Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
244 A nemzetgyűlés 381. ülése 1925, évi február hó 25-én, szerdán. amely apodictiee, határozottan kimondja, hogy meg nem szavazott katonákat, újoncokat nem lehet besorozni, De talán helytelenül idéztem a törvényt annyiban, hogy ebben a rendelkezésében az .int kifejezésre, hogy hiába rendelkezik a kormány az újoncozás és katonaszedés iránt; ha nincs ujonemegajánlásról szóló törvény, a vármegye a rendelkezések végrehajtását megtagadhatja. Itt kapcsolódik be a Nemzetgyűlés ujoncmegajánlási joga a honvédség létszámában jelentkező fogyaték kiegészítésébe. Ha végig megyünk as^ ujoncmegajánlási jog kialakulásának történeti fázisain, megállapíthatjuk, hogy volt már ebben az országban tobbizben is toborzott hadsereg s volt az általános védkötelezettség alapján összeállítható hadsereg. Mindkét esetben megvolt az ujoncmegajánlási jog, s ezt a törvényhozás gyakorolta is. Voltak időszakok 1848 előtt, amikor az ujoncmegajánlásnak csak egyik része gyakoroltatott: £ i. kiegészítés nem volt, csak létszámmegállapitás. A törvényhozás bizonyos célokra engedett katonákat, újoncokat szedni. Olyan esetek is vannak, amikor in concreto engedett sorozás utján szervezni katonaságot, de ez minden esetben csak a törvényhozás felhatalmazása alapján történhetett. Ez az ősrégi jog, az ujoncmegajánlási jog, a magyar állam parlamenti életében soha nem szünetelt és egy percig sem volt megszakítva. Nem is gondolt erre a trianoni béke, de legkevésbé gondolt a honvédelmi minister ur elődje, mikor a honvédségről szóló törvényjavaslatot megszövegezte. Lehetetlen, hogy ne érintette volna ezt a kérdést; lehetetlen a nemzetgyűlésnek kiadnia kezéből ezt a' leghatalmasabb jogát anélkül, hogy ezt implicite önként értetődőnek vegye a trianoni béke alapján. Hiszen ha a trianoni békét elfogadhatnék határozott jogforrásnak, akkor egyáltalában gondolni sem kellett volna külön honvédségi törvény alkotására. Nem tudom belátni, mi tartja vissza a honvédelmi minister urat és az egész kormányt attól, hogy az ujoncmegajánlási jogot, amely jóideje megszakadt, újra életre keltse. Miért hozza ide a Nemzetek Szövetségét, mint mumust? Miért állítja, hogy ezzel megszegnők a trianoni békét? Mi nyiltan dolgozunk. Láthatja a Nemzetek Szövetsége, hogy mi egy jottányit sem léptük át a trianoni bókét; itt nyögünk, kínlódunk a 35.000 főből álló drága hadsereggel, s nem vagyunk ugy berendezve, hogy biztonsággal állithatnók, hogy az országot kültámadások ellen meg tudjuk védeni. Álljuk a trianoni békét; a Nemzetek Szövetsége nem diktálhatja reánk azt, hogy leghatalmasabb jogunkat kiadjuk kezünkből és a sorozást, toborzást, mint a diktatúra alatt nyögő állam, egyedül az államfő kezébe tegyük le. Enélkül a nemzetgyűlés nem tarthatja az ország kis hadseregének életét, életének fentartását hatalmába. Ha a Nemzetgyűlés ezt a jogot kiadja kezéből, akkor legerősebb jogáról mondott le, és én nagyon, kíváncsi vagyok az igen t. honvédelmi minister ur felvilágosítására, illetőleg álláspontjára, amelyet az én álláspontommal szemben el fog foglalni. Hogyan fog engem meggyőzni arról, hogy ez a trianoni békébe ütközik és hogy a legfőbb haduri hatalom ugy a hadsereg belszervezete, mint vezénylete és vezérlete tekintetében, — egészen függetlenül ettől a Nemzetgyűléstől s az egész országtól, — érvényesülhet, anélkül, hogy a magyar nemzetnek csak egy jottányi befolyása is volna ennek a főhaduri jognak a gyakorlására. Nem lehet olyan érv, amellyel engem meggyőzni tudna arról, hogy itt hiba nem követtetett el az által, hogy a honvédség felállításáról szóló törvény meghozatala után legott nem jöttek ide ujoncmegajánlási törvényjavaslattal. Hiszem, hogy a kormány és elsősorban a honvédelmi minister ur ezt bölcs megfontolás tárgyává fogja tenni (Helyeslés a jobboldalon.) és be fogja látni, hogy én itt nem közjogi elveken nyargalok, hanem magasabb érdekeket védek, a nemzet érdekeit. A jelenlegi államfővel szemben e tekintetben nem vagyok a bizalmatlanság alapján, csak a helyzetet kívánom orvosolni, nehogy ennek nyomában örökre eltemessük a nemzetnek ezt a jogát. Tudjuk, hogy Ausztriával való államkapcsolatunkban milyen nehéz harcok folytak a hadsereg és a honvédség körül az országgyűlésen. (Ugy van! a jobboldalon.) A hatalmas királynak és császárnak legérzékenyebb pontja, volt az, ha valaki a hadsereget érintette. Szájrólszájra szállt, hogy akkor a kardjára ütött; de sohasem jutott eszébe, hogy az ujoncmegajánlási jogot szűkíteni vagy azt egészen eltemetni akarja. Bárcsak foglalkoznék ezzel a kérdéssel az egész közvélemény, mert ez olyan nagyjelentőségű, hogy nem szabad elernyednünk, letargiába esnünk azért, mert nyomorúságos a hadseregünk; nem. szabad azt mondanunk, hogy történhet vele bármi, még az is, hogy a nemzetgyűlés zárassék el a beleszólási jogtól. Hiszen ilyet csak nem kivan tőlünk a Nemzetek Szövetsége a trianoni béke alapján! Annak a felfogásnak alapján, hogy a magyar nemzetnek I nincs ujoncmegajánlási, katonaszedési joga, | jöhetnek idők, amikor egy forradalmár szed itt I újoncokat, katonákat, akár az általa meghonosított általános védkötelezettség, akár toborzás alapján. Én tehát tanulmányaim után megállapítom, hogy ebben az országban akár a toj borzási rendszer, akár az általános vódköte| lezettség elve alapján szervezték meg a hadj sereget, a nemzet ujonc-megajáalási joga minj dig megvolt, és aki ehhez hozzá mert nyúlni, az a nemzet képviseleténél, a törvényhozásnál a legerősebb ellenállással találkozott. Legyen ez a kis ország is féltékeny erre a jogára és értesse meg a Nemzetek Szövetségével, hogy mi nem gondoltunk arra, hogy tőlünk még ezt a jogot is elveszik. Nem valami világraszóló törvényjavaslat lenne ez, pár szóban is kifejezésre jut-' hatna egy törvényjavaslat beterjesztése_ utján a nemzetgyűlés időnkénti ujonc-megájánlási jog'a. Készítettem is erre egy mintát, amely a következőképen szól (olvassa): „Törvényjavaslat a m. kir. honvédség létszámának kiegészítésére az 1925. év folyamán felvehető njoncokról. A honvédelmi minister felhatalmaztatik, hogy a m. kir. honvédség törvényszerű legénységi létszámának fentartása végett a törvényhatóságok közreműködésével az 1925. év folyamán újoncokat vétethessen fel." ÉP azt tartom, hogy ez sem a trianoni ! békeszerződésbe, sem a honvédségi törvénybe j nem ütközik és nem akarom hinni, hogy ebből j egy pillanatra is gravement csinálna a NemI zetek Szövetsége. T>e ha valamilyen aggodal] mai vannak a t. honvédelmi minister urnák, ] vagy az egész kormánynak, úgy ennek a jog| nak megvédése érdemes ügy arra, hogy kérj dést intézzenek az esetleges aggodalmak elosz| látására nézve a Nemzetek Szövetségéhez. (Helyeslés.)
