Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. feszültség folytán itt valami kirobbanás történnék és ezt nem tudnók elnyomni, a kirobbanó mételynek egész Európa megfizethetné az árát. Én — mint sokan — nem félek az ellenőrző bizottságoktól, attól sem félek, hogy a szomszéd államok közül egyik vagy másik katonai szakértőt vezényel a bizottságba, Csak jöjjön. Én magam is foglalkoztam ezzel a kérdéssel a költségvetés alapján és most tisztán látom a helyzetet; tisztán látom azt, hogy mi haderő tekintetében csakugyan annyira le vagyunk csökkentve, hogy ez a honvédelmi érdekek szolgálatára elégtelen. Nem egyszer hangsúlyoztam, hogy tegyen meg mindent a kormány abban a tekintetben, hogy a zsoldos hadsereg megszüntetésére hivja fel a külföldi közvéleményt (U.ay van! U.qy van!), azt a közvéleményt, amely ránk diktálta ezt a zsoldos hadsereget, amely a magyar faj természetével egyáltalában össze nem egyeztethető. De a hadseregünk elégtelensége mellett megöl bennünket a hadsereg fentartásának óriási terhe. Ugy tudom — és erre alludált is a t. honvédelmi minister ur —, hogy egy índitvány tétetett a pénzügyi bizottságban — hiszem, hogy ezt az ihditványt a plénum is el fogja fogadni —, amelynek alapján a kormány utasittatik, hogy az általános védkötelezettség elve érvényesitésének lehetőségét eszközölje ki a Nemzetek Szövetségénél. Ezt én a magam részéről is a kormány figyelmébe ajánlom. Ami engem felszólalásra inditott, az egy nagy alkotmánybiztositék kérdése. Napok óta tárgyaljuk a költségvetési előirányzatot. Itt látjuk mi az a költségvetési, zárszámadási jog; itt látjuk, milyen erő rejlik ebben; itt látjuk, hogy nemcsak az államháztartás felett tartunk szemlélődést, hanem úgyszólván az állami élet minden egyes szervét birálat tárgyává tesszük és miinden egyes legkisebb szerv rejtekeibe beletekinthetünk. A magyar budgetjog, mint alkotmánybiztositék. mindig a legnagyobb erőssége volt a nemzetgyűlésnek. Még egy másik jogunk van, amelyet ezzel parallel gyakorolt a törvényhozás, ez az ujonemegajánlás, vagy katonaszedés joga. E jog alapján a hadsereg létét, annak élete fonalát tartja kezében a nemzetgyűlés, az országgyűlés és befolyást gyakorol a hadsereg felett legfőbb haduri joggal rendelkező államfőre. Az ujonemegajánlás kétféle jogot tartalmaz. Az első a létszám megállapítása a hadsereg részére, a másik jogban foglaltatik a megszavazott létszám fentartása, időnkinti kiegészités utján. Az ujoncmegajánlási jogot gyakorolta a mi törvényhozásunk akkor is, amikor Ausztriával államkapcsolatban állottunk és az ujonelétszám bizonyos időre meg volt fix állapitva. Legutóbb 1912-ben a XXX. t.-eikkel állapították meg nálunk a hadsereg és a honvédség részére az ujonelétszámot, (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Bár 12 évre volt megállapitva a létszám, a kormány minden esztendőben ujoiicmegajánlási, katonaszedési javaslatot terjesztett a Ház elé és amig ez a törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett, addig még önkéntes belépőket sem volt szabad a hadseregbe bevenni. (Gaal Gaston: Elvben! Bevették mindig!) Erről nem tudok! Véleményem szerint a törvényhozás ujonemegajánlási joga ma is fennáll. Az a jogálla^ NAPLÓ xxx. évi február hó 25-én, szerdán. 243 pot, amely a hadsereg körül a trianoni béke folytán bekövetkezett, ezt nem szüntette meg. (Lendvai István: Hol a minister url) E tekintetben bátor vagyok utalni az 1790. évi XIX: tcikkre, amelyben idevonatkozóan a következők foglaltatnak (olvassa): „Biztositja ő szent Felsége a karokat és rendeket, hogy bármi néven nevezendő, akár pénzben, akár terményekben, akár újoncokban álló segedelmek nem fognak sem a karokra és rendekre, sem a nem nemesekre országgyűlésen kivtil kirovatni, sőt szabad ajánlat örve alatt — imo nex praetextu liberae obligationi — sem fognak szorgalmaztatni". Ez a törvény hatályában teljes egészében fennáll. Később, 1830-ban is hoztak egy törvényt, amplyet IX. t.-cikként be is iktattak, amely külön kimondja, hogy az ujonclétszámba az önkéntes belépők is beszámíttatnak. Az a kérdés, hogy áll a helyzet a trianoni békében az újonc megajánlás kérdése körül. Az előadó ur kiemelte, hogy a gyászos trianoni béke 35.000 főben állapította meg a magyar honvédség maximális létszámát. Kiemelte azt is, hogy az általános védkötelezettségnek megszüntetését kivan ja és azt is kimondja, hogy a honvédség csakis önként jelentkezőkből alakulhat és esakis önként jelentkezők által egészithető ki. A magyar törvényhozás bölcsesége nem elégedett meg a trianoni béke becikkelyezésével és a honvédségre vonatkozó rendelkezéseivel, hanem külön honvédségi törvényt hozott. Ebben a honvédségre szóló 1921. évi XLIX. teikkben átvette ugyan a trianoni béke rendelkezéseit és kimondta, hogy időhatár nélkül 35.000 főből áll a magyar honvédség, hogy önkéntes felvételek utján szerveződik meg és egészittetik ki, hogy 12 évig tart a szolgálat kötelezettsége a legénységi állományhoz tartozóknál és 20 évig a tiszteknél, de ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy az újoncozás elrendelését a legfőbb hadúr kezébe tette le. Ezek az alapvető jogforrások, amelyekből le kellene vezetni a ratio legis-t, arra nézve, hogy az ujoncmegajánlási jog fel van függesztve a trianoni béke, illetőleg a honvédségről szóló törvény által. Én azonban ezt sem de lege lata, sem ele lege ferenda a törvényekből nem tudom megállapítani. Ha ez lett volna a szándéka a törvényalkotásnak, akkor lehetetlen, hogy ha nem maga a törvény, legalább annak indokolása bizonyos A^onatkozásokban erre ki e térjen. Ez oly hatalmas joga a magyar nemzetgyűlésnek, amelyet a trianoni béke leple alatt nem lehet szunnyadni engedni, nem lehet eltemetni anélkül, hogy ez az ország közvéleményét ki ne hivná. Ezzel a kérdéssel sokat foglalkoznak, de senkisem merte idehozni, mintha ez valami kényes, titokszerü volna. (Lendvai István: Fő a bátorság!) Azt hiszem, a nemzetgyűlésnek is szolgálatot teszek, amidőn ezt a kérdést egész valójában idehozom, hogy itt megvitassuk. Igen örülni fogok, ha a t. honvédelmi minister ur meg fog győzni arról, hogy ujoncmegajánlási jogunk a trianoni béke által fel van függesztve és hogy micsoda joghátrányok származnak abból, hogyha mi az ujoncmegajánlási jogot gyakoroljuk, ugy ahogy azt alkotmányunk követeli. Nagyon jól tudom a véderőről szóló rendelkezésekből, hogy az igen t. minister ur elrendeli az önkéntes felvételt, a megállapított létszámban jelentkező fogyatékok fedezésére. A kiegészités a törvényhatóságok népessége szerint történik. Az önkéntes felvételről az illető törvényhatóság köteles gondoskodni a törvény szerint. Most idézem az 1886. évi XXI. tcikket, 35