intézményre áttérnünk? Az igazságügyminister urnák figyelmébe ajánlom azt, hogy vidéken az idevonatkozó úgynevezett munkatorlódás vagy munkafelhalmozódás sem áll; megengedem, hogy a fővárosi törvényszékeknél áll, azonban a vidéki törvényszékeknél az ügvek kellő gyorsasággal el vannak ós el lettek intézve s azoknál semmi sem involválja — amint a különböző kérdezősködéseimre adott válaszokból meggyőződtem —, hogy a tanácsrendszert törvényileg teljesen el kell törölni. Felszólalásom elejére visszatérve, abban az esetben, ha csakugyan olyan lenne a birói kar az elsőfolyamodásu bíróságoknál, mint békében volt, akkor azt mondanám, hogy meg lehetne ezt a kisérletet tenni. De az elsőfolyamodásu bíróságaink ma bizonyos tekintetben, fájdalom, nem állanak azon a nivón — mindig hangsúlyozom, hogy elsőfolyamodásu bíróságaink —, mint amelyen a háború előtt állottak. Nem is állhatnak azon a nivón, mert különböző okok az elsőfolyamodásu bíróságok minőségének bizonyos leromlását vonták maguk után. Itt van elsősorban a létfentartási küzdelem, amely a kisebb dotációval ellátott elsőfolyamodásu bíróság tagjait a maga természetes mivoltából kifolyólag elsodorta attól a tiszta birói felfogástól és attól, hogy kizárólag annak a hivatásának éljen; a legtöbbnek utána kellett néznie, hogy gondoskodjék magának és családjának legszükségesebb szükségleteiről s természetes, r hogy ilyen körülmények között nem tudott kizárólag a birói funkciónak élni s akárhány biró nem tudott kellőkép megfelelni a maga hivatásának. Hivatkoznak még arra, hogy például a menekült birák és azoknak a magyar birói kar státusában való meghagyása szintén nem hatott az elsőfolyamodásu bíróságoknál a bírói i kar minőségének emelésére. Végül, ami szintén j nem mellékes, tekintetbe jön az a körülmény. hogy, fájdalom, a háború, de főleg a forradalmak alatt és után az elsőfolyamodásu birósá- I goknál nagyon kitűnő és kiváló birák otthagyták ugyancsak gazdasági okokból ezt a páh^át. Ilyen körülmények között az igazságügyminister ur és az ő kitűnő munkatársai bizonyára meg fogják erősíteni azt, hogy az elsőfolyamodásu bíróságoknál, tehát a törvényszékeknél is, nem találkoznak azzal a kiváló minőségű birói karral, amelyre a háború előtt is rámutathattunk. Ezért fokozottan veszélyesnek és helytelennek tartom, hogy akár csak polgári ügyekben is a tanácsrendszer eltöröltessék és akár csak három évre is az egyes birói intézmény behozassék. Ha azonban már számolunk azzal, hogy három évre meg kell birkóznunk az elsőfolyamodásu bíróságoknál ezzel az egyes birói intézménnyel, szabad legyen az igen tisztelt igazságügyminister urnák két dolgot figyelmébe ajánlani, amelyek talán korrektivumai lennének ennek az interkalárénak. Az egyik az, hogy méltóztassék felügyeleti hatásköréből kifolyólag mindent megtenni, hogy azokban az esetekben, amelyekben a királyi törvényszékek, mint elsőfolyamodásu bíróságok járnak el, a birói tekintély megóvása minden tekintetben megtörténjék. Fontos házasságjogi, és egyéb közjogi jellegű, tehát nem csupán vagyonjogi érdekek azok, amelyek felett a királyi törvényszékek, mint elsőfolyamodásu bíróságok döntenek; sokszor erkölcsi érdekek azok, amelyeket a felek odavisznek a biráik elé. Ha a törvényszékeknél a birák mint egyes brrák saját hivatalos szobájukban járnak el, nincs meg az a külsőség, amely a tekintély megóvására kétségtelenül szükséges. Én kérem az igazságügyminister urat, méltóztassék felügyeleti hatásköréből kifolyólag idevonatkozólag intézkedni és az eljáró elsőfolyamodásu bíróságokat megfelelő instrukciókkal ellátni, hogy akkor is, amidőn mint egyes birák járnak el, a birói tekintély megóvására bizonyos jogosult külsőségek megtartásával intézkedés történjék. Ajánlom figyelmébe azt, hogy a külföldi bíróságoknál megvan az, hogy ilyen esetekben az egyes biró felkeresi az u. n. tanácsszobákat, ahol megfelelő helyiség áll rendelkezésére megfelelő korlátokkal s ahol a birói emelvény egy bizonyos magaslaton van, amely mindig szükséges, hogy legyen, hogy igy a felek felett a biró mindig felül emelkedjék. Ezeket a külsőségeket, akármilyen különöseknek, vagy mellékeseknek is látszanak találd az első pillanatban, mellőzni nem lehet, amint ezt az idevonatkozó külföldi példák, a hazai példák is, jgen élénken bizonyítják. A másik pedig, amit meg akarok említeni, az, hogy az elsőfolyamodásu bírósági tagok kinevezésénél és előléptetésénél semmiféle más szempont ne vezesse az igazságügyminister urat és igazságszolgáltatásunkat, mint egyedül és kizárólag a tehetségek honorálása. Akkor, amikor a^ felhozott okoknál fogva elsőfolyamodásu bíróságaink minőségileg nincsenek azon a nivón, amelyen a háború előtt voltak, és akkor, amikor időlegesen a tanácsrendszert eltöröljük és ennek következtében a tanácsrendszerben benrejlő fokozott óvatosságtól és biztosítéktól magunkat megfosztjuk, ezzel szemben a kitűnő és kiváló bíráknak előléptetése és egyáltalában bírói minőségnek a tehetségek honorálása utján való emelése az egyedüli ellenszere annak, amit a törvényjavaslatban itt tervezünk. Ezzel végeztem felszólalásom első részével. Nem akartam, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál nyom nélkül eltűnjék az az aggodalom, amely számos gyakorlati jogászban — ugy biróban, mint ügyvédben — benne él, hogy t. i. vaj-
