Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

296 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. 10. a magyar királyság és az osztrák köz­társasággal kötött trianoni és St. Germain en Laye-i békeszerződések alapján Nyugatmagyar­országtól Ausztriához csatolt területeken volt alkalmazottakkal, nyugdíjasokkal, özvegy ek­kelés árvákkal szemben követendő eljárás tárr gyában 1924. évi január hó 12-én kötött állam­szerződés becikkelyezéséről; 11. a német birodalommal 1923. évi novem­ber hó 26-án kötött r adóügyi szerződések be­cikkelyezéséről és végül 12. az osztrák köztársasággal 1924. évi no­vember hó 8-án kötött adóügyi szerződések be­cikkelyezéséről a pénzügyminister törvényr javaslatai. A napirendhez Csik József képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Csik József: T. Nemzetgyűlés! A mai napi­renddel kapcsolatban szociális életünknek egy rendkivül aktuális problémájára óhajtom a nemzetgyűlés figyelmét röviden felhivni. Neve­zetesen nap-nap után előfordul, hogy gyárak­ban, műhelyekben bizonyos világnézethez tar­tozó munkások a másik világnézethez tartozó munkásokat állandóan molesztálják, munká­jukban akadályozzák, sőt azt követelik, hogy azok a gyárból távozzanak. (Patay Tibor: Szép dolog!) Ez a munkaszabadság egyenes arcul­osapása és csak sajnálattal lehet konstatálni, hogy ezek az atrocitások főleg ama szakszer­vezeti munkások részéről követtetnek el, akik leghangosabb szószólói az emberi szabadság­nak. (Ügy van! Ugy van! jobb felöl.) Már a belügyi tárca költségvetésénél emii­tettem azt, hogy pl. a soroksári-uti fegyver­gyárból azért kellett egy munkásnak távoznia, mert a forradalom leverésében, mint a nemzeti hadsereg egyik katonája részt vett (Felkiál­tások: Gyalázat!) Ezt egy jogállamban tűrni nem lehet. (Helyeslés.) Azt hiszem valameny­nyiünk óhaját fejezem ki akkor, amikor, azt mondom, hogy ezeknek az atrocitásoknak egy­szersmindenkorra megfelelő törvénnyel véget kell vetni. (Általános helyeslés.) Én egy izben voltam bátor egy indítványt, illetőleg törvényjavaslatot ezeknek az atroci­tásoknak megszüntetése céljából a nemzetgyű­léshez beadni, az ki is nyomattatott és szét is osztatott. Én mély tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy ennek az inditványom­nak, illetőleg törvényjavaslatomnak megokolá­sát a napirend egyik pontjául felvétetni ke­gyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szó­lani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyű­lés! Elismerem, azoknak az indokoknak helyes­ségét, amelyeket az igen t, képviselő ur felho­zott arra vonatkozólag, hogy ennek a kérdés­nek tárgyalása aktuális lenne, mégis kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az elnök ur napirendi javaslatát elfogadni. Megindokolom ezt azzal, hogy közben van egy-két napi szabad időnk, amikor is foglal­kozhatunk más törvényjavaslatokkal, s ezek a törvényjavaslatok, amelyek tárgyalásra vár­nak, rendkivül sürgősek; egyrészt olyanok, amelyek a hiteléletre vonatkoznak, másrészt gazdasági jelentőségűek a külfölddel való vi­szonylatban. Ezt követőleg jön az appröpriá­ciós javaslat, amelyet a költségvetés teljessége szempontjából szintén el kell intéznünk. Az­után lesz talán idő foglalkozni azzal az indít­vánnyal is, amelyet Csik József képviselő ur előterjesztett Elnök: Tekintettel arra, hogy a házszabá­lyok rendelkezései értelmében minden indit­évi február hó 26-án, csütöriökmi. ványt Írásban kell benyújtani, mivel pedig a képviselő ur inditványát nem nyújtotta be Írásban, azt nem létezőnek tekintem. Eszerint az elnöki -napirendi javaslat meg nem támad­tatván, megállapítom, hogy azt a Ház elfogadta. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A házszabályok 205. §-ának c) pontja alap­ján Gaal Gaston képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A költség vetés általános vitájának tárgyalásához a ház­szabályok 202. §-a értelmében ma reggel, ami­kor a Házba bejöttem, feliratkoztam a javaslat ellen negyediknek. Előttem volt felirva Meskó Zoltán, Beck Lajos és Strausz István képviselő ür. A javaslat mellett elsőnek volt felirva Biró Pál képviselő ur. Mivel tegnap az előadó ur végezte felszólalását, ma először természetesen a javaslat ellen feliratkozottakat kellett a ház­szabályok értelmében felhivni. Felhívták az elnöki emelvényről először az elsőt, majd a má­sodikat, azután a harmadikat; először tehát Meskó Zoltán képviselő urat, majd Beck Lajos, azután Strausz István képviselő urat, akik után pedig rám került volna a sor. Mivel azonban tudtam, hogy Biró Pál. kép­viselő ur múltkori felszólalásomra reflektálni kíván, szükségét éreztem annak, hogy utána szólalhassak fel, hogy amennyiben ő reflektál az én múltkori felszólalásomra, én is reflektálhassak az ő mai felszólalására; ezért nevemet töröltettem. Ennek következtében a jegyző felhívta a javaslat mellett feliratkozott első szónokot, Biró Pált. Én Biró Pál képviselő ür beszédének végén kimentem egy időre, s közben felhívták Dréhr Imre képviselő urat, mert az ellenzéki oldalon nem volt felírva senki. Amikor bejöttem, rögtön jelentkeztem, hogy az ellenzéki oldalon engem írjanak fel. Ennek természetes következménye az lett, hogy Dréhr Imre képviselő ur után én következtem sorra, amint hogy az első felírás értelmében is én következtem volna sorra. Szóval a bal­oldalról senkinek jogát abszolúte nem tángál­tam, mert rajtam kivül abban az időben a ja­vaslat ellen egy lélek sem volt feliratkozva. Mármost: ellene iratkoztam fel a javas­latnak! Akik beszédemet végighallgatták, ki is állithatják a bizonyítványt arról, hogy ellen­zéki beszédnek elég ellenzéki volt. Különben a túloldalról azok részéről, akik a javaslatok mellett iratkoznak fel, akárhányszor hallot­tunk ellenzéki beszédet, csupán a konklúzióban volt a különbség, amennyiben a túloldalon felirt szónokok a nagy ellenzéki beszéd után azt szokták mondani, hogy elfogadják a javas­latot. Én pedig, az ellenzéki oldalon feliratko­zott szónok, kritikám után, tekintve azt a fel­fogásomat, hogy a költségvetést és indemni­tást még egy szociális kormánynak is meg­szavazom — mert nem a kormánynak, hanem az országnak szavazom meg — K ebből kifolyó­lag felszólalásomnak végén kijelentettem azt, hogy a javaslatot különben elfogadom. Ez volt röviden a történelmi szituáció. Ezután a mélyen tisztelt elnök ur a követ­kező kijelentést tette. (Olvassa): „T. Nemzet­gyűlés! Nem hagyhatom szó nélkül azt a téayt, hogy a képviselő ur ellene iratkozott fel a ja­vaslatnak, s végeredményben mégis elfogadta. Kénytelen vagyok ezt szóvá tenni a házszabá­lyok 202. §-a értelmében, amely szerint a kép­viselő urak a javaslat ellen, vagy mellette irat­koznak fel, felhívás sorrendje pedig az, hogy felváltva az ellene és mellette feliratkozott képviselők szoríttatnak fel. Rendes körülmé­nyek között ez a szavaim elején emiitett eljá-

Next

/
Thumbnails
Contents