Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-383
308 A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-éh, pénteken. kincstári házhaszonrészesedésnél is ez volt' a helyzet. Ott azonban mingyárt belátták, hogy fz lehetetlen és megszüntették. Most ennél az adónál tovább forszírozzák s az úgynevezett adóleszállitási kulcsnak érvényesítését ad abszurdum viszik, amikor a felosztás nehézségeivel maga a rendszer is abszurdum. Ezeket kívántam) a t. pénzügyminister ur szives figyelmébe ajánlani. Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Egyáltalában nem vagyok azon az állásponton, amelyet az igen t. képviselő ur elfoglalt, hogy ne lehetne külön adókat kezelni az állam és külön a községek, hatóságok részére. Méltóztassék csak az egyes államokon végignézni, méltóztassék Németország vagy a szomszéd Ausztria példáját nézni és meg méltóztatik látni azt. hogy igenis egész külön rendszerek vannak ezek tekintetében és hogy ez igenis lehetséges. Hogy elődöm a községeknek adta át ezt az adónemet, azt azért tette, mert a községeket egyrészt bevételekhez akarta juttatni, másrészt abból a meggyőződésből Indult ki és azt hiszem, ez helytálló is, hogy végeredményében azok az egyének, akik közr vétlenül ismerik azokat a vállalatokat és egye-. deket, amelyek a kereseti adót fizetik, sokkal helyesebben és jobban állapithatják meg az adóalapot, mint hogyha állami közegek utján történnék ez* Én nem attól ,félek, amitől az igen t. képviselő ur, mint hogyha túlalaesonyan szednék be az adót. Az én tapasztalataim inkább azt bizonyítják, hogy egyrészt túlmaga» san szedik be, másrészt pedig tény az is, hogy a legtöbb vidéki szerv kívánja ennek az adónemnek felemelését. A veszélyek inkább itt vannak, és nem abból a szempontból forognak fenn, amelyet az igen t. képviselő ur kifejteti. A magáim részéről meg vagyok győződve, hogy lassan-lassan meg fog változni a helyzet. Nem vettem észre, hogy kótyagos fejjd intéznék el ezeket a dolgokat, inkább azt látom, hogy dég reálisan történik a dolog és inkább a túladóztatás tekintetében vannak kilengések. Ilyen esetekben kell közbelépnie a pénzügyi kormányzatnak. Ebben azt hiszem, megadtam a felvilágosítást ennek a rendszernek további fentartását illetőleg. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom; következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 4. rovatot elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Iaen!) A nemzetgyűlés a 4. rovatot elfogadja. Következik az 5. rovat. Láng János jegyző (olvassa): Jö ved elemes vagyonadó 38,000.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 5. rovat. Vegyes bevételek 126.000. Elnök: Elfogadtatik. • Következik a 9. cím. Láng János jegyző (olvassa): 9. cím. Forgalmi adók és illetékek. — Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Annak az antiszociális adópolitikának, amely nálunk folyik, egyik legkirívóbb példája a forgalmi adó. Hogy ez a megállapítás igazságos, arranézve jellemző, hogy a forgalmi adó kérdését illetőleg nagyon éles bírálat hangzott el a kormánypárt részéről is. Ami a forgalmi adót illeti, annyiban akarok ezzel az adónemmel foglalkozni, amennyiben közelebbről érinti a kisiparosságot. A forgalmi adóra nézve egy pénzügyministeri rendelet az u. n. kötelező átalány ozást*'hozta divatba. Ez magábanvéve még nem jelentene sérelmet a kisiparosságra nézve, de ugyanez a rendelet szorgalmazza a visszamenőleges megadóztatást is. Tudjuk azonban, hogy ez a visszamenőleges megadóztatás csak' puszta feltevéseken alapul és ennek következtében az adóalanyok ki vannak téve az_ adóközegek kénye-kedvének, sőt szimpátiájának, vagy antipátiájának is. Egy másik sérelem az államra nézve áll fenn, és^ abban áll, hogy a vonatkozó rendelkezés az átalányozás kivetési időszakát 1924 december 31-ében állapítja meg. Ennek ellenére tudomásom szerint vannak pénzügyigazgatóságok, amelyek, bár a határidő már régen letelt, még mindig nem intézkedtek az átalányozás perfektuálása tekintetében. Ugyancsak ez a rendelet azt mondja, hogy aki a hónap 15-ig ki nem fizeti forgalmi adóját, attól a megrövidített összeg háromszorosát kell beszedni. Elnök: A képviselő ur a címhez iratkozott fel? Ősik József: A forgalmi adó címéhez. Elnök: A címnél nem lehet általános vitát provokálni. A képviselő urnák ugyanezen cím „bevétel, első rovatához" kellett volna feliratkoznia. Csik József: Ezen még nem haladtunk túl, tehát majd ott leszek bátor elmondani észrevételeimet. Elnök: Következik: Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Láng János jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 945.890. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 344.660. Elnök: Elfogadtatik. Következik: Bevétel. Rendes bevételek. Láng János jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Forgalmi adó • 80,000.000. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy ugyanabba a témába kapcsolódom bele, amelyre imént megkezdett beszédében már Csik József t. képviselőtársam is rámutatott. Egyes visszásságokra akarnék ugyanis rámutatni a forgalmi adó behajtása terén, amelyének orvoslására a forgalmiadótörvény nem ad lehetőséget. A kisiparosságra és a kiskereskedőkre vonatkozólag a forgalmiadó-törvény megadja a pénzügyi kormányzatnak azt a lehetőséget, hog r y az átalányozást az egész vonalon érvényre juttathassa. Megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy ebben a tekintetben igen erős az előhaladás és azt hiszem, hogy a kisiparosság, különösen pedig a falusi kiskereskedők és kisiparosok meg lesznek elégedve azzal a reformmal, amelyet a pénzügyminister ur már eddig is érvényre juttatott és a jövőben is érvényre akar juttatni. A helyzet tulajdonképen ugy áll, hogy a vidéken a kisiparosságra nézve havonta 800 ezer papirköronától maximum 4 millió papirkoronáig menő, forgalmi adó alá eső bevétel állapíttatott meg. A forgalmi adó 800.000 papírkorona után 24.000 papirkoronát tesz ki egy hónapra, 4 millió papírkorona után pedig 120 ezer papirkoronát. Azt hiszem, hogy ez csekély összegű megállapítás és hogy 800.000 papirkoronát mindenesetre a legkisebb szatócs, vagy a legkisebb számú munkaerővel dolgozó iparos is bevesz. A kiskereskedőkre vonatkozólag szintén ugyanígy puhatolja ki a kor-
