Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. sége annak kultúrájában rejlik; a nemzeti kultúrát tehát minden népnek elsőrangú érdeke fejleszteni és erősíteni, mert különben jövőjéről kell lemondania. Most épen megszállott területetn láttam ennek bizonyságát, ahol eklatáns módon nyilatkozott meg az a kulturális fölény, amelyet a magyarság és a németség — nevezetesen a Bánátban — a megszálló népekkel szemben tanúsít, s épen az a kulturális fölény adta nekeni a reményt arra a feltevésre, hogy lesz még idő, amikor ez a kulturális fölény győzedelmeskedni fog azok fölött a népek fölött és ezek a népek ismét vissza fognak kerülni országunkhoz. (Ugy van! Ugy van!) Épen azért a kultúrának fejlesztésére áldozatokat is kell hoznia minden nemzetnek, különösen nekünk most, midőn egyedül a kultúránk lehet legerősebb jogcímünk arra, hogy nemzetünk integritását visszaszerezhessük. Most kell az államhatalomnak hathatósan azon lennie, hogy a kulturális haladásra, a kulturális célokra minél nagyobb összeget áldozzon. Nem elég itt csak erkölcsi áldozatokat hozni, nem elég^ csak megállapítani azt, hogy a magyar népben nagy kulturális erők vannak, nem &\ég csak a jóindulat a kultuszkormány részéről, hanem

1 az anyagi áldozatok terére is kell lépni. Ezeket az anyagi áldozatokat elsősorban a kultúra tényezőinél: a tanítóságnál és a tanárságnál kell érvényesíteni. Sajnos, e tekintetben nagy hiányokra mutathatunk rá. Nálunk még mindig nem uralkodik az a mentalitás, amelyet pl. Németországban megnyilvánulni látunk, hogy a tanító és a tanár annak az illető községnek, amelyben működik, legelső tényezője, legelső polgára. Nálunk is végre-valahára gyökeret kell vernie annak a felfogásnak, hogy a tanító az az élesztő, amely hivatva van nemzeti szempontból átgyúrni minden tömeget, amely környezetébe jut; hogy a tanitó az a mag, amelyből a nemzet jövő reménységének és dicső reménységének fája fog kiisarjadni, (Ugy van!) A tanítót a legnagyobb elismerés kell hogy ebben az ország-bán megillesse (Helyeslés jobbfelől.), mert a nemzet jövője függ tőle. De hogy a tanitó ezt az elismerést megnyerhesse és elérhesse, ahhoz anyagilag is ugy kell dotálva lennie, hogy ne kelljen szégyenkeznie más társadalmi osztályokkal szemben. (Ugy van!jobbfelöl.) Ma épen ebben a tekintetben nagy hiányokra lehet rámutatni, épen anyagi szempontból óriás sérelmeket tapasztalhatunk a kultúra hordozóinál: a tanítóknál és a tanároknál. Én már a Nemzetgyűlés színe előtt többször szóvá tettem pl. a katholikus, általában a felekezeti kántorok sérelmét. Nem akarok most részletekbe bocsátkozni. Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, hogy miután az első cím a központi igazgatást tárgyazza, ehhez méltóztassék szólani. Amennyiben a képviselő ur más témát választott magának, méltóztassék felszólalását a megfelelő címnél megtenni. Csík József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Csak röviden, pár szóval akartam ráirányítani a kultuszmini ster ur figyelmét arra, hogy n kultuszkormányzatnak e tekintetben bizonyos áldozatokat kell hoznia s azokat a sérelmeket, amelyek főleg a kántorokat érték a múltban, reparálni kell. A polgári iskolai tanároknál is csak egy momentumra akarom felhívni a kultuszminister ur figyelmét. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok másodszor figyelmeztetni! A polgári tanárokról más címnél van szó, ott méltóztassék a képviselő urnák ezeket elmondani. évi február hó 25-én, szerdán, 2Ô5 Csik József: Majd ott leszek tehát bátor ezeket a sérelmeket elmondaná. Elnök: Kivan még valaki szólanil (Nem!) Ha szólani senki nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kíván nyilatkozni. Gr. Klebelsberar Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Azonnal kívánnék válaszolni Strausz István t. barátom szakszerű fejtegetéseire; épen azért, mivel szakemberrel állok széniben, ilyen módon akarnám ezt a kérdést itt pertraktálni. Az igen t. képviselő ur jól tudja, hogy a számvevői dolgokat egyetlenegy tárca nem rendezheti autonóm utón. ez a pénzügyministerium kezdeményezése alapján az összes tárcákra nézve, csak egyöntetűen történhetiki tehát a számvevőségek létszámapasztásának kérdése szorosan összefügg azokkal a szervezeti és könyvelési könnyítésekkel, amelyeket a I pénzügyministér ur, ugy tudom, e részben tervez. Ezekkel a kérdésekkel én, mint csak másodsorban érdekelt reszortminister, nem foglalkozhatom. Ami a személyzet nagyságát illeti, már általános expozémban rámutattam arra, hogy mióta minister vagyok, a központban — ide nem számítva a^ kirendeléseket — 312 fővel apasztottam a létszámot, ami 34*6 százaléknak felel meg. Most már tökéletesen egyetértek az igen t. képviselő úrral abban, hogy a berendeltek ilyen nagy száma nem kívánatos, vagy amenynyiben egyesek okvetlenül szükségesek, azok állását jobb átszervezni, mert akkor világosabban jut kifejezésre az, hogy kik teljesítenek I központi szolgálatot. Nagyobbarányu kirenj delések történtek is ministerségem alatt, leg! utóbb pedig összeirattam, hogy a berendeltek j közül ki' van valamilyen speciális tudás alapján ! berendelve s ki van csak általános adminiszI trativ tennivalók ellátására a központba | beosztva. Azok, akik csak általános adminisz| trativ tennivalók ellátására vannak berendelve, I ki fognak rendeltetni, mert az a nieggyoződé| sem, hogy a ministerium meglévő tisztviselői j kara teljesen elégséges az adminisztratív I ügyek ellátására, s csak azok visszatartása í terveztetik, akik bizonyos speciális szaktudást | képviselnek, pl. mondjuk egy mezőgazdasági i ismétlő iskolai tanitó az ismétlő oktatásnál, és | így tovább; ilyenekről természetesen le nem ! mondhatok, mert ezek a szorosabb értelemben I vett szakemberek képviselik igen sok tekinteti ben bizonyos iskolatípusnak, vagy pedig bizoI nyos diszciplínáinak beható ismeretét. Amint méltóztatnak látni, nagy apasztás j történt, kirendelések is • történtek, s csak leg-i utóbb is összevontam két nagy osztályt: az álI laini és nem állami népoktatás osztályát, úgyhogy most már csak egy népoktatási osztálya lesz a kultuszministeriumnak. Ezzel az osztályok száma eggyel apadt, ami bizonyos szerve-; zeti könnyítéseket tesz lehetővé. Ezekben kívántam Strausz István t. barátomnak válaszolni és kérem ennek a rovatnak elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilI vánitom. Következik a, határozathozatal. Kér! dem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 1. j cím !.. rovatát elfogadni, igen, vagy nem? j (leien!) A Nemzetgyűlés az 1. cím 1. rovatát el| fogadja. ] Következik a 2. rovat. Kérem annak felolvasását. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Do-; logi kiadások 161.000.— Strausz István!. .. .-;.-,-.; Strausz Istvánv Elállók a szótól. :,.-•<-.,•