Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

278 A nemzetgyűlés 382.ülése 1925. évi február hó26-án, csütörtökön. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik! Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Paupera Ferenc! Paupera Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A pénzügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. Nem hallgathatom el azonban azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket az ország jövője, gazdasági sorsa szempontjából táplálok. Súlyosak az én aggodalmaim, mert sem a múlt pénzügyi politikájában, sem abban a költségvetésben, amelynek számaiból a jelenlegi pénzügyi politika kristályosodik ki, nem látom azon utak megjelölését, amelyeken a polgárok magánháztartásának és az államháztartásnak ércíekei találkozhatnának. Hogy a múlt pénzügyi politikája ebből a szempontból nem viselte egészen szivén a magánháztartás érdekeit, azt látjuk a multak pénzügyi eseményeiből. Nem viselte szivén a magánháztartás érdekeit az a kormányzat (Strausz István: Ugy van! Egészen elhanyagolta!), amely a hadik ölesönöket elejtette és ezzel együtt elejtette a magyar középosztály egyik leghazafiasabb részének vagyoni helyzetét. Nem viselte, vagy nem viselhette szivén a magánháztartás érdekeit az a kormányintézkedés, amely a készpénz 50 százalékát lebélyegeztette és ezáltal a mobil tőke legpregnánsabb formájának, a készpénznek felétől fosztotta meg a magángazdaságokat. Nem viselte eléggé szivén a magángazdaság érdekeit az a vágyonváltság, amely tárgyi ismérvek alapján állapíttatott meg, anélkül, hogy tekintetbe vették volna az egyes adózó polgárok teherviselő képességét. De nem viselte és nem viseli eléggé szivén a magánháztartás érdekeit az a kormányzat sem, amely aranyalapon való adóztatást hozott be, nem pedig azért, mert az egész aranyalapon való adóztatás abból a falsumból indult ki, mint hogyha a magángazdaságnak sikerült volna 1923-ról 1924-re aranyban átmenteni a maga jövedelmét, a maga vagyonát, (Strausz István: Feltjét]énül hamis!) Azt hiszem, nagyon rossz órákat szerez magának az, aki összehasonlítja vagyoni állapotát 1923 októberében és néldául 1924 októberében. Ezek az intézkedések lassan elszívták a magángazdaság erejét és mig egyrészt örömmel állapítom meg a jelen költségvetésből az államháztartás egyensúlyának rendbehozását, addig másrészt szomorúsággal kell megállapítanom a magánháztartások egynémelyikének — nagyon sokaknak! — egyensúlya felbomlásának első jeleit. örömmel látom a jelenlegi költségvetésből, hogy az igen t. pénzügyminister ur szivén viseli a magánháztartás érdekeit, mint azt első felszólalása alkalmával is kijelentette volt, amidőn Gladstone szavaival élve, azt mondotta, hogy gazdasági krizis idején a pénzügyministernek, elsősorban gazdasági ministernek kell lennie. (Strausz István: Sokszor mondták!) Azt hiszem, visszhangra találnak szavaim, ha rámutatok ezúttal a múlt pénzügyi politikájának eddigi eredményeire, arra a szánalmas állapotra, amelyben a hitel szempontjából a magyar kereskedelem, a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság van. Ami a magyar kereskedelmet illeti, lehetetlen nem látni, lehetetlen nem olvasni a csődönkivüli egyességeknek azt a nagy sorozatát, amelyet a hivatalos lap naponta hoz. Lehetetlen nem látni azt a nagy kielégítetlen hiteligényt, amelyben már kereskedőink legjobbjai szenvednek. Szomorúsággal látja az ember, hogy a legjobb kereskedő cégek február 1. körül csak azért, hogy boltbért fizethessenek, s hogy munkásaiknak megadhassák azt. ami a lakbérre szükséges, 2—3 milliárdnyi vagyon mellett kénytelenek voltak 50—80 milliónyi hitelért koldulni, de amelyeket nem érhettek el. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hasonlóan szomorú az ipar helyzete is. Ez egészen természetes, mert hiszen annakidején, amikor ko'njunktur-a volt, amikor lehetséges lett volna, hogy mobil tőkéket szerezzenek, a korona folytonos esése visszatartotta az embereket attól, hogy pénzben gyűjtsék a rezervát. Természetes, hogy nem tették ezt, cinért hiszen másnap elvesztették volna egy részét annak, amit előző nap gyűjtöttek. Valutában gyűjteni a rezervákat meg volt tiltva, nem volt megengedve. És mig Németországban a billiós papírpénzekből, a billiós rongyokból újból felépítették és rekonstruálták a hadiiparból a békeipart, amíg ott újból felszerelték a vasutakat ugy, hogyha az ember ma Németország állomásain keresztülutazik az esti vagy éjjeli órákban, minden egyes vágánynál ott csillognak a lámpák, mint megannyi brilliánsai a jólétnek, mig Németország — mondom — az inflációból vagyont, ipart teremtett, addig nálunk megállították a bankóprést; mig Németország valutát gyűjtött az ő papirrongyaiért, addig nálunk szigorúan kezelték ezt a kérdést és szigorúan megtiltották a külföldi valuták beszerzését. Természetes tehát, hogy az ipar ilyen előzmények után ma már nem rendelkezik azokkal a forgótőkékkel, amelyekre szüksége van, mert a konjunktúrában a pénzét belefektette vagy invesztíciókba, vagy áruhalmozásba, amelytől a mai fogyasztási krizis idején alig tud szabadulni. Hasonló a mezőgazdaság helyzete is hitel szempontjából, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A magyar mezőgazdaság évtizedeken keresztül be volt arra rendezve, hogy záloglevélkölcsönök formájában a jelenlegi népszövetségi kölcsönhöz hasonló összegű hitelt élvezett a külföldtől évenként. Erre a hitelre be volt rendezkedve egészen a háborúi**", és most a háború kitörésétől számítva, már tíz év óta kénytelen nélkülözni ezt a hitelt. Tapasztalatból mondhatom, hogy a magyar föld mindig hálás volt annak, aki neki hitelt nyújtott. A magyar mezőgazdánál hálásabb adóst alig lehet képzelni. (Ugy van!) Mikor én a háborút megelőzőleg 65 évre adtam hitelt, s azt a hitelt a vételárak, az értékek 75 százalékáig adtain, akkor a magyar gazda azt a hitelt nem 65 év alatt, hanem két év alatt fizette vissza s amellett még felépítette arra a földre a maga majorját, a maga házikóját. Ez a mezőgazdaság megérdemli, hogy hitellel támogassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem lehetséges az, hogy ne töröljünk olyan intézkedéseket, amelyek a mezőgazdát a külföldi hitel megszerzésében gátolják. (Ugy van! Ugy van! jobbfejől.) Meg kell tenni, még pedig a leggyorsabban ahhoz mindent, hogy épugy az árverezhetőség, valamint az uzsoratörvény módosítása tekintetében bekövetkezzenek azok az enyhítések, amelyek a külföldi hitelnek Magyarországon való térfoglalását lehetővé teszik. (Strausz István: Későn van!) örömmel hallottam az igen t. pénzügyminister ur eddigi kijelentéseiből, hogy akkép akarja vezetni az adó- és illetékpolitikát, hogy ennek a külföldi hitelnek térfoglalását itt lehetővé tegye, Ehhez való teljes bizalommal szó-