Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

29a Â, nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. 15 millió koronáról teljes részletességgel beszámolok majd, amely ezidőszerint ilyen célokra rendelkezésemre áll. A ministerelnök ur szóvátette és megemlítette különben a devizaközpontnál rendelkezésre álló összeget is. Abszolúte nem lehetett előre tudni, hogy fog végződni a Devizaközpont felszámolása, de végeredményben mi örvendünk a legjobban, hogy itt is mutatkozott egy olyan összeg, amelyet annakidején majd a Nemzeti Banknál levő tartozásaink fizetésére kell felhasználnunk, de azt hiszem, hogy akkor, amikor oly nehéz gazdasági helyzetben van az ország, a népszövetség hozzájárul ahhoz, hogy ezt átmenetileg felhasználjuk a hiteligények kielégitésére. (Helyeslés.) Megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy olyan összeget fogok felhasználni, amellyel egész komolyan meg lehet tenni az első lépést és amelynek, remélem, meg is lesz a komoly hatása. (Élénk helyeslés.) Tehát nem volt itt szükség semmiféle Canossajárásra, Ha az igen t. képviselő ur, mikor novemberben pénzügyminister lettem, megkérdezte volna, hogy hogyan fog a mérleg zárulni az első félév végén, képtelen lettem volna bármi jóslatot is mondani errenézve. Vártam pár hónapot, de ezt sem tartottam olyan támpontnak, amelyből a továbbiakra következtetni lehetett volna. Természetesen azonban az első félév után látjuk az eredményeket; magam is azt mondom, hogy a második félévnek nem lesznek olyan kedvezők az eredményei, de nem lesz az a deficit sem, amelyet prelimiiiáltunk. Ebben is "fog majd mutatkozni megtakarított összeg és azt hiszem, kötelessége a kormánynak és elsősorban nekem, aki kell hogy figyeljem folyton az eseményeket, kötelességem, hogy javaslatokkal jöjjek. Ezt képviselte, ezért harcolt a ministerelnök ur is Genfben, hogy ilyen körülmények között, amikor ilyen óriási adóterhekkel van megterhelve az ország, méltányos, hogy megtakarított összeget — mert hiszen majdnem követelés volna, ha nem igy történne — felhasználhassuk a gazdasági élet érdekében hasznos beruházásokra. Ehhez járultak hozzá Genfben és remélem, hogy azt a programot, amelyet ebben az irányban ki fogunk dolgozni a Népszövetséggel egyetértőleg, jóvá fogják hagyni, s ez gazdasági életünk komoly megerősödéséhez fog vezetni. (Helyeslés.) Méltóztattak többen az igen t. képviselő urak közül szóvátenni a tisztviselőkérdést. Nem akarok ezzel hosszasabban foglalkozni, de leszögezem, hogy rendkivül jól esett, hogy voltak hangok, amelyek nagy elismeréssel szólottak a tisztviselőkről. Itt elsősorban Dréhr Imre igen t. képviselő urat értem, aki ezúttal kizárólag a pénzügyministerium tisztviselőkaráról beszélt. Tudom és ismételten hangsúlyozom, sok baj és hiba van az adminisztráció terén, de méltóztassék elhinni, hogy ez nagyon kiváló tisztviselő kar. Merem ezt állitani elsősorban magáról a központi igazgatásról, nem is beszélve az államtitkárokról, akiknek egyike kiválóbb, mint a másik. Örülni kell, hogy ilyen kiváló vezetőegyének vannak egy ministeriumban. Ezek megérdemlik mindenki becsülését. Merem állítani, hogy minden tisztviselő a központban ritka szaktudással, óriási munkaképességgel bír és óriási önfeláldozással dolgozik az ország érdekében. (Helyeslés.) Nem tudok mást mondani jórészt a külső tisztviselőkről sem, akik a legíelkiismeretesebben fogják fel általábanvéve hivatásukat. Ha vannak bajok, azok abból a helyzetből származnak, amelyben ezidőszerint élünk, A ' törekvés csak az, hogy a minimumra csökkentsük ezeket az adminisztrációs hibákat. Teljesen! egyetértek abban a tekintetben, hogy a takarékosságot, nekünk minden erővel me^ kell valósitanunk és e tekintetben majdnem azt merném állitani, hogy a pénzügyministernek szinte kérlelhetetlennek kell lennie. Én érvényesítem ezt a befolyásomat az arra hivatott bizottságban, azonban óvatosan kell kezelnünk ezt. a kérdést. Itt Gaal Gaston t. képviselőtársaimnak kell, hogy feleljek, és pedig arra a kifejezésre, hogy „az egész vonalon" érvényesüljön a takarékosság. Megnyugtatom, hogy az egész vonalon fogjuk érvényesíteni a takarékosságot, azonban mégis vannak bizonyos szempontok, melyeket negligálni nem lehet. Csak arra hivoirn fel az, igen t. képviselő ur figyelmét, hasonlitsa össze ezt a költségvetést Európa összes államainak költségvetésével, és megközelítőleg sem fog találni sehol olyan aránylag kis kiadásokkal ^ dolgozó költségvetést, mint ami most itt érvényesül. Ami a külügyi képviseletet illeti, nem az én hivatásom, hogy azt megvédjem. Természetes, hogy osztom abban a tekintetben az igen t. képviselő ur álláspontját, hogy a legegyszerűbb alapokra kell rátérni. Itt is vannak azoliban határok. Nekünk nagyköveteink nincsenek, csak követeink vannak. (Gaal Gaston: Anynyiba kerülnek, mintha nagykövetek lennének!) És ha csak arra utalok, hogy báró Korányi Frigyes Párizsban milyen működést fejtett ki és micsoda szolgálatokat tett az ország érdekének, azt hiszem, hogy az a pénzügyi költség, amibe ez a külügyi képviselet kerül, százszorosan és ezerszeresen megtérül. Bárcsak azt mondhatnám, hogy minden helyen ilyen követeink vannak. Palotákat se vásároltunk, csak uiivei béreket kell fizetnünk, azt hiszem racionálisabb épen a mostani időben, hogy a bérfizetés helyett, ha alkalom kínálkozik, házakat vegyünk. Ez jó tőkebefektetés s ezeket a házakat nem lehet palotáknak minősíteni. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogv a takarékosság minden vonalon szigorúan érvényesül. Nem tudom magamévá tenni azt az álláspontot, amely a nyugdíjasokkal kapcsolatban ismételten szóbakerült Csontos Imre igen t. képviselő ur részéről. Amennyire egyetértek a takarékosság szigorú keresztülvitelével, ugy kérem, hogy azt a kérdést méltóztassanak kikapcsolni, hogy a takarékosság keresztülvitelénél bizonyos vagyonnal biró tisztviselők ne kapják meg nyugdíjukat. Elvileg ez talán igaz lehet, ezzel azonban különösebb jobb helyzetbe nem kerülnénk. Számításokat végeztünk és azt találtuk, hogv 100.000, a legjobb esetben talán 200.000 aranykoronát tenne ki egy évben a megtakarítás. Ne higgyük, hogy a takarékosságot itt kell kezdeni és ezzel kellemetlenkedjünk, igazságtalanok lea'vünk egyes egyénekkel szemben. Vannak a takarékossáenak más formái és azokat kell teljes erővel érvényesiteni. (Szabóky Jenő: A kettős adminisztrációt kell megszüntetni il Az egyenesadó-nemek közül magával a földadóval nem foglalkozom részletesebben, bár azt is szóvátették egryesek. Azt a megjegyzést azonban nekem is meg kell tennem, hogy nem hiszem, hogy a földadót ne fizetnék be. Végeredményben mégis csak oda kell törekednünk, hogy az adórendszer bázisa az egyenes adó legyen. Ma, amikor mindenki tudja, hogy mi terheli a fogyasztót, rendkivül nagy anomália rejlik abbau, ha végeredményben nem