Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-383
A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. many a bevételi forrásokat, tehát a lehető legliberálisabban. így a kiskereskedőknél 1 millió papirkoronát vesz figyelembe alaptételül, amennyit talán csak bevesz a legkisebb kereskedő is és tiz millió a maximális határ; ezeket leeszik alapul a havi beyé telek megállapításánál; így tebát az első esetben 30.000 korona, a maximális bevételi tétel alapulvétele mellett pedis? 300.000 korona lenne az az Ősszeg, amelyet az illető kiskereskedőnek abban a hónapban forgalmi adó címén be kell szoleáltatiiia. Ami Csik József t. képviselőtársam imént elmondott beszédének azt az állítását illeti, hogy minden hónap 15-éig be kell szolgáltatni a forgalmi adó összegét, erre vonatkozólag csak az a mefiegyzésem, hogy a beszolgáltatásnak a következő hónap 15-éig kell megtörténnie, vagyis az illetőnek az elmúlt hónapban elért forgalma utáni forgalmiadó-összeget a következő hónapban kell beszállítania, ami azt hiszem, méltányos. Ezzel kapcsolatban arra vagyok bátor rámutatni, hogy a forgalmiadó-törvény nem adja meg a lehetőséget a kormánynak arra. hogy az átalányozást egyes speciális ágazatokra kiterjessze. A forgalmiadó-törvény szerint ugyanis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, minthogy könyveklet vezetnek, könyveik után adóznak. Itt azután olyan rendkívül nagy anomáliák fordulnak elő, hogy pl. egyes kis szövetkezeti fiókok, igy pl. az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek és a Hangya Szövetkezetnek a falvakban levő fiókjai, minthogy könyveik után tartoznak a forgalmi adót leróni, néha egy-egy hónapban egyedül háromszor-négyszer annyi^ forgalmi adót rónak le, mint az összes ottlévő, átalányozás utján kezelt kiskereskedők. Minthogy ezek a fogyasztási szövetkezetek altruisztikus intézmények, ez rendkívüli visszás helyzetet teremt, különösen a tagjaik körében, úgyhogy nagyon szükségesnek tartanám, ha a pénzügyi kormányzat valamely törvényes intézkedéssel felhatalmaztatnék arra, hogy ezen a megszorító rendelkezésen változtatást eszközölhessen. Erre nézve egy kirívó példát vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Pesterzsébet községben, egy Pest mellett lévő községben, a forgalmi adó összege a múlt esztendőben 8 milliárd és 412 millió koronát tett ki. Ebből körülbelül 6;5 milliárd korona esett a gyárakra, mert ott rendkivül sok gyár van. az Általános Fogyasztási Szövetkezet pedig — mivel ott rendkivül sok munkás is van. igy tehát a szövetkezet forgalma igen nagy — egyedül 900 millió koronát szolgáltatott be forgalmi adó címén. Az ugyanott lévő Hangya Szövetkezet beszolgáltatott 115 millió koronát és az összes ottlévő kiskereskedők mindössze cak 120 millió koronát. Én azt hiszem, hogyha akármilyen jó üzleteket csinált is az Általános Fogyasztási Szövetkezet meg a Hangya Szövetkezet a múlt esztendőben, az ugyanabban a községben lévő 40—50 másik kereskedő cég, melynek szintén van olyan nagy raktára mint ezeknek a fogyasztási szövetkezeteknek, csinált olyan nagy forgalmat, mint ezek a szövetkezetek, sőt némelyik egyedül is csinált olyan forgalmat, mint pl. a Hangya Szövetkezet; és mégis, a Hangya^ Szövetkezet fizetett 115 millió koronát, az Általános Fogyasztási Szövetkezet 900 millió koronát, a többi összes kereskedők pedig csak 115 millió koronát fizettek. Bátor vagyok erre felhivni a pénzügyminister ur szives figyelmét és kérem őt, hogy a törvénynek ezt a szigorú, megkötő inéin február hó 27-én, pénteken. 309 tézkedését a falusi szövetkezetekre nézve megváltoztatni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Csik József! Csík József: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről örülök annak, hogy a pénzügyi kormányzat részéről bizonyos megértéssel intézik ezeket az adóügyeket és hogy a forgalmi adó reformja is kilátásba helyeztetett, nem mulaszthatom azonban el, hogy a jelen helyzet felett kritikámat el ne mondjam. Már csak azért sem mulaszthatom ezt el, mert esetleg egyik-másik észrevételem a forgalmi adó reformjánál bizonyos szempontból-méltánylást érdemelhet. Az előbb bátor voltam említeni, hogy egy ministeri rendelkezés értelmében azt, aki a hónap 15-éig nem fizeti be forgalmi adóját, a megrövidített adó háromszorosára büntetik meg. Az időpontra nézve a t. előadó ur volt szives útbaigazítással szolgálni, mert én erre vonatkozólag azt az értesülést kaptam, hogy az illető hónap 15-éig követelik be az adót, tehát mintegy előre tartoznak az adóalanyok a forgalmi adót fizetni. Már pedig a törvény rendelkezései értelmében, mondjuk a január hónapra eső forgalmi adót tulajdonképen csak február 15-éig kénytelenek az adó alanyok befizetni. A törvény ugyanis azt mondja, hogy az adókivetési időszak elteltétől számított 15 nap alatt tartoznak befizetni^ és ha január hónapját vesszük alapul az adófizetés szempontjából, akkor tulajdonképen a befizetés február 15-én esedékes. Miután erra nézve az előadó ur volt szives felvilágosítással szolgálni, e tekintetben nem látok semmiféle sérelmet és remélem, hogy az én értesülésein rossz és a praxisban majd az fog érvényesülést nyerni, amit az előadó ur volt szives említeni. T. Nemzetgyűlés! Sérelmesnek tartöm azonban azt, hogy a megrövidített adónak tula jdonképen a háromszorosát kell fizetniök azoknak is, akik átalányban fizetik a forgalmi adót. Tudjuk azt, hogy a törvény rendelkezése értelmében háromszorosát csakis azok voltak kénytelenek fizetni, akik adóbélyegekben rótták le a forgalmi adót, akik átalányban fizették, azok 5 vagy 10%-os pótlékot fizettek a múltban. Ezekre nézve tehát nagyon hátráii3^os, hogy a rendelkezés ugy intézkedik, hogy az átalányosok is olyan mérlegelés tárgyává tétetnek, mintha ők is adóbélyegekben rónák le a forgalmi adót. Azért szeretném, ha e tekintetben a törvényes állapot helyeztetnék vissza — mert hiszen egy rendelkezés sem törölheti el a törvény érvényét — és nem az adó háromszorosában szabnák meg az alapot, hanem 5— 10%-os adópótlékban. T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur említette, hogy a pénzügyi kormányzat, illetve közegei rendkivül nagy megértéssel viseltetnek ez adónemek elbírálásánál. Hogy ez mennyiben nem felel meg minden tekintetben az igazságnak, erre nézve egy kirívó esetet leszek bátor felhozni. A szombathelyi kisiparosság kérte a pénzügyministeriumot arra, hogy az átalányozás revízióját sziveskedjék végrehajtani. A pénzügyministerium intézkedett is a tekintetben és Marksteiner Béla pénzügyministeri kiküldött meg is jelent Szombathelyen, aki hivatva lett volna ezt a revíziót perfektuálni. Nem akarom Marksteiner Béla egyéni eljárását kritika tárgyává tenni, azonban két jellemző elszólását kénytelen vagyok itt a nemzetgyűlés színe előtt felhozni. Nevezetesen ez a Marksteiner Béla pónzügyministeri kiküldött 1924 november 28-án a szombathelyi pénzügy45*
