Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

A nemzetgyűlés 38i. ülése 1925. mutatják. A magam részéről sajnálom, és azt hiszem, mindannyian sajnáljuk, hogy a viszo­nyok kényszerűsége folytán a javaslat kényte­len ezeket az intézkedéseket megtenni, mert hi­szen birónevelés szempontjából és egyéb indo­kokból a tanácsi eljárás sokkal célravezetőbb, sokkal bizalomgerjesztőbb és minden tekintet­ben megfelelőbb volna, de meg kell hajolnunk az előtt az állampénzügyi szempont előtt, amely ezt indokolttá teszi és különben is, épen az igazságügyi bizottság javaslatára a minis ter ur egyáltalán nem ellenezte ennek a rendel­kezésnek határozott időhöz kötését. Meg kell emlékeznem itt az igazságügyi bizottság egy határozatáról; a bizottság az elő­adónak kötelességévé tette, hogy ennél a ren­delkezésnél annak a felfogásának adjon kife­jezést, hogy e javaslattal kapcsolatban, külö­nösen az elsőfokú egyes biráskodás általá­nossá tételével lehetővé válik majd a birói létszám némi csökkentése. A bizottság itt nyo­matékosan figyelmébe ajánlja az igazságügy­minister urnák, hogy igyekezzék mielőbb meg­valósítani a birói és ügyészi fizetések oly ren­dezését, mely az igazságszolgáltatás független­ségének, a birói és ügyészi állás méltóságának is megfelel és a mainál jelentékenyen jobb, anyagi gondoktól mentes megélhetésüket biz­tosit ja. Különösen szükségesnek tartotta a bizottság a birák és ügyészek lakáspénzének megfelelő emelését. Azt hiszem, ezt az egész nemzetgyűlés helyesli, mert hiszen a birói kar anyagi függetlensége nemcsak a jogkereső közönségre nézve biztonság, de az egész állami életre nézve is megfelelően kihat. A peres eljárás egyszerűsítésére nézve a javaslat a következő intézkedéseket tartal­mazza. Elsősorban is megszünteti a jegyző­könyvvezetői kényszert. (Helyeslés jobbfelől.) Az államháztartás egyensúlyának hellyreálli­tásával kapcsolatban folyamatban van a lét­számapasztás. Ez a létszámapasztás a birósági segédszemélyzetre is kiterjed, ennek következ­tében a perrendtartásban megállapított jegyző­könyvvezetői kényszer már most is érezteti az ügymenetre késleltető hatását, t. i. nem álla­nak rendelkezésre megfelelő jegyzők és jegyzőr köiiyvvezetők, úgyhogy ily módon az eljárás lényegesen hosszabb. Épen ezért szükségesnek látszott bizonyos rendelkezéseket életbelép­tetni. Ezek a rendelkezések a 6. §-ban jutnak kifejezésre, amely a tárgyalásoknál csak a lehetőséghez képest Írja elő a jegyzőkönyv­vezető alkalmazását. Mindazonáltal nem lehet mellőzni a jegyzőkönyvvezető alkalmazását fellebbezéseknél és a felülvizsgálati kérelem szóbeli tárgyalásánál. Itt azonban egy más intézkedés vált szükségessé, nevezetesen az, hogy amennyiben az egyes birói eljárásnál jegyzőkönyvvezető nem alkalmaztatik, a jegyzőkönyvvezető, tehát a biró és a felek, s a tolmács is aláírják a jegyzőkönyvet, ugy, mint ahogy az a járásbirósági eljárásban van. A polgári peres eljárás 400. §-a az ítélet irásbaf oglalására _ három napot szab meg; a törvénykezési eljárás ezt 8 napban állapítja meg. Ez a háromnapos idő a járásbirósági eljárásban is kevésnek bizonyult, úgyhogy a javaslat indokoltnak véli ezt is 8 napra emelni. Annál is inkább szükségesnek mutatkozik ez, mert hiszen épen ennek a törvényjavaslatnak másik helyén az a rendelkezés foglaltatik, hogy az Ítélet kihirdetésétől számított három nap alatt a fellebbvitelről való lemondás joga megnyílik a feleknek. Nem látszik tehát indo­koltnak, hogy amikor megvan a lehetőség. évi március hó 3-án, kedden. 343 hogy a fellebbvitelről lemondhatnak, ez idő alatt a biró esetleg felesleges munkát vé­gezzen. A 401. §. előírja, hogy az ítéletnek miket kell tartalmaznia. Az ítéleti tényállásnak ma­gában kell foglalnia a kereseti kérelmet és ellenkérelmet és tartalmaznia kell még olyan, az ügymenetre és a döntésre befolyással biró kérelmeket, nyilatkozatokat és tényállásokat, bizonyitásfelvétel eredményét, stb., melyek már az iratokban is megvannak, ugy, hogy ez csak megismétlése volna annak az anyagnak, mely egyébként a periratokban megtalálható. Az in­dokolás a bíróságnak sok munkát ad és ez tulaj donképen feleslegessé válik akkor, amikor az ítélettel szemben nem is élnek fellebbvitellel. Olyan esetben tehát, amikor vagy a felek le­mondása, vagy a törvény rendelkezése folytán a fellebbvitelnek az Ítélet ellen nem volna helye, indokolt a törvényjavaslat ama rendelke­zése, hogy az első bíróság ítéletének indokolá­sánál a birónak csak a megállapított tényeket és az alkalmazott jogszabályt kell röviden irásba foglalnia. A törvényjavaslat bizonyos intézkedésekkel segiteni kivan még abban a tekintetben is, hogy az eljárás gyorsabb és egyszerűbb legyen. A 13. §-ban ugyanis lehetővé teszi, hogy a felek a szóbeli tárgyalás befejezése előtt egyezően kijelenthetik, hogy kölcsönösen lemondanak fellebbviteli jogukról. (Zaj. ElnöM csenget.) Ez az eljárás gyarsabbátétele érdekében vált szük­ségessé, mert hiszen a felek mostanában sok­szor mennek választott bíróság elé azért, mert egy pernek perrendszerü lefolytatása igen hosszadalmas és igy a mostani gazdasági élet körülményei folytán nem célravezető. Hogy tehát az ilyen perek a rendes bíróság előtt is letárgyalhatok legyenek, ez a szakasz lehetővé teszi azt is, hogy a felek peres ügyeikkel a bi­róság elé jőve, már eleve lemondhassanak arról, hogy az ügyet fellebbvitel elé bocsátják és igy megvan a gyors elintézés lehetősége. Ezt a kérdést a törvényjavaslat azzal is kí­vánja rendezni, hogv az első birósági Ítéletek ellen nem a közbeeső hatósághoz, hanem egye­nesen a felülvizsgálati hatósághoz kell benyúj­tani a felülvizsgálati kérelmet. Ez is ezt a célt szolgálja, miután a mostani gazdasági helyzetben igen sokszor fordul elő az, hogy teljesen azonos tárgyú perek indul­nak meg, ahol a perek a tényállásban teljesen egyek, ahol nincs differencia a tényállás tekin­tetében, viszont azonban a gyors birói döntés és pedig- a tekintélyesebb felsőbbfoku döntés, meggátolná azt, hogy ilyen perek nagyobb számban induljanak, ha a felek tisztán látnak az ilyen kérdésekben. Azt kívánja tehát ez a szakasz elérni, hogy ilyen esetekben a felül­vizsgálati hatósághoz lehessen azonnal peror­voslattal élni és a kérdés eldöntése esetén hi­hetőleg a legtöbb ilyen hasonló per szükség­telenné fog válni. Az eredeti törvényjavaslat sok szóra alkal­mat adó törvényszakaszokat tartalmazott. Ne­vezetesen ilyen volt a 18. és 19. §. amelv az államnak, az Országos Központi Hitelszövet­kezetnek, a Magyar Földhitelintézetek Orszá­gos Szövetségének bizonyos kedvezményeket kivánt biztosítani, azonban a minister ur ezt a két szakaszt visszavonta és a helyett egy igen jelentékeny és a mezőgazdasági hitel elé tor­nyosuló akadályokat megszüntető szakaszt ajánlott, amelyet a bizottság magáévá is tett. Nevezetesen ez arra vonatkozik, hop'v »z árveréseken elidegenített olyan ingatlanoknál, 50*

Next

/
Thumbnails
Contents