Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

204 Á nemzetgyűlés 3Sl. ülése 1925. évi február hó 25-én, szerdán. is a más ügy ágazatoktól a központi igazgatás­hoz állandó szolgálatra berendelt és beosztott tisztviselők száma. Ebben a Házban már rész­letesen kifejtettem a törvény rendelkezése szem­pontjából azt a kötelezettséget, amely a kor­mány tagjaira hárul a létszám kimutatása te­kintetében. Mindig nagy fontossága van ennek a költségvetési jog hatékony gyakorlása szem­pontjából» de különösen nagy jelentősége van a mostani időkben, amikor a létszámcsökken­téssel és az egyszerüsités kérdésével foglal­kozik, hogy ugy mondjam, az egész ország. Nagyon jól tudom, hogy a kultuszminister ur az egyszerűsítési kérdéseket tárcája körére nézve megoldotta és különösen megreformálta a központi közigazgatást. Ha valaki ismerte o tárca központi ügyágazatának régi közigazga­tását, a mostani közigazgatásra alig ismer rá. Jó értelemben mondom, hogy alig ismer rá. Nemcsak a központi igazgatást egyszerüsitette a minister ur, hanem a minister rum alá tartozó közoktatási hatóságok közigazgatását és keze­lését is. Számon kérem az igen t. minister úrtól a teljes létszám kimutatását és az egysze­rűsítésre vonatkozó további terveket. Itt kiemelem, hogy egyedül a kultuszminis­ter ur az, aki az 1923 : XXXV. tc.-re hivatkozik a létszámcsökkentésnél. A többi ministeri tárca ugy tett, mintha ilyen törvény nem is volna. De egyenlően járt el a minister ur a többi mi­nistertársával abban a tekintetben, hogy azt a jelentést, amelyet 1924 március 30-áig a nemzet­gyűlés elé kellett volna terjesztenie, nemcsak hogy nem terjesztette elő, hanem egyáltalában nem is beszélt róla. Az egyszerüsités kérdését egyáltalán nem lehet tovább halogatni. Elismerem, hogy a leg­nagyobb megértés irányította a kultuszminis­ter urat az egyszerűsítések keresztülvitelében is, de ki kell emelnem, hogy azok az egyszerű­sítések, amelyeket a minister urnák a kultusz­tárca alsóbbrendű hatóságainál méltóztatott keresztülvinni, a változott viszonyok folytán nagy részben összeomlottak. Méltóztatnak tudni, hogy a pénztárak meg­szűntek és az államnak minden bevételét és minden kiadását a Magyar Nemzeti Bank bo­nyolítja le a postatakarékpénztár közvetítésé­vel. Ennek kell lennie a vezérszempontnak. A központi igazgatás ügykörének megosztásánál is teljesen szakítani kell azzal a rendszerrel, amelyen ma a minist.eriumok ügy beosztása nyugszik. A számvevőséget úgyszólván egészé­ben meg kell szüntetni. A számvevőségi tiszt­viselők, ha helyesen megosztják a ministe­riumbeli összmunkát, belekerülnek az ad­minisztratív, fogalmazói szak ügyosztályaiba, ahol nagyrészt épen olyan munkát fog­nak végezni, aminő munkát végez a fogal­mazói kar. I)e viszont a fogalmazói szak­beli tisztviselőknek is ugyanazt a munkát keli vállalniok, mert minden fogalmazó a reá vo­natkozó beosztásnak minden ügyét ellátni tar­tozik. Nem lehet kifogás az, hogy: ón a szám­vitelhez nem értek; nem lehet kifogás az, hogy; a pénzügyi kérdésekhez nem értek. Ha meg­tanulták a számvevőségi tisztviselők a maguk külön szakkörük mellett, a közigazgatási jogot és minden jogot, amelynek ismeretére szolgála­tuk ellátásánál szükségük van, kényszerűség folytán most a fogalmazói szakmabelieknek is meg kell tanulniok a számviteli és a pénzügyi kérdéseket. Két vagy három osztálya lesz csak a szám­vevőségnek: csekk-, könyvelő- és biráló-osztály. Azonban hatáskör és. ellenőrzés tekintetében oly tárgyi és személyi garanciát kell ezeknek nyújtani, hogy teljesen függetlenek legyenek. A-kkor el fogja érni a minister ur, hogy azt, aki a munkájával az állam érdekeit sérti, vagy az egyéni érdekekben kárt okoz, felelősségre lehet vonni olymódon, hogy anyagi megtérítés­sel tartozik. Függetleníteni kell tehát a szám­vevőségnél főképpen az utólagos bírálatot. Akkor el fogjuk érni azt, hogy egészen más lelkiismereti kötelezettséggel ül le egy-egy tisztviselő aktája mellé, mint ma. Ebben a kérdésben nem lehet alkudni, mert ha továbbra is fentartjuk a mostani nagy lét­számot a kultusztárca központi igazgatásában, csakugyan meg kell állapítani nekem, hogy a mi csonka országunk nem képes ennek terhét elviselni. A kultusztárca központi igazgatásá­nak ma 657 kimutatott alkalmazottja van. Eb­ből a kezelésre 273, a számvevőségre 193 esik. Kiemelem, hogy a dijnokok létszáma 171. A t. minister ur humánus érzésű és szociális gon­dolkozású ember. Hogyan tudja a maga felfogá­sával összeegyeztetni azt, hogy most, amikor a demokratikus iránynak kell érvényesülni az ál­lam érdekében is, akkor nemhogy teljesen megszüntetnék a dijnoki intézményt, hanem még fejlesztik. Erről a kérdésről már sokat be­j szeltem, de mindaddig ide fogom hozni, amíg a dijnoki intézményt teljesen meg nem szüntet­j ték. Vétkezik az a minister, aki nem teszi ma­í gáévá ezt az elvet, hogy a dijnoki intézményt ! meg kell szűntetni, mert az nemcsak az illetők­j nek, akiket gúzsba kötve ilyen nyomorult ke­| nyéren tartanak el. hanem az államnak is rop­i pant nagy kárára van. (Barthos Andor: Baícss Gábor is dijnoksággal kezdte!) Én is az voltam, de azóta megváltoztak az idők. Ma más szük­ségleteik vannak a tisztviselőknek és az egyé­neknek, s más a felfogásuk. (Barthos Andor: I Az még többe kerülne a kormányzásnak, ha a | dijnokok at tisztviselőkké nevezné ki!) A mi fel­| fogásunk akkor egészen más volt. Bízom ab­! ban, hogy a kultuszminister ur, mint ahogyan | tárcájának egyéb nagy kérdéseiben is, min­j denütt előbbre viszi az ország érdekeit, ugy ezt i a szorosan véve nem kulturkérdést is, amelyet I itt szőnyegre hoztam, megfontolás -tárgyává i teszi és mindazokat a szempontokat, amelyekre én itt rapszodikusan rámutattam, az átszerve­zéskor a központi igazgatásnál és az alája tar­tozó egj^éb hatóságoknál keresztül fogja* vinni. Nem lehet, igen t. minister ur, a mostani mun­kamegosztás mellett elérni azt, hogy minden dolog, amely számviteli, gazdasági, pénzügyi vonatkozású, folytonosságban tartassék: hiába ir külön körleveleket a minister elnök ur a számvevőségekhez, amelyekben téves informá­ciók alapján ítél felettük; a bajokon csak szer­vezeti és ügybeosztás változtatással lehet segí­teni. Majd a tudományegyetemeknél rá fogok mutatni arra a nagy hiányra, amelyet okoz az, tiogy államháztartásunkban az ellenőrzés és a rendtartás majdnem a csőd szélére jutott. Azért beszélek annyit erről a kérdésről, azért szólalok fel úgyszólván minden tárcánál, mert azt hiszem, hogy mégis csak akad egT j minister, akinél szavaim nem találnak süket ! fülekre. Ezeket kívántam a központi igazgatásnál j megjegyezni. (Helyeslés.) i Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! A jelen cím tárgyalásával kapcsolatban legyen szabad bizonyos kérdésekre a kultuszminister ur figyel­mét felhívnom. Ezeknek a kérdéseknek eredője az az igaz­' ság, hogy minden nemzet ereje és jövő remény-

Next

/
Thumbnails
Contents