Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február íió 26-ám, csütörtökön. 115 fog kapcsoltatni a modern nyelvek tanítása, timire igen nagy szükség van, de ami sokkal nagyobb nehézségeket fog okozni a serdülő gyermekeknek, mint az eddigi görögpótló stúdiumok tanulása. Nekem tehát itt az a kérésem, hogy szíveskedjék a kultuszminister urnák revizió tárgyává tenni ezt a tantervet. A latinnak én hive és barátja vagyok, de az az érzésem, hogy sokkal helyesebb volna, ha az 1. oaziályban kezdenék a németet és a latint a III.-ba lehetne bekapcsolni. Viszont a humanisztikus iskolák 5. és 6. osztályában magyar nyelven tanittassék a görög irodalom, művészet- és neveléstörténet s a gramatika a 7. és 8. osztályra maradjon. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, sziviskedjék a 11. cim, kiadás, rendes kiadások, állami középiskolák, személyi járandóságok rovatának keretében mozogni. A képviselő ur egy általános témát tárgyal, amely részletes tárgyalásnak nem anyaga. Barla-Szabó József: A személyi beosztások kérdésével kapcsolatban arra térek ki, hogy a kultuszminister ur emiitette, hogy a modern iskoláknál, a modern gimnáziumoknál ezidőszerint nincs elegendő megfelelő tanerő. Az olasznál a tanitásra elegendők azok a tanárok, akik olasz fogságból kerültek haza: a franciára is akadnak, bár csökkentett számban. Indokoltnak látszik azonban, hogy a középiskolai személyzetből az angol nyelv elsajátítására ösztöndíjakkal külföldre minél többeket küldjön ki a kultuszminister ur. A kultuszminister ur annakidején egyötödét óhajtotta^ a középiskolákból humanisztikus intézetekként fentartani. Szíveskedjék ennek megfelelőleg a középiskolák beosztását revizió tárgyává tenni. Még az is elfogadható, hogy az országban ha nem is ötöd-, de legalább negyedrészben maradjanak csak meg ezek a humanisztikus gimnáziumok, az intézetek háromnegyed része pedig reálgimnázium legyen. Ma a székesfővárosban az eredeti tervezettel szemben az a helyzet állott elő, hog*y az összes intézeteknek egyharmada — tehát jelentékenyen magas szám -humanisztikus gimnázium. Végül az is indokolt volna, hogy a humanisztikussá alakított középiskolákban csak azokra legyen majd kötelező a g'örög nyelv tanulása, akik az 1924/25 tanévben iratkoztak be az I. osztályba. Ha így oldja meg ezeket a dolgokat a kultuszminister ur, s nem enged a classica-philologusok oldaláról időnként felmerülő és túlzóan egyetemes emberi érdekeket előtérbe helyező törekvéseknek érvényesülést, ugy a magyar életnek és az élet által diktált, eljövendő nehéz feladatoknak sokkal inkább fognak a mai középiskolák megfelelni. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Bármennyire keveslem is a középiskolai tanári személyzet illetményeit, mégsem tartom helyesnek, hogy a kultuszminister urnák külön figyelmébe ajánljam a tanári testület anyagi viszonyait, mert hiszen a kultuszminister ur ezt nálam sokkal jobban ismeri és sokkal nagyobb jóindulattal viseltetik a tanári személyzet anyagi dolgai iránt, semhogy őt nekem erről a helyről erre külön figyelmeztetnem kellene. Egyetlenegy pontot azonban mégis a kultuszminister ur szives figyelmébe kell hogy ajánljak, amely az amúgy is minimálisan dotált középiskolai tanszemélyzet anyagi kérdésével függ össze. Ez a téli időre a minister ur átlal elrendelt 9 órai tanitási kezdet kérdése. Ez a kérdés t. it annyiban érdekli a középiskolai tanári személyzetet, amennyiben ezáltal nekik meg van nehezítve, sőt nagyrészt lehetetlenné van téve, hogy azt az illetményhiányt, amely a valóságos életszükséglet, és az állami költségvetésbe felvett illetmények között fennáll, kipótolhassák magántanítással, külön órák adásával, mert hiszen annak folytán, hogy téli időben a tanítás 9 órakor kezdődik és csak 2-kor végződik, csak a késő esti órákban jutnak abba a helyzetbe, hogy mellékkereset után nézhessenek. De ez a 9 órai kezdés a tanároknak is egy olyan kimerültséget jelent, amely, kimerültség a szellemileg frissebb órákat kihasználatlanul hagyva és nehéz órákat szellemi foglalkozásban, tehát munkában töltve, csak fokozódik. Ez mutatkozik a tanuló ifjúságnál is. A szakköröknek általános tapasztalata az, hogy azok az órák, amelyeket délután 12 óra után tartanak, már sem a tanár, sem a tanuló részére nem a tanulás órái. Egy éhes, teljesen az evésre gondoló gyermeket — mert a déli

1 órák alatt a gyermek kizárólag ezzel foglalkozik — eredményesen tanítani már nem igen lehet. A 9 órai kezdés azonban nem vált be egyéb szempontokból sem. Nem akarok hivatkozni arra, hogy nemcsak tisztviselők gyermekeiről van szó, akiknél az apa foglalkozása 9 órakor kezdődik, hanem szó van egészen egyszerű iparos- és munkásgyerniekekről is, akiknek az apja 7 és 8 órakor kezdi munkáját, a gyermek 9 óráig nem tud sehova sem menni, viszont azokban az órákban, amikor az apa szabad, a gyermek nem szabad. De ez összefügg a környéken lakó tanuló ifjúsággal is, mert hiszen az államvasutak menetrendje ugy van összeállítva,^ hogy az összes vasutak befutnak 8 órára, és viszont kifutnak 1 és 2 óra között. Ebből az következik, hoey az a vidékig gyerek, aki a fővárosba jár iskolába — és ezelTszánia a budapesti lakásviszonyok folytán igen nagy — kénytelen bejönni 3^8—8 órára, és eltölti az időt 9 óráig az uccán csavarogva; délután 2-kor szabadul az iskolából és a menetrend szerint vonatja csak 5-kor indul, ennek következtében délután 2-től 5-ig teljesen elveszett az illetőre nézve ez az idő, illetőleg olyan foglalkozásra és munkára szorittatik, amely a tanulással diarnetrális ellentétben áll. Épen azért hiszem, hogy a minister ur ezen kísérleti

1 első esztendő után meghallgatva a szakkörök véleményét, ugy a tanárok, mint az ifjúság szempontjából konstatálhatni fogja, hogy ez a kísérlet nem vált be és így módjában lesz a következő esztendőre nézve e tekintetben visszaállítani a régi rendet, vagyis a 8 órai kezdést az egész vonalon ugy a székesfővárosi intézetekben, mint az egyéb népiskolákban. Ez az, amit ennél a pontnál a minister ur figyelmébe ajánlani bátorkodom. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Maday Gyula! Maday Gyula

: T. Nemzetgyűlés! Én is csatlakozom Petrovácz Gyula t. képviselőtársam abbeli megállapításához, hogy a középiskolai tanárak anyagi ügyét a minister ur és az egész nemzetgyűlés is szivén viseli, úgyhogy ha ezt szóvá tesszük, voltaképen ismétlésekbe bocsátkozunk és tulajdonképen nyitott ajtókat döngetünk. Mégis mikor a kultusztárca középiskolai címét tárgyaljuk, lehetetlenség- a középiskolai tanárok egynémely speciális sérelmére rá nem mutatni, amely rájuk nézve a többi állami tisztviselőkkel szemben különleges sérelmet jelent. Kimutatást állítottak itt össze arról, hogy az egyes tisztviselői kategóriák ma békebeli