Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. illése 1925, mis, hogy nagyítva van odaállítva, hogy ez az oka tulajdonképen annak, hogy ez a bizottság nem tud innen elmenni, ez tény és ezen nem tud változtatni semmit az, hogy az uj bizottságban benne van-e a kisentente egyik képviselője vagy sem. Az első cím keretében ki akarok még terjeszkedni az úgynevezett kincstári gazdaságok jövedelmére is, amely, mint bevétel, van beállítva a költségvetésbe és amelyre nézve szintén több oldalról azt a szemrehányást kaptuk, hogy aránytalanul kicsi ez a 171 ezer, nem tudom, hány aranykoronás jövedelem ezeknek a kincstári gazdaságoknak terjedelméhez képest. Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a honvédelmi kincstár, mint (Olyan, gazdaságokat, mezőgazdaságokat nem tart fenn. Ezek a gazdaságok, amelyekről itt szó van, tulaj donképen gyakorló területek, amelyeknek rendeltetésük az, hogy az év minden szakában lehessen rajtuk szabadon gyakorolni, menetelni és hogy ennek következtében mezőgazdasági károk ne okoztassanak. Ez kétféle előnyt involvál már magában is. Az egyik az, hogy nagy kiadási tételt takaritunk meg azáltal, hogy nem vagyunk kénytelenek mezőgazdasági károkat megtéríteni, de a második még ennél is fontosabb szempont az, hogy közgazdasági szempontból nem okozunk károkat. Hogy ezeknek a területeknek jövedelme nem túlságosan nagy, az természetes, tekintetbe véve, hogy a gazdasági megművelés csakis a katonai kihasználás mérve szerint gyakorolható, t. i., nemcsak gazdasági termelésre szolgálnak ezek a területek, hanem elsőrendű katonai célokat,, gyakorlatokat, céllövészetre való felhasználást és így természetes, hogy a mezőgazdálkodás csak, mint mellékág szerepel. Ezért, eltekintve attól, hogy az is egészen világos mindenki előtt, aki országunkat ismeri, hogy mindezek a gyakorló területek legimproduktivabb területei az egész országnak, inert hiszen Hajmáskér úgyszólván teljesen karszt, Várpalota nagyrészt karsztos erdő és magas feusiku, száraz, viztelen hegyi talaj, Örkény pedig legnagyobbrészt futóhomok. Ez természetes is, mert hiszen a katonai kincstár nem vásárolhatott elsőrendű birtokokat arra a célra, hogy azokon gyakorlatokat tartson. Ezzel kapcsolatban csak mellékesen kívánom megemlíteni, hogy odatörekszem, hogy minden helyőrség a helyőrség közvetlen közelében egy megfelelő nagyságú kert és mezőgazdasági bérlet, vagy egyéb kincstári terület létesítése által bekapcsolódjék a legénység mezőgazdasági oktatásába. (Helyeslés.) Ezek a berendezkedések kétféle célt szolgálnának. Elsősorban — mint mondom — a mezőgazdasági termelés oktatását olyan formában, hogy egyes oktatókat kiképeztetünk mezőgazdasági tanintézetekben és ezek azután a bevonult legénységet ott foglalkoztatnák és tovább tanítanák, a második cél pedig az, hogy kvázi csapat jóléti intézményt is képeznének, azaz, a nagyon szűken megszabott kincstári élelmezés feljavítására szolgáltatnának zöldségnemüeket. (Helyeslés.) A második címnél, a parancsnokságoknál és hatóságoknál szintén csak egész rövid kis összehasonlitást kivánok szolgáltatni arranézve, hogy mennyire takarékos a mai honvédségi igazgatás. Míg ugyanis a háború előtt a honvédségnek hat kerületi parancsnoksága összesen 318 főből állott, addig ma a hét honvéd vegyes-dandárparanesnokság — amely eggyel több — ma ugyanazokat a kötelmeket látja el évi- február hó 25-én, szerdán. 23? területileg is, mint azelőtt a kerületi, parancsnokságok, összesen 119 fővel rendelkezik,^ tehát majdnem egyharmadára csökkent le. Még ebből a 119 főből is 29 főt le tudunk csökkenteni annak a törvényjavaslatnak a végrehajtása által, amelyet bátorkodtam már a nemzetgyűlés elé terjeszteni és amely a dandárbiróságok megszüntetéséről szól, úgyhogy azután 90 fő fojrja ellátni a vegyes-dandárparancsnokság szolgálatát. A harmadik címnél, a csapatok címénél, azt a feltűnő jelenséget akarom egy kissé megvilágítani, hogy amíg személyi kiadásokra kereken 14 millió aranykorona plusz van beállítva a tavalyi költségvetéssel szemben, addig a dologi kiadásokban mínusz 8 millió aranykorona, sőt a beruházásokkal együtt mínusz 22 millió aranykorona mutatkozik. Ez az erős eltolódása tavalyi költségvetéssel szemben először is arra vezethető vissza, hogy a személyi kiadások nagy növekedése elkerülhetetlen volt, részint a tisztviselői és tiszti fizetések emelése, részint pedig a zsoldosrendszer folytán kötelességünkké vált magasabb zsold fizetése révén. Ez tehát egy kiadásnövekedés, mely nagyrószben a Trianon által ránkkényszeritett rendszer következménye. Minthogy az államháztartás egyensúlya megkövetelte, hogy a globális budgetet leszállítsuk, megtakarításokat másutt eszk~özölni nem lehetett mint a dologi kiadásoknál és a beruházásoknál. Innen van az, hogy ennél a két tételnél a tavalyi költségvetéshez képest aránytalanul nagy a csökkenés. Hogy azonban a személyi kiadások is milyen takarékosan kezeltetnek, arra nézve legyen szabad szintén pár részletadattal szolgálnom, annál is inkább, mert részint a sajtóban, részint szintén egyes képviselő urak részéről ismételten elhangzott az a vád, hogy a mai kis honvédség túlságosan sok magasrangu tiszt felett rendelkezik s ennek következtében ez mind felesleges kiadás. Olyan és ahhoz hasonló megjegyzések hangzanak el, hogy az arány a tisztek és legénység között roppant kedvezőtlen és nagyon kevés legénység jut egy-egy tisztre. Ennek illusztrálására itt van egy összeállítás, amely az 1914/15. évi honvédségi viszonyokat összehasonlítja a jelenlegi viszonyokkal e tekintetben. Ennél az összehasonlításnál talán kissé részletesebben terjeszkedem ki épen azért, hogy a t. Nemzetgyűlés tisztán lásson. (Halljuk! Halljuk!) A háború előtti honvédség összállománya 48.965 fő volt, a mai tudvalevőleg 35.000 fő. A régi állomány tehát kereken egyharmaddal több. mint a jelenlegi honvédség létszáma. A régi honvédségnek volt két gyalogsági tábornoka, a mai honvédségnek szintén két gyalogsági tábornoka van. Volt 21 altábornagy — az első szám, amit mondok, mindig a régi —, jelenleg 14; 36 vezérőrnagy, jelenleg. 11; 150 ezredes, jelenleg 90; 251 alezredes, jelenleg 62; 327 őrnagy, jelenleg 209; 1408 százados, jelenleg 615; 1374 főhadnagy, jelenleg 529; 1116 hadnagy, jelenleg 378. Amint méltóztatnak látni, aránytalanul kevesebb a tisztek száma százalékokban is kifejezve, mint azelőtt volt. Százalékokban kifejezve következőképen áll a dolog. Mig a háború előtt összesen 4735 tisztje volt a honvédségnek, és ez kitette a honvédség 10%-át az összállományt illetőleg, jelenleg 1910 tiszt van s ez kiteszi a jelenlegi összállomány 6%-át. A tisztek száma 4%-kai kisebb aránylag ma a legénységhez képest, mint volt a háború előtt. Az altiszteknél ma tényleg kis többlet van. Természetszerű, hogy ha kevesebb 34-