Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

236 A. nemzetgyűlés 38i. ülése 1925, mellett — a tisztán administrativ szervezeten kívül benn van a főparancsnokság is, amely megfelel Franciaországban — mondjuk a had seregparancsnokságoknak, hadtestparancsnokságoknak, hadosztályparancsnokságoknak. Ez nálunk mind nem létezik; helyettük ez az egy szerv van, aaniely a honvédelmi ministerium állományába számit. Ha számitáeba vesszük Franciaországban mindezeknek a parancsnokságoknak állományát, ez lényegesen nagyobb lesz, mint a ministerium kebelében kimutatott összszeniélyzet. Ezenkívül nálunk — mint mondom — vezérkar nem lévén, a vezérkari teendőket ellátó szervek is a honvédelmi ministerium összlétszámába számítanak bele. Tessék Franciaországban a vezérkar egész állományát is hozzászámitaiii ahhoz a bizonyos mlnisteri létszámhoz, és akkor tessék összehasonlításokat végezni. Egész nyugodtan merem állítani, anélkül, hogy pillanatnyilag a számszerű adatok kezemben volnának, hogy 1: égy -ötszörös állomány fog kijönni a franciáknál. (Östör József: Mit szól ehhez Tibor? __ Strausz István: Túlbuzgó! — Ugy van! a jobboldalon.) Itt van végül a központi igazgatásnál még egy tétel, és pedig az átmeneti kiadások között, az elnöki D. osztály címén 170 tiszt. Ez megint a békeszerződés terhe; ez a tétel azért van az átmeneti kiadások között, mert amint a katonai ellenőrzés mai formája megszűnnék, akkor ez a létszám is feleslegessé válnék. Ez tisztán csak arra való, hogy az ellenőrző tisztekkel, ellenőrző bizottsággal fenn tudjuk tartani az összeköttetést, s hogy mindenütt, ahová kiszállnak, azonnal rendelkezésükre tudjunk bocsátani egy úgynevezett összekötő tisztet, aki szolgálatuk ellátását elősegíti. (B, Podmaniezky Endre: Volt szerencsém hozzájuk nálam is!) Ezzel kapcsolatban legyen szabad pár szóval kitérnem a katonai ellenőrzés kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Amint egyszer már volt alkalmam erről szólni, a mi jogi felfogásunk és meggyőződésűink szerint a katonai ellenőrzés nek az a formája, amely ma nálunk gyakoroltatik, tulajdonképen nem helytálló. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A békeszerződés előírta a katonai követelményeket; meghatározta, hogy ezeket a követelményeket hároni hónap alatt a magyar államnak végre kell hajtania. Erre a három hónapra ezeknek a foltételeknek végrehajtásáig lehetővé tette, hogy itt a nagyhatalmak egy katonai ellenőrző bizottsága működjék, a lefegyverzést ellenőrizze és mikor a leszerelés megtörtént, ennek a bizottságnak hivatása tulajdonképen megszűnt volna. Tényleg ugy történt a dolog, hogy az első katonai ellenőrző bizottság, amely akkor itt volt, elismerte, hogy a leszerelés, ha nem is hároni hónap alatt, de nagyjából, végre van hajtva, hogy az ellenőrzés eddigi formája továbbra felesleges volna. hogy csak egy pár detailkérdés rendezése maradt még hátra s erre a célra a nagykövetek tanácsa, miután az első nagy ellenőrző bizottságot visszavonta, itt hagyott egy kisebb bizottságot, amelynek már csak bizonyos meghatározott pontok tisztázása lett volna feladata. Sajnos azonban, ugy alakult a helyzet, hogy mindenféle befolyások folytán és besugások következtében mindig újra gyanúsítottak minket azzal, hogy a békeszerződés egyikmásik feltételét, melyet az első bizottság már végrehajtottnak elismert, még mindig nem hajtottuk végre. Próbáltak és próbálnak még mindig találni ujabb kifogásokat. Ez hosszabbítja meg ennek a bizottságnak itt tartózkodását. A jelenlegi ellenőrző bízottság után — ha ez egyévi február hó 25-én, szerdán. szer mégis csak el fog innét távozni — a katonai ellenőrzés egy másik módja kell, hogy életbelépjen. Több oldalról hallottam azt az ellenvetést, hogy ez rosszabb lesz, mint a mostani n hogy ne kivánjuk azt a másik ellenőrzést. Hát hiszen arról szó sem lehet, hogy bárki is kívánja az ellenőrzést (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) csak arról lehet szó, hogy itt van a trianoni békeszerződés, amely minket bifeonyos dolgokra kötelez és amelynek 143. cikke kimondja, hogy ha az első leszerelés végrehajtatott, akkor az ország köteles magát alávetni minden olyan invesztigáeiónak, amelyet a nemzetek szövetségének tanácsa szótöbbséggel elhatároz. Itt tehát csak arról van szó, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa által szótöbbséggel elhatározott ujabb invesztigációs rendszer lépjen életbe á régi helyett. Nem arról van szó, hogy ezt mi kivánjuk vagy szeretnők, hanem igenis — sajnos — kötelezve vagyunk rá, hogy ezt eltűrjük. Hogy mármost ez az ujabb ellenőrzés rosszabb vagy jobb lesz-e, az — sajnos — nem tőlünk függ. Meggyőződésem szerint mindenesetre jobb lesz, mert a már eddig is elhatározott forma szerint ez az idegen tisztekből á\ló bizottság nem fog állandóan itt ülni, nem fog állandóan mindenbe beleszólni, hanem kint fog székelni saját országában és csak esetről-esetre, bizonyos dolgok megvizsgálására, fog idejönni. Ez mindenesetre, ha semmi egyéb okból, de nemzeti önérzet szempontjából is, nagy haladás lesz a mai állapottal szemben. (Ugy van! Ugy van! — Vargha Gábor: Kinek a költségére?) A nemzetek szövetsége költségére. A jelenlegi ellenőrző bizottság költségeit a jelen költségvetési évben már szintén a győző államok viselik, amennyiben ez a reparációs költségek terhére megy, a reparációs költségek nagysága pedig meg van határozva. Az ellenőrzés ezen ujabb fejezetére, t. i. a nemzetek szövetsége által gyakorlandó ellenőrzésre nézve, még azt óhajtom megjegyezni, hogy természetszerűleg több oldalról elhangzott az a megjegyzés, hogy ez sokkal rosszabb és lealázóbb lesz, mint a mai helyzet, mert abban az egyik kisentente állam képviselője is részt fog venni. Tény az, hogy egyelőre a nemzetek szövetsége tervezete szerint ugy van felállítva a tétel, hogy Cseh-Szlovákia egy delegáltja is benne lesz majd ebben az ellenőrző bizottságban. A magyar kormány, amint azt a ministerelnök ur már egyszer — azt hiszem itt a Házban, de legalább is a bizottságban — megmondotta, óvást emelt ez ellen és pedig azon az alapon, hogy a nemzetek szövetségének egyességokmánya kimondja, hogy minden fél, amely érdekelve van valamely kérdés megvitatásánál, ennek a kérdésnek megvitatásánál meghallgatandó. Magyarországot azonban a nemzetek szövetsége nem hallgatta meg ezen ellenőrzési rendszer megállapításának megbeszélésekor. Ezen az alapon a magyar kormány óvást emelt ezen ellenőrzés megállapítása ellen. Ami a dolog meritumát illeti, sajnos, oda kell, nyilatkoznom, hogy lényegileg abszolúte nem fog változtatni semmit, hogy ebben a bizottságban van-e kisentente tag, vagy nincsen. A helyzet ma is ugy áll, hogy a jelenleg itt levő ellenőrző bizottság összes híreit nem saját maga szerzi be (Ugy van! Ugy van!), hanem egyes egyéb államok itt levő katonai,képviselői gondoskodnak róla (Szomjas Gusztáv: Finoman kifejezve! — Zaj.), hogy a kellő hirjanyagot megkapja. Hogy ez a híranyag ha-