Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. 261 ismételten voltam bátor visszaélni szives^ türelmükkel. Csak érinteni kivánok egyes kérdéseket, amelyeket viszont csak azért érintek, hogy arra kérjem a pénzügy minister urat, hogy adjon reájuk választ, s teremtsen végül ezekben a kérdésekben tisztult helyzetet. Biró Pál igen t. képviselőtársam érintette már itt a társulati adó kérdését. Ez az egyik kérdés, amelyben kérem a pénzügyminister vir válaszát. Kértem és kérem a pénzügymmistör urat, hogy az illetékek kérdésében nyilatkozzék: és mondja meg azt, mi a kormánynak &z, álláspontja ezekben a kérdésekben, hogy végre a piac, a gazdasági élet tisztult fogalmakkal álljon szemben. En nem akarom a Biró Pál igen t. képviselőtársam által érintett aranymérleg", vagy felértékelési mérleg kérdését hosszasan fejtegetni, miután az az információm, hogy a közeli napokban a pénzügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy ezt a kérdést véglegesen elintézheti. Nem látom tehát célját, hogy ezzel foglalkozzam. Még csak egy kérdéssel kivánok röviden foglalkozni, azzal a kérdéssel, amelyet Biró Pál t. képviselőtársam az általános vita során már szóyátett, t. i. a hitelkérdéssel, helyesebben kifejezve magam, a Nemzeti Bank hitelpolitikájának kérdésével. Az utóbbi időben kiélesedett hitelválság következtében ugyanis számos támadás hangzott el itt a Házban és a Házon kivül, a sajtóban is, a Nemzeti Bank hitelpolitikája ellen. Szemére vetik a Nemzeti Bank vezetőségének azt, hogy a mai válságos időkben ahelyett, hogy segitségére sietne a rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával a válság enyhítésének és a piacnak, ehelyett mindinkább megszoritja, mindinkább restrhig*álja, sőt nagy tömegekben vonja meg a hiteleket. Ugy hiszem, hogy közgazdasági pályámon folytatott tevékenységem folytán, képviselői minőségemből kifolyólag, kötelességet teljesítek akkor, amikor a Nemzeti Bank kiváló vezetőségét az elhangzott támadásokkal szemben megvédeni próbálom és igyekszem, hangsúlyozván azt, hogy a minister ur ezt már teljes mértékben megtette. A Jegybanknak legfontosabb és egyben legsúlyosabb feladata valutánk stabilitásának biztosítása. Erről törvényileg előirt kötelessége minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni. Itt idézni kivanom dr. Schaffnak, a német Beichsbank nagynevű elnökének azon szavait, amelyeket akkor mondott, amikor Németország közgazdasága majdnem belepusztult a hitelválságba, hitelhiányba és amikor a Rentenbank kapui zengtek a hitelt igénylők és hitelt kérők ostroma alatt. Akkor ő azt mondotta, hogy inkább engedi elpusztulni az egész német köztársaságot, de a Rentenmark stabilitását meg fogja védeni, mert a Rentenmárka stabilitásának megingásából amúgy is okszerűen következik, hogy magával rántaná a közgazdaságot, de feltétlenül felfordítaná mindenekelőtt az ország belső szociális nyugalmát és forradalomba kergetné a német birodalmat. A mi hitelválságunk távolról sem olyan súlyos, mint amilyen volt Németországé múlt év tavaszán a Dawes-terv elfogadása előtt. Egész kétségtelen, hogy jegybankunk vezetőségének nem kevésbé kötelessége ép ilyen szigorúsággal őrködni valutánk, koronánk stabilitása fölött. A Jegybank az infláció veszélye nélkül nem lépheti túl a megállapított kereteket. Nem látok veszedelmesebb felfogást és érvet, mint azt, mikor a Jegybankot, mint tőke és hitelforrást kivánják ödaállitani, teljesen szem elől tévesztve azt a tényt, hogy tőkéket csak az bocsáthat rendelkezésre, akinek vaii. A Jegybank politikájában igen élesen kell disztingválnunk a termelési és a kereskedelmi hitelek között. A kereskedelmi váltók leszámitoI lása az, ami szerény véleményem szerint a Jegybank elsőrangú feladata, és tulajdonképen nem folytatunk normális jegybank politikát akkor, amikor a termelés céljaira már annyit is engedélyezett a Jegybank, r mint r amennyit máig engedélyezett. A termelés tőkét igényel, és a hitelnyújtás a kereskedelmi élet fogalmai közé tartozik. A kereskedelmi váltókat ugy tudom, a Jegybank minden akadály nélkül leszámítolja, azonban tőkéket a Jegybank teremteni nem tud. A termelés hitelszükségletének kielégítése szerény véleményem szerint a nem zeti takarékosság feladata és ma, amikor nemzeti takarékosságról beszélni nem lehet, aminthogy nem lehet, akkor itt más segítség nem jöhet szóba, mint egyedül és kizárólag a külföld segítsége. (Gaal Gaston: És ha az se jön?) Beszédem végén majd arra is rá fogok mutatni, hogy szerény véleményem szerint átmenetileg mi a megoldás. A termelés tőkeszükségletének kielégítése ; terén a Jegybank egy lépéssel sem mehet to| vább, mint ameddig elment, és ameddig elmegy: addig a határig, ameddig ezt a korona stabilitásának veszélyeztetése nélkül megteheti. Egy lépéssel sem mehet túl ezen a határon, mert ez inflációt jelentene, ha nem is azt a vészes hatású inflációt, amely a fedezetlen jegykibocsátásnak következménye, hanem olyan inflációt, amely feltétlenül hatással lenne, legalább is lehetne koronánk stabilitására. Ne vesse tehát senki a Jegybank szemére azt, hogy szigorúan jár el; ne vesse szemére, hogy a váltók aláirói mindenikének bonitásái szig'oru vizsgálat tárgyává teszi; ne vesse senki a Jeg3^bank vezetőségének szemére azt, hogyha a váltón szereplő aláírók közül csak egy is túllépi a hitel keretét, azt a váltót feltétlenül visszautasítja, mert hiszen különben nem tudna törvényileg' is előirt feladatának kellő mértékben megfelelni. Amint mondottam, a termelés tőkeszükségletét a mai helyzetben csak a külföldi segítség elégítheti ki. Ennek megszerzése a kormánynak legelsőrendü feladata s hiszem, hogy a, kormány ezen feladatának is meg fog tudni felelni. De addig is, ameddig meg tud felelni. ennek expedienseként — de hangsúlyozom, hogy egyedül és kizárólag csak expedienseként —, azt hiszem, jelentékenyebb mérvben lenne beállítható a termelési tőke. a r termelési hitelszükséglet kielégítésébe a Pénzintézeti Központ, az a Pénzintézeti Központ, amely állami pénzeket kezel és amely pénzeket hosszabb-rövidebb időre szóló lejá ratra kiadhatná a hitelt igénylőknek. Ezt a feladatát ma is teljesiti a Pénzintézeti Központ, azonban nem erejének teljes kihasználásával. i és nem azokon az altruisztikus alapokon állva. | mint ahogy elvileg az az ő feladata és köteles| sés:e lenne. Mert akkor, mikor a Pénzintézeti I Központ a Jegybank kamatlába fölött &—4, j esetleg több százalékot kér el a legprimább i adósoktól, hogyan várhassuk el a magánban. koktól azt, hogy kevésbé jó adósokkal szemben ; mérsékelt hitelpolitikát folytathassanak. Azt ( mondom tehát, hogy a Pénzintézeti Közponfc| nak ma erejének teljes kihasználásával, | altruisztikus^ jellegének teljes kidomboritásáI val kell a válságnak, a piacnak és a gazdasági életnek segitségére sietnie, és a cenzúrát NAPLÓ xxx. ;*i