Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

274 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. Gaal Gaston képviselő ur azt is, hogy ő minden demagógiának halálos ellensége. Én csodálkozom ezen. Ha én mondanám ezt, vagy mondaná ezt erről az oldalról, vagy talán a még szélsőbb baloldalról A

T

alaki, vájjon nem demagógiával vádolnának-e minket 1 Nem mondanák-e, hogy ismételjük meg ezt a kijelentést a nyilvánosság előtt és nem vonnának-e bennünket felelősségre ezért? T. Nemzetgyűlés! Könnyelmű játék az, hogy egy olyan komoly ember, mint Gaal Gaston jósolja meg azt, amit a pénzügyminister ur cáfol — tehát a jóslás se alapos —, hogy a föld nem fogja ezt az adót megfizetni, mert nem képes rá, és a kormányhatalomnak sem lesz ereje és eszköze arra, hogy ennek a kötelezettségnek teljesítésére a földbirtokosoikat rá tudja szorítani. De mi ilyen jóslásba nem is bocsátkozhatunk, mert ha én például azt mondanám, hogy a fogyasztóközönség — nemcsak a városi lakosságot értem, hanem a vidéki és községi lakosokat is — nem foerja befizetni ezeket a súlyos fogyasztási adókat, tehát nem fog fizetni forgalmi adót, fogyasztási adót sib. stb., amely adókból tulajdonképen állami bevételeink három neg3

T

edrésze kikerül, akkor ezzel megjósolnám azt, hogy halálra Ítéljük önmagunkat, mert ha mi mondjuk, hogy a fogyasztók nem fogják ezt fizetni, ugy ez egyben azt is jelentené, hogv nem fognak fogyasztani, nem esznek, szóval, nem fogják saját magukat ellátni. Nekünk tehát még ez az előnyünk sincs meg Gaal Gaston t. képviselőtársammal szemben, mi még ennek a felfogásunknak sem adhatunk kifejezést, amint hogy én nem is akarok ennek kifejezést adni, mert nekem az a törekvésem, hogy a fogyasztóközönség felvevőképességét javítsuk. Ha ezt nem tesszük, akkor az a szerencsétlenség, az a baj érhet bennünket — és felfogásom szerint ez be is következik —, hogy a pénzügyminister ur el fogja számitani magát a fogyasztási adókat illetőleg, amelyek meggyőződésem szerint valóban nem fognak befolyni azért, mert a fogyasztóközönség felvevőképessége ma napról-napra csökken. T. Nemzetgyűlés! Jelentéseket kanunk pl., amelyek egyenesen kétségbeejtőek. Szövetkezeteknél, ahol eddig nem ismerték azt, hogy a családapák egynegyed- és félkiló kenyereket vásároljanak, most az a régi, nagyon beteges jelenség mutatkozik, hogy az üzletekben már ismét csak egynegyed- vagy egy félkiló kenyeret vesznek, és a burgonyát is ilyen kis részletekben vásárolják. Ez annak a jele, hogy a felvevőképesség a fogyasztóközönségnél nagyon csökkent, a pénztelenség beállt, nem képesek a legminimálisabb szükségleteket sem kielégíteni. Ha ezt nem fogjuk észrevenni, s ezen nem fogunk segiteni, és itt nem fog változás beállani, akkor ez a költségvetés sem lesz reális, mert ezek az előirányzott bevételek sem lesznek biztosak az államhatalom részére. T. Nemzetgyűlés! Mivel én ezeket a gondolatokat egészen részletesen elmondottam már az általános vitánál, most nem kívánok ezekkel a kérdésekkel bővebben foglalkozni. Felszólalásomnak tulajdonképen csak egy célja van, és ez az, hogy a t. minister ur figyelmét újra és hangsúlyozottan felhívjam a köztisztviselők és közalkalmazottak helyzetére. Indokolttá teszi az ő érdekükben való felszólalásomat a ministerelnök ur legutóbbi bejelentése, amely szerint az aktiv tisztviselők részére azt a bizonyos 15 százalékos segélyt akarja folyósítani, de ugyanakkor a nyugdíjasoknak és üzemi alkalmazottaknak nem kívánja, illetőleg nem tudja ezt a segélyt biztosítani. Én már ezzel a kérdéssel más alkalommal is foglalkoztam, de most is vissza kell térnem rá, hiszen a költségvetés és az indokolás is foglalkozik ezzel és tulajdönképen az egész költségvetés erre vau fölépítve. Az általános indokolás kifejezésre juttatja, hogy uj fizetési és új nyugdíjrendszer nem alkottatott; ugyancsak kifejezésre juttatja, hogy magy általánosságban a háború előtti időkben érvényes jogszabályok tartatnak továbbra is érvényben. Felfogásom az, hogy ez az állítás nagyon merész, sőt nem is helytálló. Ugyanis a háború előtti r jogszabályoktól egészen eltérően uj nyugbérszabályzat, és egészen uj jogszabály alkottatott. Mert milyen a régi jogszabály 1 Az 1893: IV. tcikk 4. §-ában foglalt alapvető jogban az van, hogy a tisztviselők bizonyos fizetését és lakbérét az a fizetési osztály állapítja meg, amelybe állásuk soroztatott. Az 1893: IV. tcikk 10. §-a szerint pedig a tisztviselő fizetése le nem szállítható. Ezt megerősiti ugyanennek a paragrafusnak második bekezdése is. amely kimondja, hogy amennyiben a tisztviselő más beosztásba helyeztetik át, a fizetése alacsonyabb ott sem lehet. Ezzel szemben az 5000. számú ministerelnöki rendelet a maga rideg valóságában mit eredményezett! Semmi egyebet, mint látszólagosan egy teljes fizetési osztállyal való leminősítést, de a valóságban nem egy, hanem két fizetési osztállyal való leminősítést. Ez a rendelet £i S Ziel nálási időszak végén a bizonyos fizetési osztályokba sorozott állásoknak nem e»yy, hanem két fizetési osztállyal való lemiiiősifését eredményezi. Ugyanis ha a pénzügyminister urnák sikerül a szanálási teret keresztülvinni és — mint ahogyan a pénzügyminister ur Ígérte — elérjük a 80 százalékos illetményeket, akkor is még a tisztviselők két fizetési osztállyal lesz| nek lejebb minősitve a békebeli állapotnál. Legyen szabad ezt az állitásomat példával illusztrálni. Békében 300 korona fizetést kapott a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába sorozott tisztviselő, 210 koronát a IX. fizetési osztály 3. fokozatába. 166 koronát a X. fizetési osztályba és 133 koronát a XI. fizetési osztályba 2. fokozatába sorozott tisztviselő. Az 50OO. számú ministerelnöki rendelet értelmében ezidőszerint 130 aranykorona fizetése van a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába sorozott tisztviselőnek, ami egyenlő a békebeli XI. fizetési osztály 2. fokozatának illetményeivel. A szanálási időszak végén pedig 240 aranykorona fizetés fog járni a VIII. fizetési osztály 3. fokozatában levő tisztviselőnek, 168 korona pedig a IX. fizetési osztály 3. fokozatában levő tisztviselőnek. Minthogy azonban a VIII. fizetési osztályba sorozott és kinevezett, vagy megválasztott tisztviselők teljes fizetése esetére vétetik fel ez az Összeg, az illetmény ennek csak 80 százaléka lesz. A pénzügyminister ur tehát a VIII. fizetési osztályban nem 300, hanem ennek 80 százaléka, vagyis 240 korona után fogja a 80 százalékot megállapítani, tehát végösszegben 192 korona fizetést fog kapni a VIII. fizetési osztályban levő tisztviselő. Tekintettel arra. hogy 192 korona illetmény a békében a X. fizetési osztálynak felelt meg, megállapítható, hogy a VIII. fizetési osztályba sorozott tisztviselő a szanálási idő végén két teljes fizetési osztállyal lesz leminősitve. azonban ez is csak akkor következik be. ha a t. pénzügyminister ur a felállított programot meg is tudja .valósítani. Itt azonban — és ezzel térek rá felszólalásom tulajdonképeni céljára — kellemetlen csalódás ma-