Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. ûlése Ï9Î5. évi március hó 4-én, szerdán. •549 nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határoza­tot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olva­sásban elfogadtatott s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a polgári pe­res eljárás és az igazságügyi szervezet módo­sításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: östör József! Elnök: A szó Östör József képviselő urat illeti! östör József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztas­sanak megengedni, hogy a polgári perrendtar­tás novellájához, ehhez a politikamentes tör­vényjavaslathoz néhány rövid szóval hozzá­szólhassak; hozzászólhassak annál is inkább, mert most ebben az ellenzékmentes atmoszfé­rában ugy vagyunk, hogy akármilyen szép is a derült és kék ég, a derült és kék égben sem lehet állandóan gyönyörködni s meg kivánja az ember, hogy néha-néha a derült és kék égen is felhők jelenjenek meg, vagy akár viharok is megtisztítsák a levegőt. Ennek folytán azt hi­szem, fokozott kötelességem a törvényjavaslat kapcsán két kérdésre — mert csupán két kér­déssel óhajtok foglalkozni — rámutatni, an­nál is inkább, hogy ennek a két kérdésnek fon­tossága itt a plénumban is kellőleg megvilágit­tassék és dokumentáltassék. T. Nemzetgyűlés! Az úgynevezett novellák­nak, vagy talán azt lehetne mondani, hogy a noveletteknek korában élünk törvényhozási szempontból is. (Erdélyi Aladár: Jobb az, mint a rendelet!) Ezt a körülményt nem lehet a kor­mány terhére róni. Amint a művészetekben, az irodalomban vannak idők, amidőn a nagy munkák, a nagy oeuvre-k nem születnek meg, mert nem születhetnek meg, épen ugy a tör­vényhozások élettörténetében is vannak idők, amidőn az állam a nagy törvényalkotásokat megcsinálni nem tudja, nem tudhatja, mert olyanok a gazdasági vagy pedig az egyéb kö­rülmények, és kénytelenek — ha szabad maga­mat igy kifejeznem — a legkiválóbb irók is tehetségeiket elaprózni, novelettekre, novel­lákra vagy apró kis elbeszélésekre forditani. (Mozgás jobbfelől.) így látjuk ezt a magyar törvényhozásban is. Ha szabad magamat igy kifejezni, a kü­lönböző reszort-ministerek nagy törvényalko­tások helyett apróbb javítgatásokhoz fordul­nak. Igy látjuk pl. a belügyministerium ágaza­tában, ahol, mint tudjuk, a belügyminister ur az egységes nagy közigazgatási reform elké­szítésével kísérletezett és íme, most kénytelen a közigazgatást, amennyire lehet, úgyszólván novelláris úton-módon reparálni ugy, ahogy van. Az igazságügyminister úrtól is ^ hallot­tuk, hogy készíti a kereskedelmi törvény no­velláját, készíti — sőt már bizottsági tárgya­lás alatt is állott — a büntető törvénykönyv novelláris módosítását is. Most pedig itt va­gyunk a polgári perrendtartás novellájánál. Ennek folytán ezektől a novelláris módo­sításoktól már önmagukban is az adott körül­mények között sokat, fájdalom, nem várha­tunk. Ebben a novellában, ebben a törvényja­vaslatban apró kis intézkedések vannak, ame­lyek a magyar polgári igazságszolgáltatást alkalmasak apró részletekben megjavítani, azonban természetesen nem nagy horderejűek. Az igazságügyminister urnák ez a javas­lata főleg egy irányban jelent törvényes uji­tást, noha a tényleges helyzettel már számol, mert az tényleg már megvan; a másik pedig az, amire az igazságügyminister ur és az elő­adó is rámutatott. Az első — ezzel kivánok röviden foglalkozni — az, hogy a királyi törvényszékeknél mint elsőfolyamodásu polgári bíróságoknál az úgy­nevezett tanácsokat megszünteti. A másik pe­dig, amit az igazságügyminister ur es az elő­adó ur annyira hangoztatott, a javaslat 26. Va, amely alkalmas az ingatlan árverésekkel kapcsolatosan az állami elővásárlási jog mó­dosítása folytán állítólag a mezőgazdasági hi­telügyet behatósan szolgálni. T. Nemzetgyűlés! Ami az első kérdést il­leti, kérdezem, hogy helyes-e, indokolt-e a tör­vényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bírósá­goknál, a tanácsokat megszüntetni? Konstatál­nom kell, hogy az igazságügyminister urnák az a hozzájárulása, amelyet tett az igazság­ügyi bizottságban idevonatkozókig előterjesz­tett indítványomra vonatkozólag, enyhíti a törvényjavaslatot. Nevezetesen az 59. §-ba az igazságügyi bizottság felvette, hogy a taná­csok megszüntetése a törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál, csak a törvény életbeléptetésétől számított 3 évig tart. Az igazságügyminister ur is tehát csak kisegítő intézkedésnek tekinti a javaslat 1. ^-át, amely a törvényszékeknél az egyes-birósági intéz­ményt hozza be és ezzel mindenesetre lényege­sen különbözik az ő felfogása elődjének, Nagy Emil volt igazságügyminister urnák a felfogá­sától, akinek egyáltalában a felfogása az volt. hogy az egyes-birósági intézményt, amennyire csak lehet, terjesszük ki és a # törvényszékek­nél, mint elsőfolyamodásu bíróságoknál kizá­rólag az egyes-birósági intézményt hozzuk be. Már régi vita — nem akarok most ebbe tudományos alapon belemenni, mert mindig csak in concreto, az adott helyzetből kifolyó­lag akarok a kérdéssel fogialkozní —, vájjon a birói szolgáltatást, az ítélkezést és az igaz­ságügyet mi szolgálja jobban, a társas vagy az egyes jellege-e? Eltekintve mindenféle elméleti vonatkozástól, szabad legyen itt arra rámutat­nom és azt hangsúlyoznom, hogy amennyiben a bíróság, az egyes birói személyek hivatásuk teljes magaslatán állanak — egészen röviden mondva, ha a birói kar kitűnő, ha jó bíráink vannak —, akkor kétségtelen, hogy az egyes birói intézmény a legkiválóbb, amennyiben a leggyorsabb, a felelősségérzetet minden te­kintetben növeli és ennekfolytán az igazság­szolgáltatásnak a jóságához a maga gyorsasá­gát is hozzácsatolja. Nem akarok itt foglalkozni a tanácsrend­szer nevelő hatásával, nem akarok itt foglal­kozni azzal, hogy a tanácsoknak magára a jogkereső közönségre és a felekre is egészen más hatása van, a birói tekintély szempontjá­ból pedig ez sem mellékes körülmény. Most csak azzal akarok foglalkozni, amit az igaz­ságügyminister ur idevonatkozólag előadott és amit a bizottságban képviselt és itt is képvi­sel, és ez az, hogy állítólag a királyi törvény­székeknél, mint elsőfolyamodásu bíróságok­nál a tanácsrendszer megszüntetését az ország közgazdasági helyzete indokolja és ezt kíván­ják az úgynevezett szanálási szempontok is és ezért tartja ő szükségesnek, hogy az egyes bí­rósági intézmény három évre kiterjesztessék. Amennyiben az a három év valóban be fog tartatni, amennyiben három év múlva a királyi törvényszékeknél, mint elsőfolyamodásu bíró­ságoknál valóban visszatérünk a tanácsrend­szerre, abban az esetben még kénytelen-kellet­52*

Next

/
Thumbnails
Contents