Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

258 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. Biró Pál: Akkor csak röviden szeretném megállapítani, hogy a főbiztos ur megállapítása szerint 1924-ben a háború előtti külkereskedelmi forgalommal, a 2*2 milliárddal szemben az utolsó esztendőben csak l-l milliárd volt a külkereskedelmi forgalom, ha tehát az alacsony forgalomnál már aggályos a behozatalnak ez a mértéke, akkor ennek logikus következménye az volna, hogy még nagyobb proliibicióra volna szükség. Ez az, amit Sándor Pál a vámpolitikai vitában ugy jellesnizett, hogy ennek a mostani autonóm tarifának az lesz a hatása, hogy nem lesz pénzügyi eredménye, mert annyira prohibitiv az uj tarifa, hogy ide nem fog idegen áru bejönni. Azt hiszem, az elmúlt időszak megmutatta, hogy épen ellenkezőleg történt. A vámokkal összefüggőleg, konstatálni szeretném, hogy az itthoni árszinvonal nem masabb a külföldinél, mert általánosságban 10 százalékos. Globálisan beszélve, kizárólag hivatalos adatokra alapítom ezt a megállapítást. (Gaal Gaston: Csak Bécsbe menjen vásárolni!) Tízszázalékos kilengések a békeévekben is voltak. A Statisztikai Hivatal igazgatójának, Torina y Bélának, megállapítása szerint ugyanis az általános árszínvonal ma a nagykereskedelemben a békeárak 160 száza] éka. JJecembei: végén, különbség volt az ipari és mezőgazdasági termékek ára között. 156 volt az egyik, 163 a másik, januárban azonban ugyancsak a hivatalos kiadmány szerint ez az értékdifferencia már megszűnt, mindkét árukategóriában 60 százalékos többlet mutatkozik a békebeli árszínvonallal szemben. Ugyanez megvan a legkülönbözőbb külföldi államokban is. Angliában például december végén 81 százalékkal multa felül az árnivó a békebeli szinvonalat, pedig júniusban még csak 69 százalékkal multa felül. (Gaal Gaston közbeszól.) Ha indexszá mokról beszélünk, akkor nem lehet kivenni egyes árukategóriákat, különben is ebben a tekintetben is ugy a mezőgazdasági, mint az ipari cikkek képviselve vannak. Az is kétségtelen, hogy az általános árnivón felüli és alóli áruk mindkét csoportban képviselve Amannak. Ezt csak azért mondom, hogy ne lehessen felállítani azt a tételt, hogy mi itt egészem különleges és világpolitikai rendszertől eltérő kereskedelmi politikát inauguráltunk. Sok esetben addig sem mentünk el, mint mások. A tárgyalásokon akárhányszor kerültünk abba a furcsa helyzetbe — így most a cseh és osztrák tárgyalásokon —, hogy a mi autonóm tételeink alacsonyabbak, mint az ő szerződéses, kedvezményes tételeik és hogy a mi kereskedelempolitikai szándékaink őszinték, annak világos tanújele a behozatali tilalmakkal való szakítás épen abban a pillanatban, amikor a tárgyalások megkezdődnek. Minthogy már lejárt az az idő, amely alatt beszélhetek, nem akarok ezzel továbbmenőleg foglalkozni, csak azt szeretném még mondani, hogy nem szabad az ipari termelés kérdését néhány száz ember nyerészkedési ügyének feltüntetni. Megértem, ha a magyar mezőgazda foglalkozását felsőbbrendű hivatásnak érzi, de tartsa époly természetesnek, hogy a magyar gyárosok és kereskedők azt akarják, hogy a többi osztályok az ő hivatásukat is méltányolják és elismerjék. (Szomjas (Gusztáv: Azt megteszik!) Hogy csak a tisztviselői kérdésre térjek vissza, nagyon érdekes az az adat, amelyet egy textilgyáros barátomtól hallottam, aki azt mondja, hogy egv negyvenmilliárdos befektetésü textilipari vállalat száz középosztályíi ember megélhetését biztosítja, ezzel szeníbeni egy ugyanolyan befektetést igénylő 2000 holdas birtok négy-öt középosztálybeli embernek ad legfeljebb foglalkoztatást, 1921 óta a textilgyárak termelési képessége évi 140 millió koronával nőtt és ez külkereskedelmi passzivitásunkat 50 millióval csökkenti. Most 17.000 munkással több dolgozik ezekben a gyárakban. Ilyen adatok szemünk elé tárása mellett könynyebb lesz megszerezni azt az Önfegyelmet, amely külkereskedelmi politikánk sikere érdekében elengedhetetlen. Szerettem volna még a hitel kérdéséről is beszélni Halljuk! Halljuk!), de nem tüdőm, hogy van-e még időm. (Felkiáltások a jobboldalon: öt perc!) Még öt percem^ van, tehát elmondom azt, hogy nem a hitel kérdés megoldásának adminisztratív nehézségeiről, az aranymérlegről, a valorizációs kérdésről, a bekebelezés könnyítéséről, az illetékek kérdéséről akartam volna beszólni, mert ebben a tekintet ben már hallottuk az igen t. kormány álláspontját és ezért a beígért intézkedéseknek csak sürgős végrehajtását kérném. Én a hitelkérdésben két centrális problémának tekintem a hitelszervezetek kérdését és a hitelezői védelem hatályosabbá tételének ügyét. A hitelszervezet tekintetében nem eg~észen fogadhatom el mint a kamatterhek nagyságának egyedüli tényezőjét azt — amit említeni szoktak — az organizáció hipertrofiáját Kétségtelen, hogy a pénzintézeteknél elkerülhetetlen, hogy igen erős fuzionális folyamat induljon meg. Örömmel látom, hogy az igen i. pónzügyminister ur rendeleti utón is megfelelő könnyítésekkel elő akarja ezt mozdítani, de azt hiszem, hogy ez nemcsak organizatorikus kérdés, hanem organikus kérdés is, mert hiszen aniig a betéti kamatok olyan magasak és amíg a betevő is igen magas kamatot igényel, ! addig a kamatoknak erős leépítése alig válik lehetővé, aminthogy a mobil tőke hiánya következtében az enyhülést itt csak mint lassú folyamatot látom. Kétségtelen azonban, hogy pénzintézeteinket nem szabad ugy odaállítani — s ez a külföldi hitel megszerzése tekintetében is igen helytelen és célszerűtlen —, mintha ezeknél csak egyéni érdekekről és a nagy tömegek kizsákmányolásáról volna szó, mert az bizonyos, hogy nagy intézeteink vezetése szakszerűség szempontjából kifogástalan. Nagy aktívuma a magyar gazdasági életnek az, hogy az utóbbi esztendők zavaros körülményei között Magyarország megkimélődött olyan dolgoktól, amilyenek egész Európában megtörténtek, hogy csak Dániában a Landsmann-Bankra, a bécsi nagy bankbukásokra, a wöllersdorfi botrányokra és a németeknél a Preussische Seehandel ügyére utaljak. Azt hiszem, hogy ezt el szabad mondanom, mert arrogálom magamnak azt, högv egyike voltam azoknak, akik még tavasszal, májusban a Gyáriparosok Országos Szövetségében tulajdonképen megindítottuk a nagy offenzívát a bankok kamatpolitikája ellen. _ Szerettem volna még a Jegybank elleni kritikáról is beszélni és kimutatni azt, hogy a Jegybank meg-felelt a sikeres pénz-stabilizáció feladatának, megóvta az aranyfedezetet, mert 45 százalékról 53 százalékra emelte, aminek a rövidlejáratú hitelek tekintetében nagy jelentősége volt, a bankjegymennyiségeket is felemelte fejenkénti 27 koronáról 56 koronára. A váltóleszámitolási adatok is igen érdekesek. 1300 milliárdról 2000 milliárdra nőtt a leszámítolási hitek A főváros és a vidék közötti megj oszlás azt mutatja, hogy, amíg a fővárosban az .utolsó iélóvben csak 25 százalékkal, addig a.