Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

240 A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. évi február hé 25-én, szerdán. tisztet, aki a katonai pályára lép, és aki ennyi időt szentel arra, hogy magát katonává kiképezze, iningyárt, amikor az életbe kilép, legalább annyira jól szituáljuk, hogy meg tudjon valahogyan élni. Még egy oka van ennek az intézkedésnek, az, hogy a tisztek összlétszáma a trianoni szerződés következtében, a nagyhatalmakkal létrejött egyesség folytán 1750 főben van, megállapítva, ami magábanvéve tiílkevés a legénységi állományhoz képest, úgyhogy ez az 1750 tiszt nem láthatja el a legalacsonyabb rangú tiszteknek eddigi szolgálatát is, mert különben nem jut mindenhova elég tiszt. A helyzet ebben a tekintetben például az, hogy mig a háború előtt a 90 főből álló h on véd századnak négy tisztje és egy tiszthelyettese volt a parancsnokkal együtt, addig ma a 120 főből álló honvédszázadhoz a parancsnokkal együtt öszszesen két tiszt van beosztva. Ennek következtében természetszerűen lehetetlen volt az, hogy az alantas tiszti szolgálatot is csak tisztek lássák el. Ez a két ok vezetett arra, hogy a hadnagyi rendfokozatot eltöröltük, ellenben a hadnagy szolgálatának ellátására kreáltuk az alhadnagyi rendfokozatot, amely a legmagasabb altiszti rendfokozat lesz, amely rendfokozatban lévők a legalantasabb tiszti szolgálatot fogják ellátni, azonban a legmagasabb altiszti fizetést fogják húzni. Ezzel még eg*y célt értünk el, azt, hogy az altisztek részére a katonai pályát mint élethivatást kedvezőbbé tettük. (Helyeslés.) Hosszabb idei szolgálat után magasabb rangot, magasabb hatáskört érhet el és ha valamikor bármi oknál fogva megválik a tényleges szolgálattól, magasabb nyugdíjigénnyel is mehet nyugdíjba. Ez tulajdonképen ezeknek a rangszámozásoknak története. Az 5. címhez nincs sok mondani valóm. Az igen t. előadó űr nagyon széoen nii'guiag>a rázta, honnét :»redt a nyugdíjterheknek ez a tetemes' növekedése. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy emberi számitás szerint most már előreláthatólag körülbelül elértük a kulminációt a nyugdíjkiadások terén, és az élet természetes folyományaképen ezentúl évrőlévre valószinüen csökkenni fognak már a nyugdíj té telek. Egy kérdés merült fel itt, amelyre még rá akarok mutatni, t. i. a toborzott és 12 évi szolgálatra kötelezett legénység nyugdíjkérdése. Természetes, hogy katonai szempontból feltétlenül arra kell törekednünk, hogy ennek a legénységnek nyugdíjigényét biztosítsuk. Ezen a téren, a pénzügyminister úrral tárgyalások is vannak folyamatban, amelyek igaz, hogy eddig még konkrét eredményre nem vezettek, de -nem kétlem, hogy idővel mégis csak eredményt fogunk elérni. Minthogy ez a kérdés most ugy sem nagyon aktuális, mert hiszen az illetőknek le kell szolgálniok a 12 évet, tehát a legrégebben szolgálóknál is még 9 év van hátra, még ráérünk a kérdést rendezni, de mindenesetre a katonai igazgatásnak egyik törekvése, hogy megfelelő formában megfelelő nyugdíjat biztosítson a legénységnek. Felmerült még az a kívánság, amely már a legjobb utón van a megoldás felé, t. 1. az, hogy a katonai nyugdíjasok is a nyugdíjigényeik megállapításában őket ért vélt sérelmek esetén a közigazgatási bíróságnál kereshessék igazukat Errenézve már megvan a megállapodás köztem és a pénzügyminister ur között és ennek a kívánságnak a teljesítése semmiféle akadályokba nem fog ütközni. (Helyeslés.) Végül itt van még az érem pótdíjak kérdése, amely kérdés már a nyár óta nagyon nyomja a szivemet. Ezt a kérdést folyton evidenciában tartom és elintézésére törekszem, állandó tárgyalások anyaga ez köztem és a pénzügyminister ur között. Végleges megoldásról sajnos még mindig nem referálhatok a nemzetgyűlésnek, aminek egyszerű oka az, hogy fedezetek nem állnak rendelkezésre. A megoldást abban az irányban keressük és reméljük elérni, hogy a vitézségi érem pótdíja legalább is oly mértékben valorizáltassék, mint amilyen mértékben a fizetések jelenleg valorizálva vannak, azokkal együtt javuljanak (Helyeslés.) és mint fakultativ lehetőséget, azt is kilátásba vettük, hogy aki arra igényt tart, egyszerre megválthassa a vitézségi érem pótdíjra való igényét. Ezzel nagy vonásokban végigmenteni a költségvetés egyes tételein, amennyiben szükségesnek láttam azokat külön megvilágítani. Most már csak néhány kérdésről szeretnék még szólni, amelyek részint vagy nem fordultak még elő a nemzetgyűlés színe előtt, vagy pedig amelyekre nézve álláspontomat tisztázni kívánom. A katonai büntető törvénykönyv — mint méltóztatnak tudni — régi, elavult, az osztrák abszolutisztikus korszakból való mű, s mégis ennek alapján Ítélkeznek még ma is a katonák felett a katonai bíróságok. Már régebben folya niatba tettem ennek a katonai büntetőtörvénykönyvnek az átdolgozását, még pedig attól az eszmétől vezéreltetve, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv lehetőleg simuljon a polgári törvénykönyv intézkedéseihez és eljárási módja hoz, (Helyeslés.) egyszóval, hogy a magyar iog szerves egészébe beleilleszkedjék. (Helyeslés.) Kivételt természetszerűleg csak a tisztán katonai vétségekre kell tennünk, mert hiszen a polgári büntető törvénykönyvben természetszerűleg nincs is provideálva az ilyen vétségekre, mint teszem fel a függelem sértés, a bátorság és egyéb ilyen kérdések. Ezekre nézve természetesen külön határozványok lesznek, egészben véve azonban az úgynevezett közönséges bűncselekményeknél a katonai büntetőtörvénykönyv egyezni fog a polgári büntetőtörvénykönyvvel. Ezek az előmunkálatok már annyira előrehaladtak, hogy a tervezet már az igazságügyin inister urnái van; csak az ő véleményét várjuk és akkor megvalósítása már nem fog nehézségekbe ütközni. (Helyeslés.) Úgyszintén átdolgozás alatt van a katonai beesületügyi szabályzat is, amelynek szintén vannak egyes határozványai, amelyek az én meggyőződésem szerint ma már nem felelnek meg hivatásuknak. így vannak bizonyos határozványok, amelyek megnehezítették és megnehezítik a katonák és polgári egyének között felmerült lovagias ügyek sima elintézését. Ez az átdolgozás azt a célt szolgálja, azt az irányelvet szabtam meg az átdolgozás részére, hogy ezen a téren is lehetőleg közelednünk, simuljunk a mérvadó polgári felfog-áshoz, ugy hogy ezek a nehézségek a jövőben elimináltassanak. (Helyeslés.) Tulaj donképen nem is szükséges, hogy beszéljek azokról a kérdésekről is, amelyet a t.' Nemzetgyűlés határozati javaslatok alakjában már elfogadott^ de azért röviden felemlitem a gázvédelem kérdését, amelyre nézve már akkor bátor voltam kijelenteni, hogy teljesen megegyezik a kormány álláspontjával az a felfogás, hogy a gázvédelmi eszközöktől való eltiltásunk jogtalan és hogy ennek következtében jogunk-