Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

260 A' nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. arányokban fogja tehermentesíteni a pénzügyministeriumot egy munkafeladatkör alól, amely tulajdonképen a legimproduktivebb és amely akadályozza a pénzügyministerium tisztviselői karát abban, hogy tulajdonképeni feladatát el tudja végezni. Itt arra gondolok, hogy az ügyfelek apróhcaeprő, ügyes-bajos dolgainak elintézését kikapcsoljuk majd a pénzügyministerium hatásköréből. A pénzügyigazgatóság ezt époly jól fogja elvégezni, mint ahogy eddig a ministeriuBÜ végezte, de ezáltal a pénzügyministerium tisztviselői kara tehermentesül a zaklatásoktól és igy hozzájut tulajdonképeni feladatának elvégzéséhez, ahhoz, hogy a pénzügyi adminisztráció egyszerűsítésének, hatályosabbá tételének kérdésével, feladatkörének szükitésével foglalkozhassak, hogy a pénzügyministerium minél érdemlegesebben dolgozhassék, s hogy ezáltal a külső hatóságok munkája minél egyszerűbb és mentől kevesebb emberrel legyen elvégezhető. T. Nemzetgyűlés! Itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, amidőn, elismeréssel kell adóznom a jelenlegi pénzügyminister urnák és kiváló elődjének, Korányi Frigyes bárónak s főleg Kállay Tibor volt pénzügyminister urnák — valamint nem kivánok megfeledkezni e kérdésben kiváló munkatársáról, Vargha Imre államtitkárról — azért a nagy munkájukért» mellyel jelenlegi adórendszerünket kiépitették. Ezen a téren a fejlődést azonban korántsem látom nyugvópontra elérkezettnek. Nem látom elérkezettnek azért, mert az adóhozadék növelése parancsolólag űz és hajt minket a jelenlegi egyenesadórendszer egyszerűsítése felé. hogy az adóadminisztráció kiadásai csökkenthetők légyenek. Azt hiszem — és szerény véleményemnek kivánok kifejezést adni, amikor azt mondom —, hogy minél gyorsabban át kelleme térnünk az egységes, globális jövedelemadórendszerre minden sallangadó, minden hozadéki adó kiküszöbölésével. Mert mik ezek a hozadéki adókl Ezek tulajdonképen mind a jö vedelem megadóztatása, a vagyonadóval együtt, mert nálunk tulajdonképen ez is a jövedelemadónak felel meg. Mindenféleképen arra kell tehát törekednünk, hogy a jövedelem megadóztatásának ezen különböző formáit — mert hiszen csak formai különbözőségekről vaa szó — megszüntessük és mindenkit a tényleges» összejövedelem alapján adóztassunk meg. Ez az egyetlen, de egyszersmind egyetlen biztos módja annak, hogy az adóadminisztrációt egyszerűsíteni, az adóhozadékot, az adóbevételeket fokozni lehessen. Ez kiküszöböli az adózók folytonos zaklatását és ezáltal emeli az adómorált, lehetővé teszi azt, hogy minden adózó polgár egyszerű, tiszta számítással önmaga megáílapithássa azt, mekkora az az összeg, amellyel neki a közterhek viseléséhez hozzá kell járulnia. Hiszem, hogy ezt meg

1 tudjuk valósitani, mint ahogy hiszem, hogy meg tudjuk valósitani, sőt azt merem állitani, hogy a pénzügyministerium tisztviselői karának a legközelebbi jövőben az a legfontosabb feladata, hogy megkonstruálja j ezt az egységes, globális jövedelemadót. Ha, mint az előbb mondottam, aggasztónak tartom is a pénzügyi tárcának ezt a jelenlegi költség- ] vetését ugy, ahogyan van, mégis kétségtelen az is, hogy mindaddig, amig ezek a röviden ér in- j tett reformok meg nem valósittatnak, addig a j pénzügyminister urnák, illetve a pénzügyin!- I nisterium tisztviselőkarának más költségvetést j elaborálni nem áll módjában. j Elismeréssel kivánok adózni itt, e helyen, ( azzal a tisztviselői karral szemben, amely bámulatraméltó becsületességgel és tisztességgel, rettenetes csekély és alacsony javadalmazásért — azt mondhatnám —, hogy éhbérért dolgozva teljesiti kötelességét, sőt merem állitani, hogy a kötelességteljesítés határán is túlmenve dolgozott; dolgozott a háború alatt, a háború után és dolgozik ma. Amikor azt merem állitani, hogy ezeknek a pénzügyi tisztviselőknek — főleg a pénzügyi fogalmazási tisztviselőket értem ezalatt — kezeire van rábízva ennek a nemzetnek vagyona, ennek a nemzetnek minden jövedelme, az adózó polgárok véres verejtékével kiizzadt adófillérei, de ugyanúgy rá van bizva az országnak minden terhe és adóssága, akkor ezeknek a tisztviselőknek gondtalan megélhetését minden eszközzel lehetővé kell tenni. Itt csak érinteni kívánom azt a gondolatot is, amely rettenetes, hogy ezek az emberek, akik milliárdos és milliárdos értékeket kell hogy kezeljenek, az élet nyomorának rettenetes súlya alatt még könnyen, megtántorodhatnának. De mondom, csak érinteni kívánóim! ezt és azt mondom, hogy nemcsak, azt kell elérnünk, hogy ez a tisztviselői kar csak kötelességét teljesítse és dolgát, munkáját elvégezze, hanem azt kell elvárnunk ettől a tisztviselői kartól, amely várakozásunknak eddig teljes mórtékben meg is felelt, hogy túlmenőleg ezen a határon, dolgozzék, lemondva magánéletéről, lemondva családi lehetőségeiről és mindenről azért, hogy biztosítsa annak a szanálásnak a sikerét, amely szanálás egyedül kivezető üt abból a fertőből, amelybe ez az ország került a forradalmak és a háború következtében. Várom és remélem a pénzügyminister úrtól azt, hogy az adminisztráció egyszerűsítése folytán lehetővé fogja tenni, hogy ez a pénzügyi tisztviselői kar tisztességesen és gondtalanul megélhessen. Várom a pénzügyminister úrtól, hogy legközelebbi költségvetésében kevesebb, de jóval erősebben dotált tisztviselői kart fog nekünk bemutatni, mert csakis igy remélhetjük a korrupciómentes adóztatás korát, a becsületes adóerkölcsök és az állami bevételek megfelelő kialakulásának előfeltételét. Miután itt, ezen a helyen érintettem ezt a kérdést, hogy a megmaradt tisztviselőknek jobb ellátását kell lehetővé tenni, ki kell térnem arra is, hogy a t. pénzügyminister ur és a Takarékossági Bizottság figyelmét felhívjam a tisztviselői létszám redukciónál két szempontra, amelyeket, azt hiszem, nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Az egyik az 1883. évi I. tç.-kel kapcsolatos, amely a Köztisztviselői minősítés ről szól. Értesülésem szerint ugyanis még számos magas állású tisztviselő van, akik ebben a törvényben lefektetett és megkívánt képesítéssel nem rendelkeznek. Másrészt arra a szempontra akarok rámutatni, hogy kiszolgált és már teljes nyugdíjba vonulható régi, kiváló, kipróbált állami tisztviselőinket ne kergessük, sőt ne engedjük nyugdíjba menni — amennyiben nem kivannak nyugdíjba menni —, mert hiszen ezen kipróbált és nagy tudással rendelkező tisztviselőink segítségére és munkásságára okvetlenül szükségünk van, főleg akkor, amikor ez nem jelent kiadást, amikor ez nem. jelent a másik oldalon megtakarítást sem, mert tulajdonképen ingyen szolgálják az államot. A kérdéseknek még egész tömege torlódik elénk és foglalkozhatnám itt különböző kérdésekkel, azonban nem akarom a t. Nemzetgyűlés jelenlévő kevésszámú tagjainak szíves türelmét hosszasan igénybe venni, annál kevésbé, mart hiszen e költségvetési vita keretében ruáii