Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

248 A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. évi február hó 25-én, szerdán. javaslathoz csatolt költségvetéssel szemben bizonyos eltérést mutat. Ennek oka egyrészt ugyanaz, ami a többi tárcánál is, vagyis hogy a szanálási törvényhez csatolt költségvetési előirányzat nettó számokat tartalmaz, tehát a kiadásokból a bevételeket levonva, csak a kiadási többleteket mutatja, inig ellenben az előttünk fekvő költségvetés a tényleges állapotnak megfelelő kiadásokat és bevételi tételeket tünteti fel. Oka ennek az eltérésnek még az is, hogy az 1924/25. évi költségvetési előirányzatba a nyugellátások, valamint a beruházások összes költségei fel vannak véve, ezenkivül fel vannak véve a dohány- és sóegyedáruságok kiadásai, valamint a tárca egyéb úgynevezett tárcabevételein. kiyül a fuvarozási illetékekből előálló bevételek, a dohány- és sóegyedáruságok bevételei és itt vannak elszámolva az öszszes közszolgáltatási, tehát az adózási bevételek is. Ha az 1924/25. évi költségvetés tételeit viszszavezetjük a szanálási költségvetésünk szerinti netto számokra, azt kell tapasztalnunk, hogyha a pénzügyi tárcánál felvett összegeket nem a pénzügyi tárcánál számolnék^ el, hanem ugyanúgy, mint a szanálási törvényjavaslathoz csatolt költségvetésben, külön fejezetek alatt, és igy a beruházási illetékeket, valamint a nyugellátásokat, továbbá a fuvarozási illetékekből és a dohány-, valamint a sóegyedáruságok jövedelméből befolyó összegeket is ott számolnék el, ahol ezek a szanálási törvényhez csatolt költségvetésben vannak, akkor a szanálási programhoz csatolt költségvetési előirányzattal széniben a személyi járandóságoknál 1,872.380 korona kiadási többlet jelentkezik, mig az egyéb kiadásoknál, tehát a dologi és átmeneti kiadásoknál 2,248.770 korona megtakarítás mutatkozik, ami azt mutatja, hogy 376.390 koronával javult a mérlegünk. Ennek oka az, hogy a pénzügyi tárcánál az úgynevezett tárcabevételeket a korona stabilitása következtében fokozni lehetett, mig a személyzeti létszámot, dacára a pénzügyi kormányzat megszaporodott munkafeladatainak, a lehetőséghez mérten, apasztani lehetett. A szanálással kapcsolatban a pénzügyi tárcára nehezedő munkafeladat, azt hiszem, közismert. Hiszen maga a szanálási program is innen indult ki és a szanálás tulajdonképeni végrehajtásának legnagyobb munkafeladata is a pénzügyi tárcára nehezedik. Ez megnyilvánul nemcsak a tárca saját feladatainak revízió alá vételében és a közszolgáltatásoknak, valamint az adóterniiészetü bevételeknek kiépitésében, hanem megnyilvánul abban az élénk viszszahatásban is, amelyet e tárcának a tisztviselői nyugdíjak megszabásánál, valamint a tisztviselői illetmények és illetményrendezések megállapításánál ki kell fejtenie, továbbá megnyilvánul abban a munkálatban is, amelyet a többi tárcáknál a takarékossági elv érvényre juttatásával ki kell fejtenie. A pénzügyi tárca állítja össze a költségvetést is és már 1924 július 1-től kezdve nemcsak egész évre előre, hanem július 1-től kezdve az összes szakministeriumokkal egyetértően havonkint állit ja össze a költségvetéseket. Ezek a havi költségvetések a népszövetségi főbiztos időközi jelentéseiből ismeretesek. Ezeknek lényege abban áll, hogy a költségvetésben az egész évre vonatkozóan megállapított összegből minden hónapra előzetesen megállapítja a pénzügyi kormányzat az egyes szakministerekkel egyetértőleg, hogy^ mennyi lesz abban a hónapban a várható bevétele és a várható kiadása. Ezt a kiadási összeget azután a postatakarékpénztár utján bocsátja az egyes ministeriumok rendelkezésére, amivel eléri azt, hogy az egyes ministeriumok az előre megállapított összegen túlmenő kiadásokat nem teljesíthetnek. A közszolgáltatási bevételeknek, vagyis az úgynevezett adóbevételeknek kiépítése a második legnagyobb munkafeladata a pénzügyi kormányzatnak. E tekintetben a szanálás már meglehetősen kiépitett adórendszert és jól megalapozott adóügyi adminisztrációt talált. A feladat lényege ma már csak abból áll, hogy ott, ahol ez még nem történt volna meg, egyes köztartozásoknál vagy közszolgáltatásoknál, most aranyalapra helyezi ezt a pénzügyi kormányzat és ezek behajtásáról gondoskodik. Hogy ezt a célt eddig is mennyire sikerült elérni, annak bizonyságát a népszövetségi főbiztos időközi jelentéséből láthatjuk. Hogy azonban e megnövekedett munkafeladattal meg is tudjon birkózni a pénzügyi kormányzat, ehhez megfelelő apparátusra is van szüksége. Ez indokolja tehát azt, hogy a pénzügyminister ur tervbe vette az állampénztáraknak adóhivatalokká való átalakítását. (Strausz István: Lássuk már!) Ezzel azt akarja elérni, hogy az állampénztárak — illetve az átalakítás után^ adóhivatalok — közelebb lévén az egyes községekhez, községi elöljáróságokhoz, valamint az adózó polgárokhoz, jobban megismerik azoknak adózó képességét és igy sokkal könynyebben megvalósíthatják az igazságos és arányos adóztatás elvét. A pénzügyi tárca 1924/1925. évi költségvetésével kapcsolatban különösen kiemelendőnek tartom a következőket. Több helyen nyilvánul meg a pénzügyi tárcánál a közigazgatás egyszerüsitésére való törekvés Ezek közül különösen említésre méltó, hogy a nyugdíjak számfejtése eddig rendkívül nagy munkaerőt és igen nagy munkaidőt, felelősségteljes munkát igényelt. Erre vonatkozóan a pénzügyminister ur tervbe vette gépek beállítását, amelyekkel a számfejtés egyszerűbben és biztosabban fog történni. Ha ez a^ rendszer beválik, akkor a tisztviselői illetményeket is gépek segítségével fogják számfejteni, ami mindenesetre nagy idő- és munkaniegtakaritást fog jelenteni, és az igy felszabaduló munkaerőt más közigazgatási ágaknál tudja majd foglalkoztatni. A dohány jövedék, dacára annak, hogy a beváltási árak az utóbbi időben nagy mértékben felemeltettek, mégis eléri a megállapított jövedelmezőséget, vagyis a kiadások a bevételeknek 50 százalékát nem érik el. A pénzügyminister ur különös gondot kíván fordítani a dohánytermesztés fokozására. A dohánytermelés ugyanis a háború óta rendkívül megcsappant, mondhatni, a békebeli mennyiségeknek csak 40

1 százalékát termelik most csonka Magyarországon. A pénzügyminister ur tehát, hogy a dohánytermelőket a termesztés fokozására serkentse, beruházási költségeik tekintetében kölcsönnel kívánja támogatni őket. Különös súlyt kivan helyezni a pénzügyminister ur a bányászat fejlesztésére is. Köztudomású ugyanis, hogy csonka Magyarországon úgyszólván alig van bányánk és ennek következtében minden egyes nyersanyagot kénytelenek vagyunk a külföldről behozni. Elég e tekintetben, ha a vasércre és a sóra utalok, amelyekért rengeteg nagymennyiségű pénz vándorol ki külföldre. A költségvetésbe tehát a hasznosítható ásványok felkutatására százezer, aranykoronát vett fel a pénzügyi kormányzat. Folytatás alatt áll ezenkivül a földgáz és olaj utáni kutatás, amelyet a D'Arcy-céggel nemregiben megújított szerződés alapján a kormányzat tovább folytat a folyó évben is. Erre