Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
 nemzetgyűlés 382. ütése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. 291 tudjuk kiépíteni az egyenesadórendszeri. Arra kell törekedni természetesen, hogy arányos legyen és egyformán osztassék meg" a különböző társadalmi rétegek között. Polémia fejlődött ki Perlaki György és Graal Gaston igen t. képviselőtársam között a társulati adó tekintetében. Egész- röviden akarok ehhez a kérdéshez hozzászólni. A társulati adót az egyik és a másik oldalon is helytelenül Ítélik meg. Perlaki igen t. képviselőtársam beszédében merült fel a forgalmi adót, illetőleg a kivánság, hogy preliminálva van az úgynevezett aranyköltségvetésben egy összeg, tehát a kormány ragaszkodjék hozzá és további bevételekre ne számítson. Rendbenvalónak tartanám ezt a dolgot, ha ugyanezzel az elszántsággal tudnánk a kiadásokat is csökkenteni s ugyanezzel az elszántsággal nem követelnék a kiadások fokozását. De ma is hallottunk itt felszólalást, amely még mindig nem számol azzal, hogy a mi kiadási tehertételeink milyen nagyok és viszont ezzel szemben ki meri vállalni a bevételeknek előre nem látott csökkenését. Nekünk van egy adótételünk, amelyről senki sem tudta, vagy sejtette, hogy a mai gazdasági viszonyok között mit fog eredményezni. Az, hogy békében megtudták a jövedelmezőséget állapítani, természetes dolog volt, hiszen hosszú, évtizedek alatt kialakult tapasztalatok állottak rendelkezésre. Ma azonban az a helyzet, amit Strausz igen t. képviselőtársam mondott, hogy meg van adva az adótétel, a hozadéki alapul és évről-évre természetszerűleg tisztább kép fog a tényleg' betétek terén rendelkezésre állani. A forgalmi adóra majd rátérek más vonatkozásban is. Visszatérve a társulati adóra ki kell jelentenem, hogy nem áll az, hogy a társulati adó olyan súlyos, amint állítják. Vájjon nekem az a hivatásom, hogy ezt mérsékeljem, mikor ott van az igazságtalan adónemek hosszú sorozatai Csak egyet akarok ezek közül említeni: ez a házbérhaszonrészesedés. Első feladat lesz eltüntetni, vagy mérsékelni azokat az adóbevételeket, amelyek igazságosak nem lehetnek. Ami a társulati adót illeti, ezidoszerint körülbelül 8600 társulati adóra kötelezett részvénytársaság és körülbelül 3600 nem részvénytársaság esik ez adó alá. Én nem tudom azt az álláspontot képviselni, hogy ezek valami túlságosan meg volnának terhelve adóval, de az adóstatisztika már munkában van, és megnyugtatom a közvéleményt, atekintetben, hogy épen most kértem fel a statisztikai hivatalt, hogy ezeket a munkákat erősen vegyék kézbe s majd ezek az adatok sok tekintetben felvilágosítást adnak (Helyeslés.) abban a tekintetben, hogy mennyiben arányos a teherviselés. Ez a statiszika meg fogja adni a jövedelmi adópolitika jövő irányelveit is. Nem merném azonban azt sem állítani, amit a másik oldalon képviselnek, hogy t. i. a társulatok nem fizetnek elég adót. A helyzet az, hogy átlagban körülbelül 16%-os adóterhet viselnek, és ha hozzáveszem még az egyéb költségeket is, ez kö riübelül 25%-os megterhelésnek felel meg. Ha azt nézem, hogy a többi államokban hogyan áll ez a kérdés — mert vettem magamnak azt a fáradságot, hogy érdeklődtem ezek iránt a dolgok iránt —, merem állítani, hogy annyira szabadelvűén kezelt társulati adórendszere egyetlen államnak sincs, mint nekünk. t Ezt azért hozom fel, mert többszörösen szóvátették, mintha ez a rendszer az osztalékpolitikának akadálya volna. Más helyen már rámutattam és ezúttal is kénytelen vagyok rámutatni, vegye tudomásul az egész közvélemény, hogy ez az adómegterhelés nem akadálya a sokkal helyesebb, okosabb osztalékpolitikának. (Strausz István: Nagyon helyes!) Végeredményben azonban csak arról lehet szó, hogy vájjon ennek a társulati adónak nincsenek-e olyan részletei, amelyek bizonyos megfontolást igényelnek. Én igenis a közkereseti és betéti társaságokat ki óhajtom venni ez alól az adózás alól, abból az okból, mert nem vált be ez a rendszer. Sajnos, legnagyobb részüktől nem tudok ugyanis olyan mérlegeket kapni, amelyek komoly adókivetés alapjául szolgálhatnának. Ezáltal óriási igazságtalanságok szűnnek majd meg, mert ma az a helyzet, hogy amely vállalat becsületes, r túlsókat fizejt, amelyik pedig nem teljesiti eléggé kötelességét, roppant előnybe kerül minden más céggel szemben. Ezt a helyzetet kívánom megszüntetni, ezért akarom kivonni ebből a rendszerből és a kereseti és jövedelmi adó alá vonni az emiitett társaságokat, amelyben helyesebben tudjuk majd kivetni a rájuk eső adót. De van a társulati adónak másik nagy hibája is és ezt is feltétlenül meg kell szüntetni. Ez a hibája — egész helyesen mondja Gaal Gaston. igen t. képviselő ur — az, hogy progresszív. De ezen túlmenően, ha a legtisztességesebb és leghelyesebb mérleg-et állítja fel az illető, ha kihozza a nyereséget és kimutatja, hogy jól gazdálkodik, még külön meg-bünteti a törvény azzal, hogy adópótlékot vet ki rá. Tehát nem elég a progresszivitás, hanem a tetejébe még pótlékolás is jár. Ezt teljesen igazságtalan dolograk tartom, amely csak arra alkalmas, hogy azt büntesse, aki helyesen járt el, de végeredményben nem adja meg a lehetőséget a helyes gazdasági politika kialakulására. Ezt kívánom megszüntetni és errenézve felhatalmazást is fogok kérni az appropriációs javaslatban,. Ezzel kapcsolatban akarok még egyes kérdéseket érinteni. Általábanvéve azt tartom — és ezt minden gazdasági ágra vonatkoztatom — és ismételteit csak azt az elvet szögezem le, hogy a pénzügyi politikában a legnagyobb óvatossággal kell eljárni és a tőkeképződést nemcsak hogy nem szabad sérteni, hanem azt előmozdítani kell. Azt hiszem, lassan ki tudjuk alakítani azt az adópolitikát, amely ezt az elvet az egész vonalon érvényesiti. Ebből a szempontból foglalkozom a jövedelmi adó ama kérdésével, amelyet Paupera Ferenc t. képviselőtársam vetett fel, hogy t. i. az idén bizonyos aránytalanságok jelentkeznek ebben az irányban. Tény az, hogy annak következtében, hogy tavaly egy messzeálló osztó ós szorzószámmal álltunk szemben, feltótlenül bizonyos lehetetlenségek bontakoztak ki e tekintetben. Ehiszem és magam is belátom 1 , hogy lehetetlen iiikomzekvenciákra vezetett ez az adómegterhelés terén nem egy esetben, amely magát a tőkét támadta meg. Most, azonban, hogy normálisabb élet felé haladunk, ez el fog önmagától múlni, de mindenesetre fogok foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy ! mindaddig, amig az adóbevallások és az adókivetések meg nem történtek, ne kötelezhessenek senkit olyan fizetésre, amely túlterhelné az illetőt, és amely nem állna arányban a tényleges jövedelmi adóalappal. Nem tudok abba belemenni,^ amit igen sokan kértek az érdekeltségiek részéről, hogy az adóbevallások határidejét hosszabbitsam: meg; nem tehetem meg, részint elvi szempontból, hogy végeredményben jussunk már rendes mederbe. De másfelől nem tudok eleget tenni ennek a kívánságnak azért
