Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
216 A nemzetgyűlés ÉSÍ. ülése Ï92S. fizetésüknek körülbelül hány százalékát élvezik. Sajnos, ez a táblázat, mely az összehasonlítás alapjául szolgál, a középiskolai tanárok rovására nagyon is hátrányos eredményeket mutat. Amig egy középiskolai tanár összjavadalma mindössze 47%-át teszi ki az aranyparitásnak, addig az a szám egyéb tisztviselői kategóriáknál lényegesen magasabb, felmegy egész j 75%-ig. Nem akarok itten kiemelni egyes bran- I sokat, nem akarom a tanárokat abban a színben feltüntetni, mintha ők a jobb poziciókat, a jobb szituációkat a többi kategóriáknál irigyelnék. Hisz nagyon jól tudjuk, hogy a tanári fizetés ma az összes tisztviselői anyagi problémának csak egy része és e tekintetben a társadalomnak megvan már a maga kialakult véleménye, hogy bizony itt mulasztások és rendkívüli veszedelmek forognak fenn. A tanároknak azonban speciális bajaik vannak. Egyik a Károlyi-kormány alatti szenvedett rövidség. Nevezetesen ekkor valamennyi tisztviselői kategória előbbre meut, egy-két fizetési osztállyal, a tanárokról azonban itt megfeledkeztek, és ennek a lemaradásnak kö- j vetke&ményeit a tanári kar ma is érzi. A másik sérelem, az 1912. évi LXV: te. rendelkezése, amely határozott jogfosztást jelent, amennyiben a 30 évi 1 szolgálati időt 35 évre emelte fel. Ennek a státusában is mutatkoztak és különösen ma mutatkoznak hátrányos következményei, mert egyidejűleg a többi tisztviselői kategóriáknál 40 évről 35 évre szállította le ez a törvény a szolgálati időt. és igy ezeknél az előrehaladást megjavította, míg a tanároknál ez fordítva történt, mert a szolgálati idő meghosszabbításával az alsóbb fizetési osztályban lévő tanárok előrehaladási lehetőségót megrontotta. A harmadik ilyen speciális sérelem pedig, ha évtizedekre visszatekinthetünk, a bizonyos históriai patinával biró korpótlék megvonása. Lehetetlen, hogy ezzel a renddel szemben minden alkalmat meg ne ragadjunk a szatiszfakciV> követelésére. Ez a rend nem olyan gépies munkát végez — mint a tisztviselői társadalomnak egyik-másik ágazata. — Hogy a megszállt területen is, de itt bent is az értelmiség, az intelligencia a nemzet gerince és a nemzeti gondolat inkarnációja, azt a magyar tanárság nemzeti nevelő munkájának köszönhetjük. Látjuk, hogy a megszállt területen elsősorban az intelligenciára veti rá magát a megszálló hatalom; sőt hogy a magyar tisztviselőket a Népszövetségen keresztül ennyire sanyargatják, mint amennyire teszik, még ezt is, voltaképen ellenségerhk intrikus kezének kell tulajdonitanunk, mert a nemzet zsigerébe akarnak bele- , nyúlni és a nemzet torkára akarják tenni a kezüket, amikor a magyar intelligenciának pusztulását segitik elő. Hogy . tehát a magyar intelligenciának a mai trianoni sorsban is ekkora jelentősége van, az a tanárok nevelő munkájának az eredménye, Ezt a körülményt a nemzetnek feltétlenül honorálnia kell és a ta- j nárság nem is kivan egyebet, mint a többi tisztviselői kategóriával való teljesen egyenlő i és lojális elbánást. ] Ezt kérem a következő költségvetés össze- ; állítása alkalmával a kultuszminister urtóL i Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha senki 1 szólni nem kivan, a vitát berekesztem. 5 A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. ] Gr. Klebelsbersr Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Petrovácz ' évi február hó 25-én, szerdán. igen t. képviselő ur felszólalására csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy az iskolai tanításnak 9 órai kezdése, amint már kifejezetten hangsúlyoztam, csupán kísérlet volt. E tekintetben meg fogom hallgatni az összes érdekelt tényezőket, még pedig természetesen nemcsak a tanári kart, hanem a szülőket is, mert tulajdonképen mégis csak az iskola van a gyermekekért, nem pedig forditva, a gyermekek az iskoláért, amit néha a tanügyi kérdések mérlegelésénél szem elől szoktak téveszteni. Mondom, kikristályosodott véleményem ebben a kérdésben abszolúte nincs. Meg akarom várni az év végét, akkor fogok tárgyalni az összes illetékes tényezőkkel és akkor fogok a nemzetgyűlésnek is véglegesen jelentést tenni. Ma day igen t. barátommal teljesen egyetértek abban, hogy a középiskolai tanárság helyzetének javítása érdekében átfogó intézkedéseket kell tenni. A státus állandó megjavítására történtek is intézkedések és remélem, hogy olyan arányban, amint a költségvetés mindinkább rendbejön, módunkban lesz ezen a téren is mindig egy-egy lépést előre tenni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt lévő rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A rovat elfogadtatott. Következik a 2. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Dologi kiadások 340.350 korona. Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula: T, Nemzetgyűlés! A dologi kiadások kapcsán alázatos kérést akarok intézni a kultuszminister úrhoz a középiskolai tankönyvek kiadása tárgyában. A minister ur a közéinskolai reform vitája kapcsán olyan nyilatkozatot tett, hogy a középiskolai tankönyv-kérdésben radikális újítást szándékozik életbeléptetni, amelyet a székesfőváros a maga tankönyvei terén már életbeléptetett, hogy t. i. a legkiválóbb tanerőkkel megíratja a legtökéletesebb tankönyveket. (Bárczy István: Nem valami jól sikerült!) Kiválóan sikerült a fővárosi tankönyvkiadás és hasonló sikeres tankönyvkiadást remélek a kultuszkormány részéről is. A tankönyveknek az állam részéről való kiadása két dolgot eredményezne. Az egyik a tankönyvek szellemének biztosítása. Hiszen a tankönyvek szellemét a minister ur már azzal a bizottsággal is, amelyet a napokban nevezett ki, megfelelőképen ellenőrizgeti. De a dolog másik része, az anyagi része is lé nyegbevágó, t. i. a tankönyvuzsorának letörése. A tankönyvuzsorát nem lehet máskép letörni, csak azzal, ha az állam adja ki ezeket a tankönyveket és gondoskodik arról, hogy a tankönyvek kiadása révén egyrészt a tankönyvek árát általában leszoríthassa, másrészt módjában legyen a szegénysorsu gyermekeknek a tankönyveket kedvezményes áron vagy esetleg ingyen is rendelkezésére bocsátani. Ezt semmiféle más módszerrel nem lehet elérni. Ezért igen kérem a minister urat, hogy ettől az eredeti és nagyon helyes gondolattól ne méltóztassék eltérni, a tankönyvek megiratását vegye a saját kezébe és kiadását méltóztassék államköltségen eszközölni. így egyrészt a tankönyvek szelleme is teljesen megfelelő lesz, másrészt pedig a tankönyv-uzsorának is véget vet. (Bárczy István: Nem helyes felfogás!) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem.
