Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február ho 26-án, csütörtökön. 293 nehéz helyzetben van, amikor mindenütt olyan nagy a munkanélküliség, amikori azt látjuk, hogy ipartelepeink is jórészt üzemredukeiókkal, üzembeszüntetéssel élnek, nem volna helyes politika megnyitni határainkat és beengedni az idegen árut. Mi tisztességgel és becsülettel akarunk a szomszéd és az összes államokkal] szerződést kötni. Tehát nem rajtunk múlik, és abban a percben, amikor létre fog jönni egy komolyabb szerződés, a kérdés önmagától megoldódik. Addig talán nagyobb terhet kell viselni

1 a g-azdasági életben, mint fog kelleni viselni azután, ha a szerződés megköttetvén, a vámtétel mérsékelteim fog. Végeredményben annál kevésbé szabad ezt tennünk, mert hiszen akármilyen kritikát akarunk gyakorolni az elmúlt időkről, az elmúlt pár évről, azért valljuk meg őszintén, hogy nagyon szép számmal keletkeztek nagyon életképes iparvállalataink. (Ugy van! jobb felől.) És amikor azt látjuk, hogy ma fizetési mérleg tekintetében majdnem visszaestünk a merkantilizmus idejére és a fizetési mérlegre döntőleg úgyszólván a kereskedelmi mérleg hat, mert hiszen nincs meg az a tökemozgás, ami a háború előtt megvolt és nincsenek meg azok a bevételi forrásaink; ez indokolja meg, hogy minden állam olyan érzékeny az ő kereskedelmi mérlegére, hogy minden intézkedést megtesz, hogy megjavitsa, tehát nekünk sem szabad ettől eltérnünk. Mentül jobban meg fogjuk javitani a mi kereskedelmi mérlegünket, mentül jobban függetleniteni fogjuk magunkat a külföldtől, annál kedvezőbb lesz helyzetünk más irányban, hogy, igenis, olyan külkereskedelmi forgalmat bonyolítunk le az egyes államokkal, amely logikusan és szervesen következik a gazdasági életben a javak kölcsönös kicseréléséből. Tehát, mondom, a kereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg szempontjai egészen figyelmen kívül nem hagyhatók. Most még áttérek pár olyan kérdésre, amelyet Dréhr Imre igen t. képviselő ur tett szóvá. Az egységes jövedelmi adók gondolatát vetette fel. Nem egészen tisztán vettem ki beszédéből, hogy mit ért ezalatt, mert közben bedobott egy szót: a hozadéki adókat általánosságban. Tehát nem tudom, mit óhajtott ezzel mondani, hogy vajjón kizárólag azokat a különböző adókat akarja eigyesiteni, melyek mégis jövedelemadószerüleg jelentkeznek, vagy általában az összes hozadéki adókat akarta érteni. Elméletileg teljesen igaza volt az igen t. képviselő urnák. Elméletileg igaz az is, amit Paupera igen t. képviselőtársam mondott, hogy annak 5%-nál nem szabad magasabbnak lenni. Sajnos azonban, olyan időket élünk, hogy teljesen ellentétben az elméletekkel kell dolgoznunk minden irányban és tulajdonképen azt, amit az elmélet helyesen állapit meg, ebben az átmeneti viszonyban érvényesíteni nem tudjuk. Amikor én azt látom, hogy akkor, amikor tényleg ilyen mérsékeltek voltak az egyes adótételek, nem tudta egyik állam sem megvalósítani azt, amit az igen t. képviselő ur óhajt, akkor ilyen nehéz időket ennek megvalósítására egyenesen lehetetlennek és alkalmatlannak tartok. Hiszen épen azért nem tudnak élni az államok és nem tudtak a múltban sem élni az egyetlen jövedelemadóval, mert eg3

r alapon megfogni mindazt, amire az államnak szüksége van, képtelenség és így tulajdonképen kisegitőleg hozza össze azt, kaleidoszkóp formájában az állam, ami az adózásban megnyilatkozik. Tehát mondom, bár elfogadom, hogy teoreNA.PLÓ xxx. tice igaz ez a javaslat, de praktiee meg nem valósitható. Ezzel kapcsolatban azonban arra is rá kell mutatnom, hogy nem áll az, mintha a mi adórendszerünk egyike volna a nagyon komplikáltaknak. A mi adórendszerünk nagyon egyszerű és talán csak a végrehajtásában nem jelentkezik elég világosan. Nagyon sok itt a sallang, mint nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni, másrészről ugy szét van szórva tulajdonképen ez az anyag, hogy ember legyen aki rá tud arra jönni, hogy mi a teendő. Ezen akarok én segíteni. Most már rövid idő alatt elkészül az összeállítás, amely ezt az egész anyagot egy kalap alá hozza. Ennek kapcsán kidobjuk azt a sallangot, amely az egész adminisztrációt megzavarja, de tulajdonképen a célt nem segiti elő. (Gaal Gaston: Ezt két évvel ezelőtt megmondottam.) Ezzel kapcsolatban tényleg nagyon érdekes volt az, mit Forgács Miklós igen t. képviselő ur mondott, hogy végeredményben senki sem tudja, hogy milyen adókat fizet. Tényleg az egységes adókezelés révén ez volt a helyzet, de csak kifelé, mert hiszen szét vannak tagolva az adófizetési kötelezettségek az egyes hatóságoknál. Most adom ki az adókönyveket, azokba mindenkinek be fogják irni külön részletezve az egyes adókat és meg fogják tudni igy állapítani, hogy igazságosan, vagy nem igazságosan vannak-e azok kivetve. (Élénk helyeslés johbfelől). Egyes képviselő urak szóvátették a forgalmi adó kérdését. Ezzel a kérdéssel már anynyit foglalkoztam, hogy erre újra részletesen kitérni nem óhajtok, én csak két kérdéssel kikivánok ebben a tekintetben foglalkozni. Igenis, én bizonyos garanciákat akarok egy rendszerben, mert akkor, amikor a gazdasági élet nem egy felfelé menő vonalat mutat, kérdem, ki lesz az a pénzügyminister, aki meri vállalni a rendszerváltozást, amikor sohasem tudja megmondani, hogy rendszerváltozás, vagy a gazdasági élet változása következik-e be! Én számítottam két irányban is, amikor kitűztem feltételeimet. Ebben az évben körülbelül 130—140 millió lesz a bevételem és erről mentem le 100 millióra. Bevontam a számításba az erősen megcsökkent forgalmat is, különösen a külkereskedelemben. Azt tehát, hogy mi van az aranyköltségvetésben, nem fogadhatom el bázisul, mert azon az alapon a pénzügyminister egy percig sem fog tudni megállni. Nekem az élethez kell alkalmazkodnom, ha a kiadásokat teljesitenem kell, igénybe kell vennem a rendelkezésemre bocsátott bevételeket is, és nem lehetek abban a helyzetben, hogy megkockáztassam bármily alapon az egyensúly megzavarását, mert ez egyenlő volna az ország gazdasági pusztulásával. Csontos képviselő ur bizonyos tiilzásba ment, mikor azt állította, mintha ők 15%-os adót fizetnének. Csak 1%-os adót kell fizetniök. Abban igaza van az igen t. képviselő urnák, hogy nem egyszer nagyon igazságtalanul vetik ki. Több panasszal jöttek hozzám, de sajnos, ma is várom még azt a memorandumot, melyet az érdekeltség megígért. Ha erre a memorandumra vártam volna, még ma is sok panasz volna, de én nem várva meg a be nem adott memorandumot, a panaszok egyrészét próbáltam kiküszöbölni és megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy rajta leszek, hogy ezek mind megszűnjenek és az ügyek ne egyszerűen bürokratikus módon kezeltessenek, majdnem azt mondanám, egyes emberek egyéni megítélése szerint, hanem konkrét adatok alapián. A tisztviselői kérdéssel kapcsolatban két 1 problémát kell megérintenem. Az egyiket Dréhr 42