Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. évi február hó 25-én, szerdán. 241 ban áll gázvédelmi eszközöket beszerezni, gyártani és tartani a honvédség részére és esetleg a polgári lakosság részére is, és hogy ebben az értelemben lépünk fel mindig a nemzetek szövetségénél, valahányszor alkalmunk van rá. A hadianyaggyár kérdésében, amelyet a t. Nemzetgyűlés határozati javaslat alakjában már szintén elfogadott, álláspontom — mint már akkor egész röviden preciziroztam — szintén az, hogy a trianoni szerződés igenis, előírja nekünk azt, hogy egy állami tulajdonban, állami vezetés alatt levő hadianyaggyárat kell felállítanunk és hogy csak abban gyárthatjuk az engedélyezett mennyiségű harci eszközöket. Ennek a feltételnek azonban mi már eleget tettünk: meg van az egységes állami vezetés alatt álló. állami tulajdonban levő hadianyaggyár csak különböző helyeken van elosztva aszerint, hogy mit gyárt. A nagykövetek tanácsa ezt a pontot aként óhajtotta magyarázni, hogy helyileg is egyesiteni kell ezt a gyárat. Ennek a kívánságnak a teljesítése különböző számitások szerint 12—18—26 millió aranykoronájába kerülne a magyar államnak, ami gazdaságilag teljes abszurdum, mert évente két ágyú öntésére, 300 puska elkészítésére és egyéb ilyen csekély mennyiségek gyártására egy gyárat ilyen nagy költségen berendezni teljes gazdasági nonsens. Immár másfél esztendő óta ezt az álláspontot képviseljük a nagykövetek tanácsával szemben és remélem, hogy végre is jobb belátásra fogjuk őket birni, úgyhogy le fognak mondani erről az igazán indokolatlan kívánságról. Nehezebb kérdés a toborzás kérdésének a megoldása, amelyre vonatkozólag már szintén határozati javaslatot fogadott el a nemzetgyűlés. Mint méltóztatnak tudni, a trianoni szerződés kötelezőleg irja elő a toborzást. Azt nem kell magyaráznom, hogy — mint azt már az igen t. előadó ur is emiitette — a magyar ember természetével egyáltalában nem egyezik meg az, hogy ő ilyen hosszú időre lekösse magát katonai szolgálatra, Amilyen szívesen teljesít katonai szolgálatot, amilyen készségesen áll hazája rendelkezésére, amikor komoly szükség van rá, olyan nem szívesen köti le magát hosszú időre laktanyai életre. (Uay van! Ugy van!) Ez egyik oldala a dolognak, amely magával hozza, hogy toborzás utján hadsereget nálunk összehozni rendkívül nehéz. De van még egy másik oldala is az éremnek. Hiszen minket takarékosságra kényszerítenek minden vonalon (Ugy van! Ugy van! — B. Podmaniezky Endre: A legdrágább hadsereg! — fizetni tudjuk a külföldi kölcsön kamatait, hogy fizetni tudjuk a külföldi kölcsön kamatait, hogy amortizálni tudjunk, hogy az a nyomorúságos j kis kölcsön, amelyet kaptunk, elég legyen, és j ime itt egyszerre reánk kényszerítenek egy ki- j adást, amely évenként súlyos milliókba kerül j és amely tulajdonképen teljesen felesleges, j (Uay van! Uay van!) Teljesen helytálló az a ] felfogásunk, hogy a mi viszonyaink között, az j adott körülmények között egyetlen helyes ki- I egészitési mód van és ez az újoncozás. (Uay j van! Ugy van!) Sajnos azonban ennek beve- | zetése egyelőre nem rajtunk áll és nem rajtunk j múlik, mert e tekintetben a trianoni szerződés köt bennünket. A kormányzatnak tehát nincs más módja, mint minden alkalomkor, minden fórum előtt, amely arra illetékes, hangoztatni, ezt az igazunkat, magyarázni álláspontunkat, I és arra igyekezni, hogy előbb-utóbb valamikor mégis csak belássák igazunkat. (Ugy van! Ugy van!) Igyekeztem a t. Nemzetgyűlésnek lehetőleg tiszta, világos képét mutatni a honvédelem mai helyzetének. Tudtommal és szándékosan nem használtam sem tulfekete színeket, sem tulvilágosakat. Azt hiszem, hogy tárgyilagosan és elég világosan tettem ezt. Ha most már azt a kérdést méltóztatnak hozzám intézni: hát ezek 1 után hogyan lehet ezzel a hadsereggel az ország biztonságát fentartani — erre a kérdésre igazán nehéz felelnem. Itt csak azt mondhatom, hogy a honvédelmi kormányzat törekvése az adott körülmények között nem lehet más, mint a létszámban és az anyagiakban való megkötöttséget a katona egyéb * erkölcsi tulajdonságaival pótolni. A törekvés az, hogy ugy neveljük katonáinkat, hogy teljesen megbízhatók és feltétlenül hazafias gondolkozásuak legyenek (Helyeslés.), hogy katonai téren egész elsőrendű kiképzést élvezzenek (Helyeslés.), hogy fegyelem és bátorság tekintetében elsőranguak legyenek. Ezek azok a dolgok, amelyeket minden ellenállás, minden nehézség ellenére el lehet és el kell érnünk. (Helyeslés.) Ezeket szolgálja pl. a Ludovika Akadémia tisztnevelési módszere, amelyről a leornae-yobb megnyugvással állithatom, hogy példaadó lehetne az egész világ előtt. Jobb tiszteket nem tud egy katonai nevelőintézet sem «évelni, mint a mi Ludovika Akadémiánk. (Éljenzés jöbbfelől.) Ezt a célt akarja szolgálni az uj altiszti nevelőintézet, amelynek hivatása idővel az lesz, hogy ugyanazzá az anyaintézetévé váljék a hivatásos altiszti karnak, mint ami a Ludovika Akadémia, a tisztekre nézve. Ezt a célt szolgálja tevábbá a legénységnek lehető intenzív, sokoldalú kiképzése. Természetszerűleg több idő állván rendelkezésünkre a legénység kiképzésére, ezt a lehetőséget kihasználjuk és lehetőleg alaposan és sokoldalulag képezzük ki őket. Ami a megbízhatóságot és a nemzeti szellemet illeti, hála Istennek az által, hogy az auvaq-ot, amelyet a honvédségbe' felveszünk, kellőképen megválogatjuk, tulajdonképen csak a meglévő alap fejlesztésére, fokozására kell szorítkoznunk. Ebben a tekintetben »ok mindenféle intézményünk van. Mindenekelőtt nagyfokú iskolázás folyik, az analfabetizmust teljesen megszüntetjük a hadseregen belül s azonkívül nagy súlyt helyezünk különösen a magyar történelmi és magyar hadtörténelmi előadásokra. Hogy kellő fegyelemben tartsuk kirsi seregünket és ^ azt mindenféle politikai befolyásolástól — jöjjön az bármilyen oldalról •(Élénk helyeslés.) fliesen immunizáljuk, az csak magától értetődő, mert hiszen csak az olyan hadsereg lehet mindenkor megbízható eszköze a kormányzatnak, amely semmiféle politikai irányzattal megmételyezve nincsen. Hogy hogyan állunk ezzel a kicsiny honvédséggel itt Európa közepén, ahol köröskörül fegyverkezik mindenki, erre nézve talán szabad legyen Herriot francia ministerelnök egyik beszédéből citálnom, amelyet ő abból az alkalomból tartott, amikor a kölni zóna ki nem ürítését indokolta meg a francia képviselőház előtt. (Halljuk! Halljuk!) Herriot január 29-én a képviselőház ülésében hosszú beszédében többek között a következőket is mondotta (Olvassa): „Igyekeztem önöknek bebizonyitani, hogy az én kormányom, politikája szándékaiban, elhatározásaiban és cselekedeteiben békés politika. Szeretetteljes a kishatalmak irányában és erősen a szivén fekszik Európa rekonstrukciója". Mondotta még továbbá a következőket (Ol~