Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

À nemzetgyűlés 381. ülése 1925. a célra 150.000 aranykoronát vett fel ebbe a költségvetési előirányzatba a pénzügyminister ur. A költségvetésbe egy pénzverő műre felvett 700.000 aranykoronával kapcsolatban rá kívánok mutatni arra, amire már a pénzügym"mister ur expozéjában is kitért, valamint Káliay Tibor igen t. képviselőtársam az ő magas nívójú beszédében is rámutatott, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a valutareform kérdésével foglalkozzunk. Mert bár nézetem szerint pénzünk értéke stabilizálódott és annak az angol fonttal való értékelése biztositva van, mégis a külföldi pénzpiaccal való szorosabb kapcsolat tekintetében lehetetlennek tartom, hogy hosszú ideig ilyen egész számsort magában foglaló átszámítási kulccsal történjék a számitás. De nézetem szerint a kilátásba helyezett aranymérlegre való áttérésnél is csak végnélküli bonyodalmakat fog előidézni, ha ilyen egész számsorral kell az átszámításokat végezni. Szükséges tehát, hogy a lehető legrövidebb idő alatt komolyan foglalkozzunk a valutarefom kérdésével is. Én azt hiszem, erre célzott a pénzügyminister ur akkor, amikor a pénzverő mű felállítására felvett a költségvetésbe 700.000 aranykoronát, ami nézetem szerint nem teljesen elegendő ilyen nagy mű felállítására, de mégis tett-e ezt azért, hogy a valutareform megvalósítása alkalmával ne álljanak fenn technikai akadályok a váltópénz kibocsátása tekintetében. A csehek által elfoglalt kormöcbányai pénzverő mű Európaszerte hires volt. Ennek pótlására lesz felállítva ez a pénzverő mű Budapesten, amely nézetem szerint nemcsak arra lesz hivatott, hogy az ország szükségletét váltópénz tekintetében kielégítse, hanem ezenkívül még kellő jövedelmezőséggel is^ fog járni. Ugyanis váltópénz kiverésénél kétféle jövedelemre van kilátása a kormánynak. Először is a váltópénz fémértéke és a kényszer értéke között fennálló különbség az államra nézve mindenesetre tekintélyes hasznot jelent. A másik haszon pedig abból áll, hogy a közeli Balkán-államok, amelyek békében is nálunk verették váltópénzeiket, azokat ismét itt fogják nálunk veretni. Hogy ez tényleg igy fog történni, annak bizonysága az. hogy máris melegen érdeklődnek, nem lehetne-e nálunk pénzeiket kiveretni. A pénzügyi tárca keretében történt gondoskodás a szorzószám fentartásából előállható esetleges árkülönbségekről, amire nézve öt millió aranykoronát vett fel a pénzügyminister ur ebbe a költségvetésbe. Ennek szükségességére már az általános vitánál tartott előadói beszédemben voltam bátor kiterjeszkedni. A szorzószám kényszerű fentartását azonban csak átmenetnek tekinthetjük, mert ez, amint erre az általános vita alkalmával több képviselőtársam rámutatott, bizonyos adóemelést jelent. A kormánynak tehát kötelessége minél előbb ezt az anomáliát megszüntetni és a szorzószámot a valóságos értékre kell leszállitania. j E tekintetben már örvendetes javulást látunk a vámoknál, ahol már a tényleges átszámítási kulcsnak megfelelő szorzószámmal történik az elvámolás. Remélhetőleg az állami bevételek ugy fognak alakulni, hogy ez a szorzószám a közeljövőben a valóságos értékre leszállítható lesz anélkül, hogy a tisztviselők illetményeikben csorbulást szenvednének. De szükségesnek tartanám ezt a valódi szorzószámra való leszállítást abban a tekintetben is, hogy ez minévi február hó 2b-en, szerdán, 249 denesetre a piaci árak mérséklését is elő fogja idézni. , , A költségvetés 12 millió korona beruházási összegéből a pénzügyi tárcára 1,102.000 korona jutott, amiből 750.000 korona a pénzügyigazgatóságok megfelelő elhelyezésére, 52.000 korona a szolnoki pénzügyőri laktanya múlhatatlan felépítésére és 300.000 korona a vámügyi éptkezésekre fog fordíttatni. À pénzügyigazgatóságok építkezését indokolja a megszaporodott adminisztráció következtében a személyzet kellő elhelyezéséről való gondoskodás, a vámhivatali építkezéseknek pedig az a szomorú magyarázata, hogy mig a régi monarchia idején Magyarországnak úgyszólván alig volt vámhatára és ami volt, az is most a megcsonkítás következtében teljesen elveszett, és igy ezeken a védtelen határokon kötelességünk a vámigazgatás önállóságára való tekintettel a vámhivatalok kellő elhelyezéséről gondoskodni. Egyébként a rendes kiadások emelkedésénél a főtényező a személyi járandóságok emelkedése, aminek oka nemcsak az, hogy július 1-ével a tisztviselők illetményei emeltettek, hanem az is, hogy a háború óta a tisztviselőkre nézve fennállott az u. n. természetbeni kedvezményes ellátás, amely július 1-ével megszüntettetett. Most az ennek megfelelő összeg íizetésképen jut a tisztviselőknek, és ez a személyi járandóságok rovatán lesz elszámolva. Ezzel szemben az előző években,a természetbeni járandóságok összege teljes egészében az összes niinisteriumok tisztviselőire nézve a háborús útiköltségek rovatánál számoltatik el. Miután pedig* a háborús útiköltségek rovata a költségvetésben, megszűnt, az ennek megfelelő pénzbeli összegeket kénytelenek voltak minden egyes tárcánál a személyi járandóságoknál elszámolni. Hogy pedig a pénzügyi tárcánál személyzeti túltengésről egyáltalán nem lehet beszélni, ezt bizonyítja az, hogy a pénzügyi tárca összes költségeinek csak 29-9 százalékát teszik a tisztviselői járandóságok. Az idő rövidségére való tekintettel kénytelen vagyok rövidre szabni előadói beszédemet, tehát gyorsan keresztül futok most a bevételi tételeken. A pénzügyi tárca bevételei összesen 360,480.550 aranykoronát tesznek ki. Az u. n. táreabevétel csak 10,475.250 aranykorona, a többi 350,005.300 aranykorona pedig közszolgáltatási bevétel. A tárcabevételek között legkiadósabb a vámkezelési illeték, amely 6 millió koronát tesz ki. A másik kiadós tétel az állami nyomdának 2,507.180 aranykorona bevétele. A közszolgáltatási, vagyis adótermészetü bevételek általában a szanálási tervhez csatolt költségvetés szerint irányoztatnak elő. Ezzel szemben lényegesebb eltérést a határvám jövedéknél látunk, ahol 6,357.000 koronával nagyobb összeg* van előirányozva, mint a szanálási törvényhez csatolt költségvetésben. Meggyőződésem, hogy ^ezen közszolgáltatási bevételek nemcsak az előirányzott mértékben, hanem sokkal nagyobb mértékben is be fognak folyni, ami fényes bizonysága annak, hogy a szanálás első része igen jól sikerült. A közszolgáltatási bevételek közül legkiadósabb tétel a forgalmi adó. Kétségtelen, hogy ez a legnagyobb teherrel nehezedik az egész ország közgazdasági életére. Épen azért nagyon szükséges volna ennek az adónemnek a mérséklése. Ebben a tekintetben a pénzügyminister ur már expozéjában is kijelentette, hogy minden törekvése arra irányul, hogy a for-